(ejtsd: burzsoá) 1. Léon Viktor Agost, francia politikus, szül. Párisban 1851 máj. 21.; jogot tanult, és hivatalnoki pályára lépett. 1877. a Marne-département vezértitkáráv nevezték ki. Ekkor adta ki a Dex travaux publics és Les chemins de fer économique c. műveit. 1880. Reimsnek alprefektusa. 1882. Tarn département prefektusa, 1883. a Szajna département főtitkára, 1885 a felső Garonne département prefektusa, nemsokára rá pedig belügyminiszteri osztálytanácsos s végre 1887. a párisi rendőrség prefektusa lett. 1888 februáriusában a Marne département a képviselőkamarába választotta, hol a radikális párthoz csatlakozott; 1888-89. a Floquet-miniszteriumban belügyi államtitkár volt, 1889. márc. 1. Constans lemondása után a Tirard-miniszteriumban a belügyi, az 1890 márc. 17. megalakult Freycinet-Constans-kabinetben pedig a közoktatásügyi tárcát vállalta el. 1892 febr. ugyan Feycinettel együtt leköszönt, de tárcáját a Loubet-minisztériumban is megtartotta. Szetp. 20. a Kellermann-szobor Valmy-ben történt leleplezése alkalmával B. mint a miniszterelnök helyettese, önérzetes beszédben a francia forradalmat és vivmányait meg Franciaország dicső multját magasztalta, mi az érzékeny német szomszédokra kissé kellemetlenül hatott. Az év végén megindult Panama-pör a Freycinet-miniszteriumra vészthozónak bizonyult; az egész miniszterium az elnök ellen emelt vádak következtében kénytelen volt lemondani. Ribot, az uj kabinet elnöke (1892. dec. 7.) B.-t megtartotta miniszteriumában és az igazságügyi tárcát bízta reá. Midőn Rouvier belügyminiszter jó hirneve is elhomályosult, B. keresztülvitte a miniszteri tanácsban, hogy ez Rouviert lemondásra kényszerítse, mi meg is történt. A gyanusítási mánia azonban B.-t is kiszemelte; Cassagnac 1893 jan. 26. azzal vádolta, hogy része volt a Panama-társulat szennyes üzelmeiben; mások meg B.-t azzal vádolták, hogy szándékosan szökni engedte Artont, kinek leleplezéseitől féltette a köztársaságot. Március 13. uj botrányra került a sor: Cottu marquisnő ugyanis a Panama-pörben Soinouryt, a biztonsági hivatal főnökét, Nicollo rendőri tisztviselőt és Golliard festőt és detektivet azzal vádolta, hogy ők csak azon feltétel alatt engedték meg neki fogoly férjének meglátogatását, ha a marquisnő a Panama-pör miatt gyanus, monarkista képviselők ellen terhelő vallomást tesz, mely esetben azzal biztatták, hogy Cottu marquis sorsán is segitsenek. E hirre B. állásáról márc. 13. leköszönt, hogy másnap mint magánember, kereken és teljesen függetlenül visszautasíthassa ama vádat, mintha a nevezett rendőri személyek az ő parancsára és megbizásából cselekedtek volna. Márc. 13. B. megjelent az esküdtszéki tárgyaláson és a leghatározottabban aljas rágalomnak bélyegezte az ellene felmerült vádakat; a három rendőri hivatalnok pedig bevallotta, hogy csak a saját felelősségükre tettek Cottu marquisnő-nek igéreteket. Ugyanaz nap a kamarában is felszólalt és Cottu marquisnő vallomását előre megbeszélt, hazug vallomásnak jelentette ki, mely kijelentéshez Ribot miniszterelnök is hozzájárult. A kamara viharos tanácskozás után 297:228 szavazattal tudomásul vette a miniszterek beszédeit, de ez alkalommal is azt követelte, hogy a miniszterium a Panama-pörben a vizsgálat elé akadályt ne gördítsen B. a szavazás után márc. 17. engedett ugyan Ribot rábeszélésének és megmaradt miniszternek. Márc. 20. azonban a Ribot-miniszterium és vele B. a kamarában vereséget szenvedett és állásáról lemondott.
2. B. Emil, francia történetiró, szül. Párisban 1857 jul. 24. Az Ecole des chartes-ben végzett tanulmányai után Lipcsébe ment, hol a történelmi szakban, nevezetesen a kútfői gyakorlatokban kiképezte magát. 1855. a történelem tanárának nevezték ki Lyonba a bölcsészeti karhoz. Művei: La Constitution de Carthage (1881); Le capitulaire de Kiersy sur Oise, étude sur l'état et le régime carolingienne au IX. siecle (1885); Neuchâtel et la politique prussienne en Franche-Comté 1702-13 (1887); Sur les lois et la méthode de l'historie (1890).
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Bourgeois
