Budapest

(A leirást illusztrálja tizenöt szövegábra és tizenhárom képmelléklet; ezek között négy tervrajz és térkép; két melléklet B. szoborműveiről, öt melléklet B. épületeiről; végül két történelmi képmelléklet.) A magyar birodalom fővárosa és a magyar király székvárosa (e cimet 1892 óta viseli), Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye székhelye, sz. k. város, a Duna mindkét partján fekszik. Határa az É. sz. 47° 25' és 47" és 47°35' 21" valamint a K. h. 36° 36' és 5" és 36° 53' 27" közt terül el; kiterjedése É-ról D felé 18, K-ről Ny felé 22 km. A főváros ezen kiterjedését az 1872: XXXVI t.-c. által nyerte, mely Pest és Buda sz. k. városokat valamint Ó-Buda mezővárost és a Margit Szigetet Buda-Pest név alatt egyesítette (azóta mindenütt, a törvényhozásban is, a Budapest alak fogadtatott el).
[ÁBRA] BUDAPEST CÍMERE.
[ÁBRA] BUDAPEST

Határai.
B. területe É-on Solymár, Üröm, Békásmegyer, Ujpest és Rákos-Palota, K-en Cinkota, Rákos-Keresztur, Szt.-Lőrinc puszta, D-en Soroksár, Csepel, Budafok, Tétény, Ny-on Budaörs, Budakesz, Nagy-Kovácsi és Hidegkut területével határos; határainak hossza, vagyis egész kerülete 77,43 km.

Területe.
A főváros és határának egész területe 19.380,92 ha., ebből szárazföld 18.601,26 ha., Dunaterület 779,66 ha. A szárazföldi részből 2574,70 ha. a beltelekre, a többi a kültelekre esik.

Fizikai viszonyok.
Hegyrajz. B. jobbparti részét a Budai hegység (l. o.) egyes csoportjai hálózzák be. E hegység egyfelől a Rózsadombbal, másfelől a Várheggyel és a Gellértheggyel közvetlenül a Duna medréig nyomul elő. A várhegy és Rózsadomb közt nyiló lapály, melyet a Viziváros és Országut foglal el, Ny. felé a Hűvösvölgy és Ördögárok völgylapályában nyer folytatást. A budai hegységnek ezen fővölgye a hegység két csoportját (a Hármashatárhegy és a Jánoshegy-Svábhegy csoportját) egymástól elválasztja s egyuttal a főbb vizek levezetőjéül szolgál. A Hármashatárhegy csoportjától K-re tágasabb lapály kiséri a Duna medrét, melybe ÉNy. felől a vörösvári völgyelés nyilik. Egy másik lapály a Gellérthegytől D-re elterülő Kelenföld és Lágymányos, melyen a budai hires keserüvizek fakadnak. Ezt alacsony dombsor különíti el a budaörsi völgylapálytól, melytől D-re a Kamara-erdő és a tétényi fensik terül el. E hegycsoportok jelentékenyebb emelkedései a főváros területén: a Hármashatárhegy 496, Felső Kecskehegy 395, Ujlaki hegy 418, Kecskehegy 382, Vadaskert 375, Gugerhegy 376, Nagy Hárshegy 458, Jánoshegy 529, Svábhegy 464, Kakukhegy 438, Gellérthegy 224 és a Kamareerdő 226 m. (részletesebb leirását l. a Budai hegység c. alatt.)
A főváros balparti része alacsony fekévésü sikság, mely nagyrészt csak 8-10 m.-nyire emelkedik a Duna szempontja fölé (legmélyebbek a Belvárosban a Lipót- és Molnár-utca, 7 m.) s csak ÉK. és K. felé (Telekitér 13 m., Kálváriatér 15,8, Ludoviceum 17, Orczy-ut 19 m.) emelkedik magasabbra; ezért szükségessé vált egész városrészek talajának feltöltése s a rakodópartoknak Pesten 8,53, Budán 8,21 m.-re való emelése. A főváros beépített részének legmagasabb pontjai a tenger szine felett a Várhegy 169, Naphegy 158, Gellérthegy 224, kőbányai Ó-hegy 149 m. Legmélyebb a Lipót-utca 104 m. A lánchid közepe 112 m. A Duna szempontja 96,586 m.

Geologiai viszonyok.
A balparti alluvialis sikság 3-15 m. mélységig homokból és kavicsból áll, mely alatt (helyeként 200 m.-ig vastagodó) vizálló agyag települ. A városligeti artézi kut furásakor kiderült, hogy a 15,53 m. vastag alluvium alatti harmadkori képletek vastagsága 901,5 m. (agyag és homokkő folytonos váltakozásban, legalul kisceli agyag 325,42 m. vastagságban) s ezek alatt a mezozoikus dolomit találtatott; a kőbányai dombokat neogén agyag, homok, kavics és szármát-mész alkotja. A jobbpart főalkotó kőzete a triasz-korbeli dolomit és a rhäti Dachstein-mész, melyekre jól kifejlődött harmadkori rétegek (nummulit-mész, briozoa-márba, budai márga, helyenként homokkő s felette kiscelli tályog és Pectunculus-homok) s ezekre kavicsból, homokból, mediterrán és cerithium-mészből, kongeria-agyagból, homokkőből és édesvizi mészből álló neogén képletek települnek; ezeket lösz és mésztufa takarja.

A talaj minősége.
B. balparti részének mostani talaja közegészségügyi tekintetben nem mondható előnyösnek. A város nagy része (a Nagykörüt öve, a Duna partjai, a külső városrészek) nagyon mély fekvésüek voltak (a Nagykörut irányában hajdan eliszapolt Duna-ág vagy a Rákos medre vonult) s ezeket szeméttel, söpredékkel töltötték fel; ezáltal és mivel B. belső területén régente temetők voltak, a talaj és talajviz nagy mértékben megromlott, úgy hogy jó ivóviz csak a város szélein található. Fodor vizsgálataiból kitünt, hogy a B.-i talajnak 0, 778%-a szervi anyagból áll s egyes házak talaja majdnem tisztán ürülék-angyagból áll; vizsgálataiból kiderült, hogy a talaj szennyezettsége a lakosság sűrűségével együtt növekedik, a fertőzőtt talaj zónájában pedig, s ott ahol a talajviz a felülethez legközelebb ér, a járványok leghevesebben szoktak uralkodni.

A Duna.
A Duna ÉD-i irányban, először Ny. felé, azután K. felé kidomborodó ivben hasítja B. területét s hossza itt 15,27 km.; szélessége 3-800 m. (legszélesebb a Margitsziget É-i csucsánál, legkeskenyebb a Gellérthegynél), mélysége a szemponttól számítva 1,9-9 m.; a főváros határában összesen 779, 66 ha. területet foglal el s medrében 6 sziget van: az ujpesti, melynek keskeny Duna-ága téli kikötővé alakíttatott át, az ó-budai (102, 79 ha.), a hajógyári, a Margit- (56,63 ha.) és a vele összekapcsolt kis budai sziget (4, 85 ha.), végül a főváros területén már kívül eső Csepelsziget. A Duna szempontja (a lánchid jobbparti oszlopán levő vizállásmérőn)96, 586 m.-nyire van az Adriai tenger szine felett; a folyam közepes vizállása az 1876-85. évek átlagában 2, 72 m.; ez időszakban szélsőségei 0,02 és 7,82 m. voltak. Az észlelet legmagasabb vizállások voltak: 1740. 10,24, 1775. 7,77, 1838. 9,28, 1876. 7,82 és 1891. 6,89 m.
A Duna hajdan sokkal mélyebben járt, mint ma, de lassanként szélesedvén, fenekét eliszapolta és mind magasabbra emelte. Ez által az árvizveszély mindig magasabbra növekedvén, szükségessé vált egyfelől a főváros talajának feltöltése, másfelől a Dunameder szabályozása s az alacsonyabb külterületeknek töltések által való megvédése. 1871. kezdte meg a törvényhozás a Duna szabályozását, melynek célja a kereskedelme részére szükséges kikötők és rakodók létesítése, és a fővárosnak az áradások ellen való biztosítása volt. E célból kiépültek a kőpartok (l. alább), a fővároson aluli, 3400 m. hosszu, s helyenként 1000 m. széles, elvadult folyamszakasz, melyekben a jég mindig megfeneklett, 2,5 km. hosszu s 8,21 m. magas töltések által 380 m.-re szoríttatott, mi által nagy területet nyeretett, mely idővel kiszáríttatni és beépülni fog; a meder sekély helyei kikotortattak s a viz folyásának gyorsítására a soroksári Dunaág 20 m. széles tápzsilippel ellátott 8,53 m. magas zárógát által elzáratott (1873). A folyam medrének javítására épített párhuzamművek és töltések hossza 17,400 m., s ezek által a Dunától 209,8 ha.-nyi területet vétetett el. A B.-i Duna-szakasz szabályozás által a vizállás tényleg mintegy harmadával emelkedett, a soroksági zárógát magassága 5,68 m.-re szállíttatott alá, miáltal az árviz rajta keresztül lefolyást nyerhet.

Árterület, árvizek.
A Duna medrének feltöltése által az árvizveszély évről-évre nagyobbodott s az árvizek gyakoriabbakká váltak. 1732-1878-ig 12 nagyobb árviz dult a főváros területén s ezek közül a legszörnyübb az 1838. évi volt, mely Pest 4254 háza közül 2284-et, Buda dunaparti házai közül 601-et döntött romba, azonkivül Pesten 827 és Budán 536 házat többé-kevésbbé megrongált s 150 ember vesztét okozta. Az utolsó nagy áradás 1876 febr. 25. volt, összesen 1865 ha. földet helyezett viz alá. Azóta a kőpartok és töltések kiépítése általa főváros belterületére nézve közvetlen árvizveszély nem áll fenn, a parti épületek pincéi azonban 5,05 és 5,68 m. vizállásnál vizzel megtelnek s a főváros hatósága 5,68 m. vizállásnál a Dunába nyiló csatornákat elzáratja és tartalmukat kiszivattyuztatja. A fővároson alul és felül azonban az ág még most is 2-3 km.-nyi területeteket szokott elborítani s a Margitszigetet is gyakran egészen elönti.

