1. János Frigyes, német prot. teologus, szül. Pirmasensben 1792 dec. 23., megh. 1874 jul. 21. Nevét legelőször De amore inimicorum értekezése tette ismeretessé. A straszburgi prot. akadémián tanult; Kölnben, majd Párisban házi tanító volt. 1821. a straszburgi prot. szemináriumban tanár, 1823. a Miklós-templomnál lelkész, 1852. egyházi felügyelő és a fő egyház-tanács tagja, 1866. az egyházi direktórium tagja lett. Mint a német birod. kormány megbizottja a straszburgi német egyetem megnyitásánál ő tartotta a felavató beszédet 1872 máj. 1-én, s az egyetem első rektora lett. Nevezetesebb művei: Lehrbuch der christlichen Sittenlehre (Straszburg 1828-32, 2 kötet); Études philosophiques sur le christianisme (u. o. 1839; németül Frankfurt 1850); Weisheitslehre der Hebräer (Straszburg 1851) és Die Theorie des Bewusstseins (u o. 1864). Részt vett ezenkivül a Protestantenbibel kiadásában is (1872). V. ö. Joh. Friedr B., seine Wirksamkeit in Schule u. Kirche 1821-72 (hátrahagyott kéziratai nyomán kiadta Th. G., Straszburg 1889).
2. B. Miksa, német zeneszerző, szül. Kölnben 1838. jan. 6. 1891 óta a berlini művészeti akadémián a zeneszerzés iskolájának vezetője. Nevezetesebb szerzeményei: Frithjof (férfikar), G-moll hegedü-koncert, Es-dur szimfonia, Schön Ellen ballada, Birken und Erlen, Salamis, Römischer Triumphgesang; Odysseus Glocke és Achilleus (1885) karok; Loreley (1863) és Hermione (1872) operák.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Bruch