Talajviz.
A főváros balpartján a vizbocsátó rétegek a Duna felé lejtenek, tehát a talajviz mindenütt a Duna felé szivárog s csekély vizállás mellett könnyen lefolyik, a Duna növekedésével ellenben visszatódul s a kutak viztükrét duzzasztja. A homokból és kavicsból álló felső földrétegek alatt, melyeknek vastagsága 3-15 m., mindenütt van viz, de a pesti kutak csak a város szélén adnak jó vizet (Orczykert), belsejében nagyon szennyezett a vizük. Minthogy a földalatti vizet az agyagrétegek át nem eresztik, helyenként földalatti medencék támadnak, melyekben a talajviz rendesen magasabban áll, mint a Duna viztükre. Szabó a fővárostól É-ra 3 ily medencét különböztet meg: a budapest-rákosit, az ujpest-palotait és a káposztásmegyer-danakesz-főtit; minegyik igen vizbő s a viz ott a természetes szürődésnél fogva igen jó; a mostani vizvezeték a rákosi medence vizét szolgáltatja, az épülő uj vizvezeték a káposztásmegyeri vizet fogja igénybe venni. A jobbpaton a talajviz a Duna árterületében a Duna vizzállásától függ, míg a amgasabb helyeken a viz a vizhatlan kiscelli tályog és a budai márga rétegei folytán annak behatása alól teljesen ment.

Ásvány források.
B. területén világhirü ásványforrások fakadnak, melyek 3 csoportba oszthatók: 1. a Duna jobbpartján, a Gellérthegytől D-re elterülő lapályon (Lágymányos) fakadó hideg keserüviz-források; 2. a Duna mindkét partján, sőt magában a Duna medrében kiszámíthatatlan mennyiségben fakadó hévvizek és 3. a Duna balpartján fakadó hideg vasas források.
A Lágymányoson fakadó (182. Schleisz György budai birtokos által felfedezett) keserüvizek főalkotó része kénsavas magneézium és kénsavas nátrium, mely e vizeknek sajátságos ízüket adja; e sók nem valami meglevő telepből lugoztatnak ki, hanem folyvást képződnek, mely vegytani folyamat a dolomitban és felső eocén márgában és tályogban - az előbb előforduló pirit bomlása folytán - megy végbe. E keserüvizek hőfoka változó; közepes hőmérsékeltük 10,9° C. A megnyitot kutak száma mintegy 50 s ezek 3 helyen csoportosulnak: a Lágymányoson, az Őrmezőn és a Dobogó alatt. A Lágymányoson fakadó források közül a Szent István, Hunyadi Mátyás I., II., Széchenyi István, Deák Ferenc, Heinrich és Hildegarde egyesített keserüsós-források vize a külkereskedelembe badai királykeserüviz néven kerül; ezek egy része az Erzsébent-sósfürdőt (l. o.) táplálja, mely ujabb lendületnek indult; tulajdonosa Mattoni Henrik. Jelentékeny forrás még az Aesculap-forrás (l. o.). Az őrmezei források a Ferenc József, Árpád, Rákóczy György, Viktória, Rákoczy és Hunyady László források; a budai keserüvizek közül ezek a legkoncentráltabbak; a leghiresebbek a Dobogó alatt fakadó (Saxlehner András utódai tulajdonát képező) Hunyady János keserüvizforrások, melyek vize az egész világon el van terjedve.
A hévvizek közül a Józsefhegy alatt levő Császár- és Lukácsfürdő, a Királyfürdő, Margitsziget forrása és a városligeti artézi forrás kénes hévvizek, a Gellérthegy alatt fakadó Rácfürdői, Rudasfürdői, Sárosfürdői és Hungaria-frrás vize földes meszes hévvizek. Utóbbiak már az Áprádok korában Alhévvizek, a Józsefhegy közül fakadók pedig Felhévvizeknek neveztettek; ezen források hőmérsékelete igen különböző, a Császárfürdő ivóforrásának hőfoka 61,2° C., a mellette levő másik forrásé csak 24°; a Margitszigeten 4 külön nag yviztartót konstatáltak, melyeknek hővoka 17,5, 20, 32,5 és 43,7° C. s ugyanezen viztartókból fakadnak a Józsefhegy alatt különböző hőmérsékletü források; ez utóbbiak kevés kénhidrogént is tartalmaznak, a Gellérthegyi alatti források ellenben nem; a margitszigeti és a városligeti források szénsavat és kénhidrogént is tartalmaznak. A Duna jobb partján bugyogó forrásokból 24 óra alatt 486,000 hlit. viz folyik ki; magasabb vizállásnál a hévvizek tükre, hőmérsékelete és bősége emelkedik. Ezen források közül különös nevezetességü a városligeti artézi forrás, melyet a főváros hatósága Zsigmondy Vilmos vezetése alatt 1868-1878. ásatott; 950 m. mélységből fakadó, 73,9° C. vize szintelen, hidrotion szagu és dus szénsavtartalma miat csipős izü; a forrás vizbősége 24 óra alatt 9163 hlit.; ivásra és fürdőre szolgál. Kevésbé jelentékenyek a Duna balpartján (Erzsébetkörut, Hársfa- és Nyárutca) fakadó s fürdésre használt hideg vasas források.

Éghajlat.
B. éghajlata egészben véve mérsékelt, de az alföldi éghajlat szélsőséges voltának nyomaival. Nyara forró és száraz, tele inkább enyhe, a tavaszi átmenet hirtelen, az ősz tartósan szép; erős zivatarok gyakoriak s enm ritkán (igy 1837. pünkösdkor, amikor 30 és 1875 jun. 26-án, amikor 85 ember pusztult el) áldozatokat is követelnek. A nyári hőség különösen a pesti oldalon türhetetlen, Budán csekélyebb s a elvegő egészségesebb. Az 1861-1890. évi átlag szerint B. közepes évi hőmérséklete 10,2° C.; a legmelegebb hónap a julius 231,6, a leghidegebb a január -1,5 C. fokkal. A 30 évi megfigyelési időszakban az 1865. év juliusa volt a legmelegebb hónap 24,8 és az 1879. év decembere a leghidegebb -10,5° C. közepes hőmérséklettel. A hőmérséklet abszolut szélsőségei voltak 35,0° 1870 julius havában és -20,6° C. 1879 decemberében, az abszolut hőmérsékleti ingadozás tehát 55,6° C.
A légnyomás 30 évi középértéke 748,4 mm., legkisebb áprilisban (746,0), legnagyobb januárban (751,6); az észlelt szélsőségek voltak 771,8 (1882 jan.) és 725,9 (1878 dec.), az abszolut barometrikus ingadozás tehát 45,9 mm. A páranyomás évi középértéke 7,1, legnagyobb juliusban (11,2), legkisebb januárban (3,7), a relativ nedvesség közepe 71, átlagos maximuma 92 (dec. és jan.), minimuma 49 (juliusban). A capadék évi mennyisége 544 mm., legtöbb esik juniusban (63), legkevesebb februárban (28). A legszárazabb esztendő 1863 volt (328 mm. csapadékkal), a legnedvesebb 1882 (896 mm.); a csapadékos napok évi átlaga 119. Jégeső 29 év alatt 47 ízben volt. A felhőzet legsűrübb a téli hónapokban, legderültebb az égboltozat szeptemberben. Az uralkodó szélirány a nyugati; a szélirányok százalékos eloszlása a következő: É 15, ÉK 10, K 6, DK 10, D 9, DNy 6, Ny 17, ÉNy 27 %. A mágnestű elhajlása (declinatio) B.-en 9 ° 6' 8, lehajlása (inclinatio 62° 30' 9, vízszintes hatékonysága 2,1137.

Növényvilág.
B. flórája a keleti kontinens erdős vidékéhez tartozik; égalja a tenyészeti viszonyoknak nagyon kedvező, termőhelyei változtosak, flórája gazdag. A jobb parté hegyi, a balparté rónasági jellegű. Az erdő övei közül a tölgy és bükk öve fordul elő; a hegyi rétek, réti lápok, füves puszták és homoktérségek vegetációja szintén érdekes; szikes növényzet a keserűforrások körül, mocsaras flóra a Rákos patak mentén van kifejlődve. A meleg vizek legnevezetesebb növénye a Nymphaea thermaluis. A termesztett növények közül legfontosabb volt - mielőtt a filloxera kipusztította - a szőllő. A hajdan hires szőllők helyén ma gyümölcsösök díszlenek: cseresznye, mandola, őszi és kajszin barack, meggy, szilva, dió, alma, körte; gesztenyeerdők nincsenek. A főváros környékén észlelt növényfajok száma 1634, a nemeké 523, a családoké 108.

Állatvilág.
B. faunája az ország többi vidékének állatvilágától több tekintetben eltér; változatos, jellemzetes és gazdag, mert benne nemcsak a szárazföldi, de a vizi állatok is képviselve vannak. Faunáját a palearktikus regio európai szubrégiójához számítják, de van sok állata, mely a mediterrán szubrégiót jellemzi. Legnevezetesebb állatja az Ablepharus pannonicus, mely kizárólag csak a budai hegyekben fordul elő; rovarfaunája igen gazdag.

Topográfia
Áttekintés. (Mellékelve van Budapest tervrajza.) Budapestet már a természet két egymástól lényegesen különböző félre osztotta; a Duna jobb partján épült Buda (I-III. kerület) fejlődésének a talaj egyenetlensége s a nehezen hozzáférhető hegyek határt szabnak; övé a mult, mely benne látta hazánk egyik védőbástyáját; a balparti Rákosmező homlokán épült Pest (IV-X ker.) ellenben akadálytalanul terjeszkedhetik minden irányban s az uj korszellem, szakítva a mult emlékeivel és hagyományaival, s felismerve e lapály fontosságát. oda költöztette át a közélet nyilvánulásának majdnem minden tényezőjét. Bár Buda politikai jelentőségét részben még megtartotta s ma is a királyi családnak és több minisztériumnak széke, közgazdasági szerepét Pest vette át, mely különösen az alkotmány visszaállítása (1867) óta ugy a szellemi, mint az anyagi műveltség terén óriási haladást tett. Népességének gyors emelkedésével lépést tartott építkezésének gyors emelkedése, fellendülő kereskedelme és ipara folytán pedig mintegy varázsütésre új élet és elevenség költözött az előbb csendes városba. Az alkotmányos korszak jótékony hatása mellett nagyrészt a természeti viszonyok szülték a Duna két partja közt kifejlődött különbségeket, melyek teljes kiegyenlítése alig fog valaha bekövetkezni.

A kerületek.
B. alkotó részei a főváros egyesítésekor szervezett 10 közigazgatási kerület, ugymint:
a) a Duna jobb partján (Budán): az I. kerület (Vár, Tabán és Krisztinaváros), a II. kerület (Országut és Viziváros) és a III. kerület (Ujlak és Ó-Buda);
b) a Duna balpartján (Pesten): A IV. ker. (Belváros), V. ker. (Lipótváros), VI. ker. (Terézváros), VII. ker. (Erzsébetváros), VIII. ker. (Józsefváros), IX. ker. (Ferencváros) és X. ker. (Kőbánya).
A budai oldalon nagyobbára a hegyrajz állapítja meg a kerületek határait. Az I. kerülethez tartozik a Várhegy s az attól délre elterülő völgylapály, valamint a Gellérthegy; a II. kerület a Várhegy keleti és északi lejtőit foglalja magában, mihez még a Kálváriahegy, Rózsahegy és Rókushegy lejtői csatlakoznak, végül a III. kerület a budai hegyek és a Duna közt huzódó keskeny partszegélyre s a hegyek lejtőire terjeszkedik ki. A bal parton a főbb közlekedési erek adják meg a város beosztásának vázát, magva a belső körut által befogott Belváros; ennek sarokpontjaiból sugár irányban s legyezőszerüleg indul ki a Váci-körut, király-utca, Kerepesi- és Üllői-út, melyek az V., VI., VII., VIII. és IX. kerületet egymástól elkülönítik s kifelé való terjeszkedésüknek (a Józsefváros kivételével, melynek kültelke nincs) tág teret engednek; ezen sugárutakat harántul szegi a Nagy körut, mely az egyes kerületek közti közlekedést közvetíti. A fogyasztási vámvonal jelöli a sűrűbben beépített beltelket, melyen kivül a városi jelleget nélkülöző kültelkek terülnek el.
Az egyes kerületek különböző időben jöttek létre, azért jellegük is nagyon különböző; a 169 m. magas hegyen fekvő, bástyáktól környezett Vár, kisebb városra emlékeztető csöndes utcáiba a minisztériumok s az udvar önt némi életet; a Tabán (hajdan rác városrész) a Gellérthegy lejtőire felnyuló keskeny utcáival s apró házaival, a közbiztonság szempontjából szükségessé vált nagyobbmérvű lebontások és szabályozás dacára még most is festői képet mutat, a völgylapályt elfoglaló Krisztinaváros (hajdan Legod) ujabban nyaralók telepévé fejlődik. A Várhegytől a Császárfürdőig és városmajorig elterülő lapályt a II. kerület (Országút és Viziváros, utóbbi a középkorban Szt.-Péter külváros) foglalja el, emez a budai kereskedelem és ipar központja, amaz földmívelők lakóhelye. A III. ker. (Ujlak és Ó-Buda, előbbi régente Szt.-Jakab) egészen falusias jellegü, lakói a szőllő elpusztulása óta leginkább gyári munkások. A balparti városrészek a bár fiatal, de magasra törő nagyváros bélyegét viselik magukon; a Belváros B. city-je, a tudományos élet és a hatóságok széke, a régi polgárság központja, sok tekintetben még szabályozatlan városrész, melynek elegáns utcáival s világhirű korzójával (Duna-part) rendezetlen s disztelen sikátorai élénk ellentétet alkotnak. A Lipótváros az üzleti élet, a nagykereskedelem, a tőke és a tőzsde székhelye, B. legszabályosabb városrésze, ahol az uj országház tája a főváros legfényesebb részévé fog kiépülni. A Teréz- és Erzsébetváros belső részeiben a kiskereskedelem honol, külső utcáiban a munkás és napszámos népesség tulnyomó; a Király-utca és tája hajdan a zsidó városrész volt; melynek piszkos szűk utcáiba az Andrássy-út és a Nagykörút üdvös rést tört. A Józsefváros belső része (a nemzeti muzeum körül) a főurak kedvelt lakóhelye, külső s eddig kevéssé fejlett (de igen népes) részében a kisiparosok és a szegényebb néposztályok élnek, míg a vele szomszédos Ferencvárosban majorosok és fuvarosok telepedtek le nagy számmal; a fővámhivatal, elevátor s gőzmalmok körül, azonban nagyvárosi élet lüktet. Végül a X. ker. (Kőbánya), mely a fővárostól egészen elkülönítve fekszik, leginkább gyármunkásokból s napszámosokból áll, kik a nagy sertéshizlalókban, téglavetőkben s serfőzőkben keresik kenyerüket; a közigazgatásilag ide tartozó, de az Üllői-út mentén épült tisztviselőtelep több mint 200 csinos magánházból áll.

Szabályozás.
B. építészeti fejlődése leginkább csak egyesítése óta vett nagyobb lendületet. Gróf Andrássy Gyuláé az érdem, hogy a törvényhozás a kormánynak a főváros szabályozására és emelésére az 1870. évi X. t.-c.-ben sorsolási kölcsön utján 24 millió frtnyi pénzalapot bocsátott rendelkezésére s az 1870. LX. és 1871. XLII. t. c.-ben az Andrássy-út (akkor Sugár-út) a Nagy-körút építését kimondotta, a szükséges szabályozási munkálatok vezetésére pedig a fővárosi közmunkák tanácsát léptette életbe. Az ez által hirdetett pályázaton a 10 versenyző közül Lechner Lajos terve fogadtatott el (némi változtatással) az általános szabályozás alapjául. Ezen tervezet alapján jött létre az Andrássy-út s a Nagy-körút, a Podmaniczky-utcának a Váci-körútig való meghosszabbítása, a belső körút boulevardozása, a Külső-Váci-út kiszélesbítése, az építési szabályok kidolgozása, a főváros egész területének szabályozási és beosztási tervezete, a kisajátítási törvény reviziója, a csatornázási s kövezési szabályzat stb.; ezenkívül terveztetett egy külső körut, mely a Margitsziget fölött indulna ki a Dunaparttól s a Városliget külső határán elhaladva, az egész várost megkerülné. Budán hasonlókép terveztetett egy nagy körut, mely a Margithídtól kiindulva, a Városmajor felől, a Vérmező szélén huzódik el s a Gellérthegyet megkerülve, Kelenföldön, a Ferenc-körúttal szemben éri a Dunát; e körút építése szintén megindul már, azonban természetszerüleg sokkal lassabban halad, mint a pesti oldalon. Ezen tervezet kiterjeszkedett végül a Duna szabályozására, a Margithíd és vámházkörúti-híd, a Gellérthegyen túl pedig hajókikötő létesítésére is (ezt utóbb elejtették).
Ezen nagyszabásu szabályozási tervek megindítása óta a fővárosi hatóság és a kormány roppant összegeket fordítottak építkezésekre s a főváros szépítésére. Maga a főváros, a szükséges középületek s közmunkák létesítésére közjövedelmének 50 %-át fordítja (1867-1883-ig 37.426.844 frtot), a kormány pedig szabályozásokra s építkezésekre 1867-1883-ki években nem kevesebb mint 63.762.054 frtot szavazott meg.

Építészeti jelleg.
A sok emléket hagyott rómaiak kora után következő középkorból alig maradt reánk néhány csekély épület-töredék. Legjelentékenyebb a Várban az Iskolatérről látható u. n. Csonka-torony 1252 tájáról, IV. Béla idejéből. A török uralom némi nyomai a Császár- és Rudas-fürdőben s a Gül baba sírjában maradtak meg; az utóbb keletkezett épületek szegényesek, izléstelenek, még a templomok közül is csak néhánynak van műbecse. A művészeti építkezés csak századunk elején indult meg, B. tehát e tekintetben is egészen modern s uj város jellegével bir, műbeccsel biró régibb épülete alig van. Az ujabbkori lendület a harmincas évekre esik, amelynek legkiválóbb alkotása a nemzeti múzeum épülete Pollák Mihálytól. Az 1838. évi nagy árviz nemcsak a város szabályozásának vetette meg alapját, de egyúttal a nemesebb művészeti építkezés korszakának is hajnalát jelzi. A klasszikuskodó építészet felé hajló Pollák Mihály a modern műépítészetnek B.-en megalapítója lett; mellette Hild József, ki ugyanazt az irányt követte, egyszerüségükben nagyhatásu épületekkel gazdagította fővárosunkat. Ez időben épült fel a Lipótváros, mely szabályos utcáival s egyszerü, de stilszerü épületeivel leginkább képviseli az uj város jellegét. A szabadságharc után pangás állott be s csak a hatvanas években lépett fel egy uj iskola (Ybl Miklós, Weber Antal, Feszl Frigyes), mely a főváros építészeti jellegét uj elemek bevonása által igyekezett élénkíteni. A M. Tud. Akadémia és a Vigadó épületével vette kezdetét a monumentális építkezés, mely 1867 után, a törvényhozás, az állam és a főváros hathatós támogatása mellett nyert nagy lendületet. Az Andrássy-úttal s a Nagy-körúttal a díszes magánépítkezések hosszu sora is megindult, melyek közt nem egy műbeccsel biró alkotást találunk. Ma a monumentális építkezésben az olasz, a francia, a német renaissance uralkodik csak ritkán lép fel a bizánci vagy román izlés, a gót stil pedig csak az uj országháznál és a Mátyás-templomnál nyert alkalmazást.
A köz- és monumentális magánépítkezés ezen stilszerü fejlődése mellett azonban a fővárosnak nagy része még ma is minden izlést nélkülöző s a nagyváros jellegével meg nem egyező dísztelen épületek tömegéből áll. Még a Belvárosban is akárhány utca van, melynek félig föld alá temetett épületei a legprimitivebb szépészet tekintetéből is megütközést kelthetnek; a magánépítkezéseknél az izlésesebb irány csak néhány évtized óta jutott érvényre. Ehhez járul még, hogy a legszebb középületek a legkeskenyebb utcákban szorongnak, ahol építészeti szépségük érvényre sem juthat, hogy tágasabb terek csak csekély számmal vannak, ellenben sok a keskeny utca és sikátor, mely a kedvező összbenyomást rontja. A főváros azonkivül földszintes épületeinek túlnyomó tömege által (1000 ház közül 660, Bécsben csak 123, Párisban 64, Berlinben 50) is különbözik a modern nagyvárosoktól s habár a magasba való építkezés itt is terjed, e tekintetben a külföld nagy városait egyhamar nem fogja utólérni.
[ÁBRA]

Utcák és terek száma.
Rómer szerint Pesten 1695. 40 utca és 3 tér volt; 1803. már 129; 1853. 238; Budán ugyanakkor 99 utca és tér találtatott. Jelenleg a főváros egész területén 900 utca és tér van. Leghosszabb az Üllői-út (3000 m.), a Soroksári-út (a közvágóhídig 2800 m.), Király-utca (2340 m.); a Nagy-körút egész hossza 4300 m. Legszélesebb a Nagy-körút (38 m.), az Andrássy-út az oktogonig 34, azon tól 44,5 m., a Kerepesi-út 37 m. széles. Legtöbb ház van a Lajos-utcában 204, Vörösvári-úton 124, Andrássy-úton 110, Csömöri-úton 106, Külső Váci-úton 97, Király-utcában 93, Dob-utcában 91, Bécsi-úton 90. Legnépesebb utcák: a Király utca 10.211, Dob-utca 8834, Andrássy-út 7078, Váci-körút 6087, Lajos-utca 5820, Külső Váci-út 5809, Soroksári-utca 5678, Kerepesi-út 5651, Üllői-út 5555 és Rózsa-utca 5218 lakossal. Az összes utcák és utak területe 1160 ha., ebből kövezve van 105, makadámozva 195 ha.
[ÁBRA]
[ÁBRA]

Nevezetesebb utcák.
A főváros szabályozása által, különösen a Duna bal partján, a jelentékeny utaknak egész hálózata jött létre. Valamennyi közül legnevezetesebb az Andrássy-út (előbb Sugár-út), mely a Váci-körútból kiágazva Ék.felé (a régi Hermina-tér irányában) a Városligetig vezet. Az 1870. évi LX. t.-c. az út területének megszerzésére s a kiépítésre 3.335.909 frtot, a kisajátításokra pedig 4.863.812 frtot engedélyezett, mely utóbbi összeg az újonnan alakítandó telkek eladási árából visszafizetendő volt. 1872 márc. 9 létrejött a Sugár-út és környékének építése iránt az általános magyar municipális hitelintézet, a francia-magyar bank és a báró Erlanger bankházzal kötött szerződés, melynek értelmében a vállalkozók a telkeket a kisajátítási áron megveszik, s az utat 5, a mellékutcákat 10 év alatt kiépítik, miért a közmunkák tanácsától 1.038.000 frt segélyt nyernek. Még azon évben 34 ház lebontatott, s 207 telek és ház 8.736.872 forintért megszereztetett; 1875. az egész út ki volt nyitva, úgy hogy 1876-ban a szerződés felbontatott s a közmunkák tanácsának tulajdonában maradt 155 ujonnan alakított építési telek eladásra került. A kész uttest 1876 aug. 20-án adatott át a közforgalomnak; az utolsó telek 1885-ben épült be, amidőn az út Andrássy nevét nyerte. Az Andrássy-út ma egész Európában ritkítja párját: a körtérig 3- és 4-emeletes paloták sorakoznak egymás mellé (köztük a m. kir. dalszinház s vele szemben a m. kir. államvasutak nyugdíj-palotája); azon tul diszes nyaralók. Az átmenet a nagy város pompás palotáitól a Városliget kies nyaralóiig kiváló szépen sikerült.
Az Andrássy-utat az oktogonon a Nagy körút keresztezi; ez a Margithidtól a Ny-i pályaudvar, az oktogon s az üllői-úti kaszárnya érintésével hatalmas félkörben a Boráros-térig vonul s egyes részeiben az átszelt közigazgatási területek nevét (Lipót-, Teréz-, Erzsébet-, József-, Ferenc-körút) viseli. Kisajátítása, mely 1883. történt, 1.716.793 frtnyi összeget igényelt, mely részben az 1871. XLII. és 1872. VII. t.-c. által, részben a kormánytól engedélyezett előlegek által folyósíttatott. A körút kiépítése 3.114,799 frtba került. Ez a főváros legszélesebb útja, s az Andrássy-út méltó versenytársa: a Teréz- és Erzsébet-körút már majdnem teljesen kiépült, többi része élénken épül. Előnye a kitünő közlekedés (villamos vasut).
A Belvárost környező körutak közül a közmunkák tanácsa 1871-72. a Váci-körutat, 1875. a Károly-körutat, 1880. a Muzeum- és Vámház-körutat boulevardoztatta s 34 méterre szélesítette ki; ezen 1.204,374 frtnyi költség által e körutak is B. elsőrendü közlekedési ereivé váltak, építészetileg ugyan nem versenyezhetnek a Nagyköruttal, de az üzleti élet rajtuk sokkal élénkebb. A Ny-i pályaudvar felé vezető Váci-körúton legnagyobbszerü a lipótvárosi bazilika. Kevésbbé szép a Károly-körút, melynek nagy részét régibb épületek (Orczy-ház, Károly-kaszárnya) foglalják el. A Muzeum-körút ismét B. legszebb részei közé tartozik; diszes magánépületei mellett hatását a nemzeti muzeum klasszikus épülete, a műegyetem, a természetrajzi intézetek s a nemzeti színház bérházának palotái emelik.
A belső körútból kiágazólag a Kerepesi-út egyenes irányban a K-i pályaudvar felé nyílik; egyenlőtlen szélessége, részben elhibázott szabályozása s befejezetlen építkezése az aranyainál fogva nagyszerü út hatását némileg csökkentik ugyan, de forgalma akkora, hogy megosztás céljából a Népszinház-utca rendezése vált szükségessé. A Kerepesi-utat a főváros 1873-75. években 434.500 frt költségen boulevardoztatta; legujabban a Hatvani-utcán át a Dunáig való meghosszabbítása van tervbe véve. Épületei közül a nemzeti és népszinház, a Rókus-kórház, az evang. tót templom, több szálloda s diszes magánház válik ki. Az Üllői-út belső részét a főváros 1879., külső részét 1888. boulevardoztatta; jelentékenyebb épületei az egyetem orvoskari épületei, a Köztelek, az üllői-úti kaszárnya, a Stefánia gyermekkórház, a törvényszéki orvostani intézet, s külső részeiben a Ludoviceum, a fővárosi uj közkórház és a katonai barak-kórház; ugyanott van az Orczykert és az egyetemi füvészkert. Mint ujabb alkotás említendő a Podmaniczky-utca és az Alkotmány-utca, amaz a Váci-körútból ÉK-i irányban kiágazó Bárány-utca szabályozásából s a Városligetig való folytatásából jött létre. Az Alkotmány-utca a Váci-körútról egyenesen az uj országházra nyílik, s már is B. legdiszesebb utcái közt foglal helyet; benne az igazságügyi, erdészeti palota, unitárius egyház, hirlapirók nyugdijintézete, keresk. akadémia palotái állanak. Sokkal kevésbbé szépek a belvárosban a Váci- és Hatvani-utca, de itt vannak a legelegánsabb üzletek s a fővárosi élet itt legmozgalmasabb. A jobbparton kiválik a főherceg Albrecht-út, a budai körút, s a királyi palota uj feljárata (az Attila-utca felől).

Terek.
A jobb parton kevés nagyobb tér van; legjelentékenyebb a Szt. Györgytér, a Palotatér, Szt. Háromságtér (a Mátyás templommal), a Nándortér, a Lánchidtér, Fazekas-, Bomba-, Pálffy-, Széna- és az óbudai Főtér. A balparti terek közül legszebb s legimpozánsabb a Ferenc Józseftér, a magyar tud. akadémia, a Lloyd-társulat, a. m. kir. államrendőrség, a Gresham bizt.-társulat, Koburg herceg és a Dianafürdő palotájával; a tér közepére a lánchid torkollik s előtte 3 sétány van, melyek kettejében gr. Széchenyi István és Deák Ferenc szobra áll, mig a harmadikra Ferenc József király lovas szobra van tervezve; e helyen állott az ország összes vármegyéinek földjéből összehordott koronázási domb, melyen a király koronázásakor (1867 jun. 8.) a szokásos kardvágásokat végezte;ezt 1877. lebontották. Az Erzsébettér (2,2 ha), melyen hajdan a német szinház állott, a legszebb terek egyike, árnyas parkkal, diszes kioszkkal (Haliczky és Heinzmann műve) s meteorologiai házikóval. A Józseftér, ültetvényei közt József nádor szobra áll; épületei közül az osztr. magy. bank említendő. A Ferenc Józseftérhez csatlakozó Eötvösteret báró Eötvös József szobra diszíti. A Vigadótér csinos parkjában a kis kioszk, hátterében a Vigadó palotája, a Gizellatéren a Haas-féle palota s a pesti magy. keresk. bank épülete tünik ki. Építészetileg egyszerü a Széchenyitér, melynek sétányát is kevésbbé gondozzák. A Váci-körutra nyiló Lipóttér közepén a bazilika emelkedik. A Lipótváros legnagyobbszerü tere azonban az uj országház előtti disztér lesz, mely egyuttal a főváros legszebb tere leend. A Belvárosban nagyobb terek nincsenek; legjelentékenyebb a Városháztér a régi városházával és a kegyesrendiek házával, az Eskütér, ahol a plébánia-templom előtt I. Ferenc József király 1867. a magyar alkotmányra megesküdött, a Szervitatér, a szerviták templomával, a Kristóftér a nagy Kristóf szobrával, a Ferenciek tere a ferenciek templomával és bazárjával, valamint az egyetemi könyvtár épületével, az Egyetemtér az egyetem (most lebontott) épületével s az egyetemi templommal; a Belvárost körülfutó körutak mentén a Deáktér az evang. templommal, a Kálvintér a reform. templommal s a pesti hazai I. takarékpénztár áldozatkészségéből emelt diszkúttal, a Petőfitér a görög templommal és Petőfi szobrával, végül a Fővámtér a fővámpalotával. A Terézváros legszebb tere az Andrássy-út és Nagykörut keresztezésénél létesített oktogon, 4 egyforma palotaszerü épülettel, továbbá szintén az Andrássy-ut mentén a nagy körönd az Andrássy-udvarral Hübner-udvarral s a m. k. államvasuttak palotáival, ültetvényei közt 4 szökőkúttal; kevésbbé szép a Hunyadtér és Lövöldetér. Az Erzsébetvárosban a Szegényház-, István-, Almássy-, Bethlen- és a keleti pályaudvar előtti nagy tér, a Józsefvárosban a 9 ha kiterjedésü, de rendezetlen Ujvásártér, a Mátyás-, Rákóczy-, Mária Terézia-, Kalvária- és Telekytér építészileg jelentéktelenek. A Ferencvárosban a Bakácstér (a ferencvárosi templommal), a Ferenctér, a Borárostér, Kőbányán a Ligettér, Bányatér és Mázsatér említhető. Végül kiemelendő a Lipót- és Belváros Dunapartjának egy részén elhuzódó korzó, mely nagyszerü fekvésével, páratlan kilátásával, impozáns palotasorával, pompás sétányaival és a rajtuk nyüzsgő népességgel B. egyik, a külföld által is leginkább bámult része.

Hidak.
A főváros két partját jelenleg 3 hid kapcsolja össze; a lánchid nemcsak B. legkiválóbb építészeti emléke, hanem oly művészi alkotás, melyhez fogható nincsen sehol egyebütt. Eszméjét gr. Széchenyi István pendítette meg a létesítésére részvénytársaság alakult, melynek az 1840. XXXIX. t.-c. azon jogot és szabadalmat biztosította, hogy a forgalom részére való átadástól számított 87 éven belül (1946-ig) a hidtól 1-1 mérföldnyi távolságig más hid nem épülhet. A hid tervét Tierny Clark Vilmos angol mérnök készítette, építését testvére Clark Ádám vezette. 1838-48. épült s 1849 nov. 20. adatott át a közforgalomnak. A nagyszerü mű 2 parti oszlopon és 2, alsó részében mauthauseni gránitból, a hid felszinétől kezdve sóskúti homokkőből álló 48 m. magas hatalmas vizi oszlopon áll s e két oszlopon áthuzott 4 óriási láncon függ; hossza 384 m., a két oszlop egymástóli távola 203, az oszlopok és a hidfő közti távolság 90,5 m.; építési költsége 4.412.628 p. forint volt. 1870-ben a kormány a részvénytársaságtól 7 millió frtért megvette s szabadalmát is megváltotta. A Margithid a párisi Gouin Ernő és társa cég terve szerint 1872-75. 5 millió frt költségen épült; 6 ivet tartó vasszerkezete 7, betonra állított gránit-, felül sóskuti kőből épült oszlopon nyugszik; tengelye a folyó közepén 150 foknyi szöget képez, hossza 567, szélessége 16,7 m. A hid 1876 ápr. 30. nyilt meg, építette a Société de construction de Batignolles. Az összekötő vasuti hid Feketeházy János m. k. államvasuti főmérnök tervei szerint 1873-76. Cail és társa párisi cég által épült; 2 parti és 3 mederoszlopon nyugszik, 4 nyilásu és 2 párhuzamos övü négyszeres szimmetrikus rácsozatból áll, magassága a Duna sempontja felett 16,4 m. Két sinpár fut rajta végig s gyalogjárója is van. Építési költsége 1.671.205 frt volt. Az eddig meglevő hidakon kivül két híd építése a legközelebbi időben fog megvalósulni, a vámházköruti és az eskütéri; a vámházköruti hid az utcarendezéssel és a feljárókkal együtt 3,4 millió frtba, az eskütéri ellenben a szükséges szabályozásokkal együtt (a Hatvani utca kiszélesítése s a Duna- és Torony-utca közti s a kuria épületével egybefüggő) háztömb lerombolása által uj széles ut létesítése) mintegy 6.770.000 frtba fog kerülni. A távolabbi jövőnek van fentartva a Borárustéri és ó-budai hid létesítése.

Kőpartok.
A Dunát szegélyező kőpartok hatalmas mészkő négyszögkövekből épültek s két részből állanak; az alsó, mely 5,7 m.-nyire emelkedik a Duna sempontja fölé, 11-26 m. széles s be- és kirakodásra szolgál, a felső 7,6 m.-nyire fekszik a sempont felett s 11,4 m. széles, róla 190 m.-nyi közökben kettős lépcsők vezetnek az alsó partra. 1893. a felső kőpartot erős kőpárkánnyal 3/4 méternyire emelték. Az emeletes rakpartok a budai oldalon a Margithidnál kezdődnek s a Rudasfürdőnél végződnek, a pesti oldalon pedig 1871 óta a Margithidtól a Ganz-féle házig s a vámház előtt építtettek, a Ganz-féle háztól a lánchidig a Duna-gőzhajózási társaság, a lánchidtól lefelé a vámházig Pest városa már előbb építtette vala. A közraktárak előtti partrészeket azokkal egy időben, a Ferencvárosi teherpályaudvar mentében elvunuló partrészeket pedig csak legujabb időben építtette ki a kormány. A rakpartokhoz a kőhányások csatlakoznak, melyek a budai oldalon az ó-budai hajógyártól a Margithidig, alul pedig a Sárosfürdőtől a város határáig, a pesti oldalon Ujpesttől a Margithidig s a vasuti hidtól a puskaporos torony környékéig terjednek. Az emeletes és lépcsőzetes rakpartok hossza 4300 m., a Duna medrének javitása végett épített párhuzam-művek és töltések hossza 17.400 méter.

Nyilvános kertek, ültetvények.
Alig van város, mely közkertekben annyira szükölködnék, mint B. Nagyobb parkja csak 3 van: a Városliget, üllői-uti Népliget és a Városmajor. A Városliget (116 ha.) alapját József nádor vetette meg, az ő műve a kőbányai vizek beeresztése által létesített tó és a király-utcai fasor is; mostani szépségét azonban csak a Stefánia-ut építése s a liget előbb elhanyagolt részeinek parkozása óta (1885) nyerte. Élénkségét az artézi fürdő, az állatkert, a jégpálya, cirkusz, nyári szinház, népliget, lóversenytér fokozza. Egészen uj keletkezés az üllői-uti Népliget (77,7 ha.) melyet a főváros a tisztviselőtelep, kőbányai ut s összekötő vasut közt 1890 óta 119.000 frt költségen létesít; benne játszóterek, jégpálya, sétaterek lesznek s tervbe van véve a Városligetnek a Stefánia-ut folytatásában építendő 45 m. széles korzó-út által a népligettel való összeköttetése s utóbbihoz villamos- és lóvasút építése. A II. József idejében keletkezett Városmajor (16,4 ha.) a Krisztinavárosban egyszerübb árnyas kert, az alsóbb néposztályok mulatóhelye. Jelentékenyebb sétány még a Várhegy K-i lejtőjét elborító Ellipsz, mely József nádor alatt fásíttatott be, de 1868. átalakíttatott, valamint az egészen uj gellérthegyi sétány (4,7 ha.). Ültetvények s kisebb kertek vannak még az Erzsébet-, Széchenyi-, József-, Ferenc József-, Szegényház-, Mátyás-, Mária Terézia- és Bakácstéren, az üllői-uti közkórház előtt, a Petőfi-, Deák-, Kálvintéren, az Andrássy-uton, Budán a Várkertrakparton, a Rudasfürdő előtt, a Horvátkert és Bástyasétány. Az összes közkertek és sétaterek területe 231 ha.; ezenkivül 174 utca és tér van befásítva, a kiültetett fák száma mintegy 54.000. Ezeken kivül említést érdemel a királyi várlak gyönyörü kertje, a muzeumkert, az egyetemi füvészkert és a néhány év óta elzárt Orczy-kert (15,7 ha.)

Nyilvános emlékek.
(Mellékelve vannak B. nyilvános téren felállított alább megnevezett szobrai.) B.-nek csak kevés szoborműve van, s a meglevők nagyobb része is csak az utolsó évtizedben állíttatott fel. A régebbek közül említendő a Hentzi-szobor a Szt. György-téren (Sprenger udvari építészeti tanácsos terve szerint, 1852), József nádor szobra a József-téren (Halbig müncheni szobrásztól, 1865); az ujabbak közül: Deák Ferenc szobra a Ferenc József téren, ülő alak Huszár Adolf terve szerint; b. Eötvös József szobra az Eötvös-téren, szintén Huszár műve (1879); gr. Széchenyi István szobra a Ferenc József-téren (Engel műve, 1880); Petőfi Sándor szobra (Huszár Adolf műve, 1880); Arany János szobra a nemz. muzeum előtt (Strobl Alajos műve, 1893) és az 1849-iki honvédek szobra a budai Disztéren (Zala György műve, 1893). Az akadémia domborművű emléktáblája. Tervbe vannak véve gróf Andrássy Gyula és Szent István szobrai és a szabadságszobor; a keleti pályaudvar előtt Baross Gábor, a műegyetem kertjében pedig Trefort Ágoston szobra. Kisebb mellszobrok vannak a muzeum-kertben s a főváros több más pontján; a magy. tud. akadémia palotájának falában az intézet alapítóját ábrázoló relief-mű Holló Barnabástól. Továbbá a hazai I. takarékpénztár áldozatkészségéből felállított monumentális kút a Kálvintéren s több apró emlékszerü kút.
[ÁBRA] A M.T. AKADÉMIA EMLÉKTÁBLÁJA
[ÁBRA] BUDAPESTI SZOBROK.
[ÁBRA] ARANY JÁNOS, STROBL ALAJOSTÓL.
[ÁBRA] HONVÉD EMLÉK, ZALA GYÖRGYTŐL.
[ÁBRA] BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF, HUSZÁR ADOLFTÓL.
[ÁBRA] GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN, ENGEL JÓZSEFTŐL.
[ÁBRA] JÓZSEF NÁDOR, HALBIG MÜNCHENI SZOBRÁSZTÓL.
[ÁBRA] DEÁK FERENC, HUSZÁR ADOLFTÓL.
[ÁBRA] PETŐFI SÁNDOR, HUSZÁR ADOLFTÓL.

Épületek statisztikája.
Az erre vonatkozó legrégibb adatok 1695-ből valók, akkor Pesten 278 ház volt. Az egész fővárosban 1720-ban 1745, 1787-ben 4570, 1837-ben 8572, 1870-ben 9351, 1881-ben 10.748 és 1891-ben 13.066 ház létezett. Ezek közt van jelenleg 12.277 lakóház, 76 intézet és 713 egyéb épület. Az épületek közt van, 7760 olyan, amelyben 10-nél kevesebb szoba van, 90 pedig több mint 100 szobával. Egy házra átlag 37 lakos esik (Az I. kerületben 16, a Lipótvárosban 67). A nem lakó házak közt van 21 állami, 19 városi, 39 katonai épület, 95 iskolaépület, 27 kórházi, 66 vasuti, 113 gyári épület, 11 szinház és mulatóhely, 35 fogadó; lakatlan volt 327 épület, ezzel szemben lakva volt 93 hajó (1169 emberrel) s számos egyéb nem-épület.

Egyházak.
A Duna jobb partján a Várban álló s Boldogasszonyról nevezett plébániatemplom (Mátyás-templom, l. egy részletét az ábrán) IV. Béla korából való csúcsíves épület, melynek déli tornyát 1470. Mátyás király ujonnan építtette; később többször átalakítást szenvedett s eredeti alakjából egészen kivetkőzött. 1873 óta Schulek Frigyes vezetése alatt az eredeti elrendezés eszméjének elfogadásával, de a XIV. és XV. századbeli csúcsíves részletek egy részének megtartásával (a vallásalap és a főváros költségén) újjá épült s egyike B. legjelentékenyebb építészeti emlékeinek. Kezdettől fogva minden rendkívüli ünnepélyesség szinhelye volt (Róbert Károly koronáztatása 1309, Mátyás esküvője Beatrix-el; 1867 jun. 8. I. Ferenc József megkoronáztatása). A helyőrségi templom (hajdan a magyar céheknek Mária Magdolnáról nevezett plébániatemploma) 1259. csúcsives stilusban épült, a XVIII. században átalakított, benne III. Endre teteme őriztetik; oldalfalába van illesztve a Budavár visszafoglalásának 200 éves fordulóján (1886) felállított emléktábla. A Szt. Zsigmond-templomban (vártemplom), mely a királyi várral együtt 1748-71. épült, őrzik Szt. István jobb kezét s a magyar birodalom koronajelvényeit. Sokkal szebb a kéttornyu vizivárosi plébániatemplom (1740-1746), szép oratoriummal, szoborművekkel és festményekkel. Említendő még a kapucinusok temploma a Korvintéren (1703), mely 1856. román stilben ujjáépült, az Erzsébet-szüzek temploma a Bombatér mögött XVIII. sz.), a tabáni (1728-1739) és a krisztinavárosi templom (1795-97).
[ÁBRA] A MÁTYÁS-TEMLOM EGY RÉSZLETE.
Pest templomai közül a belvárosi plébánia-templom a legrégibb (építésének ideje ismeretlen, 1507. már fennállott, erre mutat a két diszes postaphorium a templom belsejében), a legutóbbi években igen díszesen megujíttatott; az egyetemi templom (hajdan a pálosoké, épült 1715-76, renovált. 1857.) ma a főváros legszebb egyházainak egyike, kéttornyu épület, barokk stilben, gazdag belsejében szép freskókkal (Bergl Jánostól) és faragott padokkal; említendő továbbá a Ferenc-rendiek (1690), az angol-kisasszonyok temploma, a szerviták temploma, a terézvárosi (1794), erzsébetvárosi, józsefvárosi (1797) templom, utóbbi Kuppelwieser oltárképével; ugyancsak e városrészben a Jézus szent szive temploma (építette 1890. Kauser József) román-gót átmeneti stilben, továbbá a református templom (1816-1830), az evang. deáktéri (1799-1811) és budai temploma (1847), a budai szerb templom (1742), a kéttornyu görög templom a Petőfi-téren; az izraelita zsinagóga a dohány-utcában (mór izlésü kerek kupoláju kéttornyu épület) és ugyanaz a Rombach-utcában (bizánci stilben). Építészetileg sokkal jelentékenyebb a Bakács-téren 1867-69. Ybl Miklós tervei szerint 345.500 frt költségen román stilben épült ferencvárosi templom, mely alaprajzában 3 hajós oszlopos bazilikát tüntet fel, melybe kereszthajó van beillesztve; a templom hossza 66, szélessége 21, a torony magassága 66,7 m., belsejét Than és Lotz festményei, Kratzmann ablakfestményei (a Szt. Gellértet ábrázoló kiváló festmény Storno Ferenc műve), Szász, Feszler és Dittmann szobrászati munkái díszítik; de valamennyi egyházi épületnél nevezetesebb a Lipót-templom (bazilika, 1. a mellékelt képen), mely 1851 óta Hild tervei szerint épült, de 52 m. magas kupolája 1868 jan. 22. összeomlott. Hild halála után Ybl Miklós folytatta a nagy építkezést, aki megtartván a központi elrendezést és a már meglevő külső falakat, azt olasz renaissanceban építé ki görög kereszt alakjában, melynek közepe felett 96 m. magasságig emelkedő kupola domborul. Az egész épület 86 m. hosszu, 55 m. széles s a keresztkarokban a koszorupárkányzat beszámításával 30 m. magas; szabad terraszon fog állani s 4147 m2 felületet borít. Fő bejárata előtt nagyszerü csarnok terül el, melyhez szabad lépcső vezet; felette 23 m. hosszu s 4 m. magas szoborcsoportozat van, mely Jézus imádtatását ábrázolja a 3 király által. A nagyszerü mű, melynek külső építése 1890. elkészült, mintegy 4 millió frtot igényelt, mihez a vallásalap és a főváros tetemes összeggel járult, belsejének kiképzése folyamatban van és Ybl halála (1891) óta Kauser József művezetése alatt áll.

A királyi palota és kert.
Buda várának dísze, a kir. palota, a Várhegy déli végén (156 m.) a török uralom alatt romba dőlt régi vár helyén Mária Terézia idejében 1748-77. Hillebrand József tervei szerint francia barokk-ízlésben 402.000 frt költséggel épült; a Dunára néző főhomlokzata 178 m. hosszu, Ny.-felé patkóalaku nyilt udvara van, az É-i oldalszárnyban a szt. Zsigmond-kápolna (l. az egyházaknál) az egész palotában 203 szoba van. Az 1849. ostrom alatt megsérült palota középső részét az ötvenes években három emeletesre építették ki, de hatása ezzel sem fokozódott. A Várhegy oldalát már József nádor alakította át kertté, de mai pompáját a kir. vár kertje csak I. Ferenc József alatt nyerte, aki 2,2 millió frtot engedélyezett a várkert rendezésére, az olasz renaissance-stilben épült 310 m. hosszu várbazár, a terraszok, lépcsők és melléképületek létesítésére, 1883. ő felsége elfogadta Ybl Miklósnak a kir. palota kibővítésére s részben ujjáalakítására vonatkozó tervezetét, mely szerint a mostani palota, vele két hátrafelé nyuló szárny által összekapcsolva, egy a Krisztinavárosra néző 4 emeletes, alapfalaival a Lógody-utcáig leérő (tehát 7 emelet magasságu) s több mint 300 termet tartalmazó palotával és szükséges melléképületekkel (6,8 millió frt költségen) kibővül s ezen uj palotához az Attila-utcából ő felsége, a közmunkatanács és a főváros költségén uj feljáró épül. Mindkét építkezés nagyban folyik s az uj palota hatalmas alapfalai már az I. emeletig készen állanak; építését jelenleg Hauszmann Alajos vezeti.

Középületek.
(L. a Budapesti épületek c. 3 képmellékletet.) B. monumentális épületei nagyobbára az utolsó évtizedekben létesültek, csak kevés való századunk közepéből s azok közt csak egy-két művészi becsü emlék van. Budán a jelentékenyebb középületek a miniszterelnöki (előbb gr. Sándor-féle) palota, a kis várszinház (1784-ig karmelita-kolostor), a cs. és kir. főhadparancsnokság épülete, az országház (most belügyminisztérium); az ujabbak közül a honvédelmi minisztérium palotája (renaissance-épület Kallina Mór terve szerint, 315.600 frt költségen), a kir. kat. főgimnázium (XVI. sz.-beli gazdag olasz renaissance stilben Lippert és Schmidt tervei szerint 862.105 frt költségen épült), az állami főreáliskola, a hazai I. takarékpénztár épülete válik ki. Történelmileg érdekes a Császárfürdő feletti Rózsa-hegyen 1543-48. Mohammed budai pasa által épített török mecset, melyben egy török szent, Gül-Baba, a «rózsák atyjá»-nak sirja van, a jámbor mozlimek zarándoklásának célpontja.
[ÁBRA] BUDAPESTI ÉPÜLETEK I.
[ÁBRA] BÉRHÁZ, TERÉZ-KÖRÚT 1. ÉP.: SCHMAHL H.
[ÁBRA] EGYETEMI KÖNYVTÁR. ÉP.: SZKALNICZKY ÉS KOCH.
[ÁBRA] BÉRHÁZ, VÁCZI KÖRÚT 80. ÉP.: PETSCHACHER G.
[ÁBRA] BÉRHÁZ, ANDRÁSSY-ÚT 102. ÉP.: PETSCHACHER G.
[ÁBRA] MAGYAR TUD. AKADÉMIA. ÉP.: STÜLER F.
[ÁBRA] A VÁRKERTI BAZÁR KÖZÉPRÉSZE. ÉP.: YBL M.
Középületekben sokkal gazdagabb a főváros balparti része, ahol az utolsó évtizedekben a többnyire renaissance-stilü épületeknek hosszu sora keletkezett. A Belvárosban az 1844-ben Kasselik Ferenc által épült tornyos régi városháza a Zitterbart Mátyás által 1838-41. épített oszlopos homlokzatu megyeháza s a Károly-kaszárnya (l. katonai épületek), mellett építészetileg érdemes alkotások az uj városháza (1869-75. Steindl Imre tervei szerint 823.000 forinton olasz renaissance-stilben épült) figyelemre méltó vasszerkezetü lépcsőházzal és Lotz Károly freskóival díszített nagy ülésteremmel, a főposta- és táviró-palota (Koch és Skalnitzky tervei szer. ol. renaiss.-ban, 1.619.992 frt) homlokzatán Gastell jelképes alakjaival, az egyetemi könyvtár (1873-76. Skalnitzky Antal tervei szerint XVI. sz.-beli gazdag ol. renaissanceban 712.925 frt költségen) szép olvasóteremmel, a pesti hazai I. takarékpénztár kupolás épülete, udvarán Kahle által horganyból öntött kúttal s szabadon függő csigalépcsővel, az I. magy. általános biztosító-társaság palotája (Kauser és Frey műve) művészi kivitelü kariatidoktól támasztott főerkéllyel, a Hungária fogadó (Skalnitzky és Koch műve), a központi egyetem kétrendbeli szárépítkezése (az Egyetem-téri főépület 1889. lebontatott), a részben üveggel fedett díszes Haris-bazár (Feszty műve), a Ferenciek bazára és a Röser-bazár.
[ÁBRA] BUDAPESTI ÉPÜLETEK II.
[ÁBRA] NÉPSZINHÁZ. ÉP.: FELLNAR ÉS HELMER.
[ÁBRA] TECHNOLOGIAI IPARMÚZEUM. ÉP.: HAUSZMANN A.
[ÁBRA] FŐVÁMHÁZ. ÉP.: YBL M.
[ÁBRA] MARGITSZIGETI FÜRDŐHÁZ. ÉP.: YBL M.
[ÁBRA] BÉRHÁZ, ANDRÁSSY-ÚT 25. ÉP.: LECHNER Ö. ÉS PÁRTOS GY.
[ÁBRA] DALSZINHÁZ ÉP.: YBL M.
A Lipótvárosban egyrészt a Ferenc József-téren, másrészt az uj országház táján csoportosulnak a legszebb középületek. Amott a Magyar Tudományos Akadémia palotája a legkiválóbb épület; 1862-64. Stüler Ágost porosz építész tervei szerint épült; hatalmasan kiszögellő, felül Wolf Albert szobraival ellátott 3 emeletes középrésze, a karrarai oszlopokon nyugvó karzattól körülfutott dísztermet foglalja magában, melynek tetejét 24 kariatid támasztja, egyik oldalfalát Lotz Károlynak a magyar közművelődés történetéből vett három képe díszíti; a kétemeletes oldalszárnyakban, melyeket 6 kiváló tudós szobra ékít, vannak a Ligeti 4 tájképével díszített heti ülésterem, a könyvtár s egyéb hivatalos helyiségek, a II. és a III. emeleten pedig 1865 óta az országos (Esterházy-féle) képtár van elhelyezve. A palota főbejárata a Ferenc József-tér felől van s hozzá díszes bérház csatlakozik. Ugyane téren van a Diana-fürdő, a Lloyd keresk. társulat épület, a Ferenc József-rakparton az uj tőzsde-épület (1872), továbbá a Vigadó-téren a fővárosi Vigadó (redoute) épület, mely a XVII. sz.-beli redoute (erődítmény) helyén emelt régi vigadó telkén 1859-1865. Feszl Frigyes pesti műépítész tervei szerint több mint egy millió frt költségen épült; a mór, bizánci és román elemek vegyítése által létrejött kevert stilü épület hatalmas homlokzata óriási arkádokon nyugszik, a két szárny szögletpilléreit Alexy Károly domborművei környezik: lépcsőházának freskói Than Mórtól és Lotz Károlytól valók (1866); a nagy terem (B. legnagyobb báli és hangversenyterme) mezőkre felosztott sík tetőzetén a 4 folyó allegorikus képe, a csemege-teremben Than, Wagner és Lotz freskói vannak. A Lipótváros É-i részében 1883. indult meg az uj országház építése. A Steindl Imre tervei szerint közvetlenül a Duna partjára állított hatalmas épület középpontja a közös csarnok fölé domboruló 108 m. magas kupola, melytől oldalt fekvő két - sarkain tornyokkal díszített - épületrészben az üléstermek vannak elhelyezve, a Duna felől oszlopos loggia huzódik, mögötte az olvasó-, társalgó és éttermek nyertek elhelyezést. Az egész épület hossza 268, legnagyobb szélessége 118, magassága 27 m., területe 15.327 m2 (az udvarokkal 17.745 m2) s igy egyike a világ legnagyobb épületeinek; benne 18 udvar, 27 lépcső s több mint 100 terem lesz s a díszítésre 450 allegorikus alak és Munkácsynak a honfoglalást ábrázoló óriási képe fog szolgálni. Építési költsége 15 millió frt, az építés befejezésére még 5-6 év szükségeltetik. Az országház főbejárata az Alkotmány-utcára nyílik, melyben a földmivelésügyi minisztérium izléstelen kolosszusa, az erdészeti egyesület, a keresk. akadémia, a hirlapirók nyugdíjintézetének díszes palotái, az unitárius egyházközségnek templommal szerencsésen egyesített bérháza s a törvénykezési palota áll; utóbbi 1888-90. Hauszmann Alajos tervei szerint 1,7 millió forint költségen épült, esküdtszéki tárgyalási termében Feszty Árpádnak 6 sikerült fali képe van.
[ÁBRA] BUDAPESTI ÉPÜLETEK III.
[ÁBRA] NEMZETI MÚZEUM. ÉP.: POLLÁK M.
[ÁBRA] A VÁGÓHÍD FŐKAPUJA. ÉP.: HENNICKE ÉS HUDE.
[ÁBRA] VIGADÓ. ÉP.: FESZI F.
[ÁBRA] MÁTYÁS TEMPLOM. ÉP.: SCHULEK F.
[ÁBRA] UJ ORSZÁGHÁZ. ÉP.: STEINDEL I.
[ÁBRA] MŰCSARNOK. ÉP.: LÁNG A.
[ÁBRA] A NEMZETI MÚZEUM LÉPCSŐHÁZA
A Terézvárosban a legfényesebb épület a m. kir. dalszinház (opera); a király áldozatkészségéből s Ybl tervei szerint tiszta olasz renaissance stilben 1875-85. épült, beépített területe 5076 m2, a szinpad 702 m2, a hátulsó szinpad 263 m2, mélysége 44 m. Homlokzata pilléreken nyugvó erkélyével s az I. emeleten gyönyörü loggiával kiválóan sikerült s belső berendezése (a szinpad vasszerkezete az Aszfaleia-társaságtól, l. o.) mintaszerü; művészeti díszítésében Lotz Károly (a nézőtér mennyezetének festményei), Székely Bertalan, Than Mór, Feszty Árpád, Vastagh György, Kovács Mihály, Keleti Gusztáv, a szobrászok közül Donáth, Strobl, Szász, Feszler, Kiss, Brestyánszky vettek részt. Az operával szemben a m. kir. államvasutak nyugdíjintézetének palotája (Lechner Ödön és Pártos Gyula műve) s ugyancsak az Andrássy-uton az orsz. minta-rajztanoda és rajztanár-képezde (Rauscher Lajos terve szerint 1885. renaissance toszkán palotastilben, az ablakközökben Székely B. és Scholtz sgrafitto-díszítményeivel, a műcsarnok (Lang Adolf terve szerint 1875-1876. olasz renaissance-izlésben, 260.000 forint költségen) és a zeneakadémia, végül a Fonciére biztosító társulat palotája (Feszty Adolftól) válik ki. A Váci-körut végét a nyugati pályaudvar (előbb osztr.-magyar államvasut) impozáns pályaháza jelöli; a 25.509 m2 területen álló épület De Serres tervei szerint létesült, vasból és üvegből való csarnoka 42 m. széles, a Váci-körut felé kettős tornyokkal és loggiákkal díszített két homlokpavillont mutat. Költsége 1.678.767 frt, az 1875. épült (a pályaudvart a Szív-utca tengelyében áthidaló) Ferdinand-hiddal együtt 4 millió frt.
Az Erzsébetváros legdíszesebb épülete a New-York biztosító-társulat pazar fénnyel tervezett palotája leend. Említésre méltó a szegények háza, a protestáns árvaház, az országos kisdedóvó képezde és az állatorvosi tanintézet, utóbbi Steindl Imre tervei szerint 1880-81-ig 350.500 frt költségen olasz renaissance-stilben, iszapolt szines téglával burkolt homlokzattal épült, 7 épületből áll s egész területe 25.776 m2. E városrész legjelentékenyebb középülete a m. k. államvasutak keleti (előbb központi) pályaudvara, mely 308.000 m2 területen több mint millió frt költséggel létesült; a beépített terület 25.900 m2, a csarnok maga 42 m. széles, 188 m. hosszu s 7522 m2 területü; a Kerepesi-utra néző impozáns kapuzata 43 m. magas; a pénztári csarnok festménye Lotztól való. Az épület 2,4, az egész pályaudvar 4,88 millió frt költségen létesült.
A Józsefvárosban a nagyszámu egyetemi épületek mellett (l. alább) még sok kiváló középület van; valamennyi közt legjelentékenyebb a nemzeti muzeum-nak Pollák Mihály által 1837-47. emelt, 108 m. hosszu, 70 m. széles s 24 m. magas, 8 hatalmas korintusi oszlopon nyugvó s allegorikus alakokkal díszített homlokzata épülete (l. a Muzeum lépcsőházának mellékelt képét), melynek belseje is (nagyszerü márványfalu lépcsőcsarnokkal, Lotz és Than történelmi festményeivel) egyszerüségében nagyszerü s nagyhatásu alkotás. A nemzeti szinházat (Zitterbarth Mátyás műve, 1825-40) az 1876. évi átalakítás eredeti klasszicizáló jellegéből kivetkőztette; bérháza Koch és Skalnitzky műve (470.000 frt). A népszinház a főváros telkén és támogatásával 1874-75. Fellner és Hellmer bécsi építészek terve szerint olasz renaissance izlésben épült (felszereléssel együtt 700.000 frt); területe 2229 m2. Jelesebb épület még a nemzeti lovagló (1858. Ybl M.), a nemzeti tornacsarnok, a képviselőház (Ybl), m. k. tanárképző int. gyakorló főgimnáziuma, a közs. főreáliskola, a technologia muzezum (Hauszmann Alajostól, nyert téglaépület terrakotta-díszítéssel), a Ludoviceum, a Stefánia-gyermekkórház; a Rókus-kórház csak nagyságánál fogva imponál. A Ferencváros legkiválóbb épülete, a fővámház, Ybl Miklós tervei szerint 1870-74. erőteljes renaissance stilben 2,14 milló frt költségen létesült; főhomlokzatát 10 óriási oszlop, oldalhomlokzatát 6-6 oszlop díszíti, fölöttük Sommer szobrai; az épület 165 m. hosszu, 53 m. széles s 23 m. magas; az alsó rakodóparttal alagut köti össze, belsejébe sinpár vezet. E kerületben van még a ref. főgimnázium új épülete, a közraktárak és az elevátor, a Köztelek, a teherpályaudvar, közvágóhid és marhavásár, üllő-úti laktanya, fővárosi új közkórház és katonai kórház (l. alább a kereskedelem-, közegészségügy- és katonai épületeknél).

Katonai épületek.
A közös hadsereg 25 épület birtokában van, köztük 15 kaszárnya, 2 kórház és 8 egyéb. A kaszárnyák közül a Károlykaszárnya (III. Károly idejében 1716-28. Martinelli Antal Eberhard császár építész terve szerint 4000 rokkant harcos részére épült) később gránátoskaszárnya lett; Károly-körúti része (190 m. hosszu) két-, a gránátos-utcai tiszti épület 3-emeletes; az egész épület légtere 43.259 m2 s 2419 katona lakik benne. Az Újépület 1786. emeltetett, nagy négyszöget képez, melynek 4 tompa sarkát három emeletes pavillonok zárják be; légtere 36.025 m2, 1423 legény van benne elhelyezve. Az üllői-úti kaszárnya 1839. épült s egy ideig katonai kórház volt; 1746. katona van benne. Legnagyobbszerü a Ferenc József lovassági kaszárnya a Külső Kerepesi-úton; 1884-86. Holtzspach A. fiai cég által pavillonrendszer szerint épült, összesen 46 épületből áll, egész területe 174.487 m2; berendezése s felszerelése a legszigorubb követelményeknek felel meg. 6 lovasszázad részére épült s 980 katona van benne elhelyezve. A többi kaszárnyák közül a Nádor-, Háromnyul-, Valero- s tüzérkaszárnya (13 pavillon a váci határban) jelentékenyebb; új tüzérkaszárnya a Külső-Kerepesi-úton 21 ha. területen fog épülni. A Gellérthegyi citadella a régi csillagávizsgáló helyén 1852. épült; bástyája É és D-felé, köröndje K-felé néz, Ny-felé vannak a kazematák; a hadászati jelentőség nélküli citadella lebontása már bevégzett tény.

Magánépületek.
A díszesebb magánépületek a hatvanas évek óta főleg a pesti oldalon épültek. Budán leginkább báró Lipthay Bélának Unger által tervezett s Lotz Károly képeivel kiszített palotája, továbbá gr. Széchenyi Béla francia-renaissance stilü palotája (Ybltől), a gróf Karácsonyi- és gróf Andrássy-paloták említendők. Pesten a Herceg Koburg- és Thonet-féle házak a Dunasoron, a Haas-palota a Vigadó mögött. Legtöbb s legszebb főuri palota a nemzeti muzeum táján épült; ezek közül kiválik gróf Károlyi István és Alajos palotája (utóbbi kiváló festményekkel), gróf Festetics György palotája és a Tisza-féle (előbb Degenfeld) palota, mindhárom Ybl Miklós műve; a Baross-utcában a gróf Wenckheim-palota, továbbá gróf Batthány Géza palotája a Teréz-körúton, gróff Dessewffy Aurélé, gróf Erdődy Istváné, gróf Zichy Rezsőé az Andrássy-úton, gróf Esterházy Pálé az Esterházy-utcában. Kiemelkedők továbbá az Andrássy-út és Nagy-körút palotái, valamint az Andrássy-út pompás nyaralói, melyek legkiválóbb építészeink művei. A régibb magánházak közül a Marokkói-udvar, az Anker-udvar, a Gertyánffy-ház, az Orczy-ház, a Huszár-ház említhető. Az újabb bérházak közül a magy. általános biztosító társaság palotája a Ferenc József-rakparton, a Lyka-féle ház a Városháztéren, az Ullmann-féle ház az Egyetem-utcában, a Dréher-féle a Hatvani-utcában, a Tüköry-ház az Arany János-utcában, a haggenmacher-féle ház az Andrássy-úton, a Schossberger- s Luczenbacher-féle házak a Teréz-körúton, a gróf Károlyi-féle házak az Alkotmány-utcában stb.
Temetők. B. temetői közül legnevezetesebb a kerepesi temető (57 ha.), gróf Batthyány Lajos, Deák Ferenc művészi becsü mauzoleumával (amaz Schickedanz, ez Gerster műve) s nemzeti művelődésünk legkiválóbb alakjainak síremlékeivel (Arany, Vörösmarty, Kisfaludy, Horváth Mihály stb.); mellette a zsidó temető. A krisztinavárosiban az 1848-49. évi szabadságharcban Buda falai alatt elhalt honvédek sírja van. Ezenkivül van Budán a németvölgyi, vizivárosi s több kisebb temető. A balparton az új köztemető a kereszturi határban (43 ha.) s több megszünt régi temető.

Lakosság
Történelmi visszapillantás. B. lakossága oly rohamosan emelkedett, mint Európa egyik városáé sem. A XVIII. sz. elején, amidőn Berlinnek 55.000, Nápolynak 300.000, Párisnak pedig már 730.000 lakosa volt, Pest alig számított 2000 lakost, fővárosunk egész emelkedése tehát az utolsó évszázadra esik, sőt a gyors fejlődés csak 60 év óta észlelhető. Hogy e tekintetben egyik európai nagyváros sem vetekszik B.-el, kitünik abból, hogy századunkban (1801-91) az évi átlagos szaporulat 1000 lélek után Londonban 37,7, Párisban 38,1, Bécsben 53.9, Glasgowban 70,7, Berlinben 88,2 volt, Budapesten ellenben 90,7. A török uralom után, amidőn Budának 56.000 lakosa volt, nagy visszaesés állott be. 1720. Budának mintegy 8500, Ó-Budának 1100 lakosa volt. Az 1787. évi népszámlálás Budán 24.873, Pesten 22.417 lelket konstatált; azóta Pest gyarapodása fölülmulta Budát, 1810-ben ott már 35.349 lakos volt, Budán ellenben csak 24.910. A tényleges lakosság szaporodását a következő összeállítás tünteti fel:
Év
Buda és Ó-Buda
Pest
Budapest

1720
9.600
2.600
12.200

1780
21.665
13.550
35.215

1787
24.873
22.417
47.290

1799
24.306
29.870
54.176

1810
24.910
35.349
60.259

1821
33.281
45.318
78.599

1831
38.565
64.137
102.702

1841
38.974
68.266
107.240

1851
50.127
127.936
178.062

1870
70.000
200.476
280.349

1881
75.794
284.757
370.767

1886
85.701
326.316
422.557

1891
92.465
399.772
506.384


Kerületek népszáma.
Az 1891. évi népszámlálás szerint volt a kerületek népszáma (polgári rendes lakosság):
Jobbpart
I. kerület
33.770

"
II. "
28.996

"
III. "
28.854

Összesen:

91.620


Balpart
IV. kerület
27.806

"
V. "
37.730

"
VI. "
87.646

"
VII. "
88.777

"
VIII. "
91.303

"
IX. "
42.071

"
X. "
19.718


Összesen:

395.051

Budapest

486.671

Katonaság

14.147

Főösszeg:

500.818



Nem, kor, családi állapot, háztartások.
A polgári lakosság közt van 236.850 férfi és 249.821 nő. Korra nézve 0-6 éves 57.415, 6-15 éves 70.561, 15-20 éves 53.278, 20-30 éves 106.560, 30-40 éves 85.549, 40-50 éves 54.123, 50-60 éves 32.029, 60-70 éves 17.520, 70 éven felüli 8636. Családi állapot szerint 286.721 nem házas, 161.861 házas, 34.318 özvegy (köztük 28.269 nő), 1906 elvált s 1865 ismeretlen családi állapotu. A családi háztartások száma 89.764, az intézeti háztartásoké 338; a polgári rendes lakosság összetétele a következő: családfő 89.764 (közte 15.365 nő), családtag 250.556, cseléd 41.790 (közte 36.399 nő), iparossegéd 13.148, albérlő 37.816, ágyrajáró 41,568, intézeti lakó 11.274, egyéb 10.755.

Származás és illetőség.
Származás (szülőhely) szerint van B. lakói közt 444.934 magyarországi, 36.059 ausztriai és 5678 külföldi. Illetőség szerint 453.523 belföldi, 28.731 ausztriai és 4417 külföldi; a belföldiek közt van 240.503 budapesti, 37.997 pestvármegyei, 16.129 fehérvármegyei, 9451 nyitravármegyei és 9246 vasvármegyei; az ausztriaiak közt 7656 cseh, 6657 galiciai, 5245 morvaországi, 4909 alsó-ausztriai; a külföldiek közt 2098 németországi, 505 olaszországi, 488 svájci, 221 franciaországi, 213 oroszországi, 203 romániai stb.

Nemzetiség.
B. lakói közt van jelenleg 326.533 magyar (67,1 %), 115.573 német (23,7 %), 27.126 tót (5,6 %) és 17.439 egyéb (3,6 %). Az egyéb nemzetiségiek közt van 1699 szerb, 1125 horvát, 774 oláh, 51 vend, 44 cigány, 42 rutén, 11 örmény, 13.693 külföldi. A megelőző évekkel összehasonlítva a magyarság terjedése az utolsó évtizedekben igen tetemes s a legközelebbi jövő kétségtelenül meg fogja hozni a lakosság teljes elmagyarosodását.
A főváros nemzetiségi átalakulását illetőleg Rómer Flóris kimutatta, hogy a XV. sz.-ban Pest lakossága tulnyomóan magyar volt; Budán már a régibb időben is sokkal erősebb volt a német elem; a törökök kiüzetése után a magyarság ereje tetemesen meggyöngült. A főváros puszta környéke németekkel telepíttetett be s a nyelvéhez is szivósan ragaszkodó szomszéd német falusi lakosság B. külvárosait koronként német települőkkel látta el s a főváros piacát német jellegüvé tette. Az új jövevények részint kiszorították, részint magukba olvasztották az itt talált magyar és szerb lakosokat. A nemzetiségek %-os arányszáma Kőrösi szerint következőképen változott (a XVIII. századbeli adatok csak Pestre vonatkoznak):

1715
1737
1750
1851
1881
1891

magyar
19,4
22,5
22,2
36,6
55,1
67,15

német
55,6
57,8
55,2
56,4
33,3
23,7

tót
2,2
5,6
6,5
5,0
6,0
5,6

egyéb
22,8
14,1
16,1
2,0
2,8
5,6


Hitfelekezetek.
Ezek jelenleg (1891) következőképen oszlanak meg: 313.537 róm. kat. (64,4%), 29.086 ág. evang. (6,0%), 35,644 helv. (7,3%), 102.377 izrael. 21,0%), 6028 egyéb (1,2%); az egyéb vallásuak közt van 2740 gör. kat., 25 örm. kat., 2559 gör. kel., 4 örm. kel., 136 unitárius, 31 anglikán, 12 mohammedán, 33 nazarénus, 58 felekezetnélküli. Az izraeliták arányszáma tetemesen emelkedik (1851. 15,1%. 1881. 19,7%, most 21,0%), a többi felekezeteknél jelentékenyebb változás nem észlelhető. A hitelfelekezetek közül legmagyarabbak a helvétek (95,9%) és izraeliták (75.0%), legtöbb tót (13,6%) az ág. evangelikusok közt van.

Nyelvismeret.
B.-en jelenleg a magyar nyelv a legelterjedtebb, minthogy a magyar szót 403.941 ember érti, mig a németet csak 313.040, a tótot 66.901; egyéb hazai nyelveket 20.028 ember beszél. A magyar anyanyelvüek közül csak magyarul beszél 143.297 (43,9 %), ném. 169.863 (52,0%), tótul 9642 (2,9%), oláhul 991, szerbül 886, horvátul 417; ellenben magyarul beszél a német anyanyelvüek közül 10.988 (40,5%), a szerb anyanyelvüek közül 924 (54,4%), az oláhok közül 441 (57,0%), a horvátok közül 429 (38,1%). Legalább két nyelvet beszél az izraeliták 70,0, az ágostaiak 61,1, a katolikusok 52,3 és a helvétek 27,2%-a.

Hatóságok, szervezet, pénzügy.
B. a magyar birodalomnak nemcsak fő- és székvárosa, de egyúttal az anyagi és szellemi élet központja, a legelső tudományos intézetek székhelye, a közlekedés góca, a kereskedelem és ipar empóriuma. 1848 óta itt ülésezik az országgyülés mindkét háza (főrendiház és képviselőház), itt székelnek az összes minisztériumok (az ő felsége körüli minisztérium kivételével, minden második évben a delegációk, továbbá a m. kir. állami számvevőszék, s az ezek alá rendelt hivatalok. A fővárosban székelő jelentékenyebb hatóságok és hivatalok a következők: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hatósága, B. fő- és székváros hatósága (l. o.), a m. kir. államrendőrség, a főv. közmunkák tanácsa, az orsz. levéltár, az orsz. közegészségügyi tanács.
B. törvényhatósági állását, szervezetét külön törvény - az 1872. évi XXXVI. t.-cikk - szabályozza, mely Buda és Pest szab. kir. fővárosokat, Ó-Buda mezővárost és a Margitszigetet B. főváros néven egy törvényhatósággá egyesíté. E törvény irányelvül követte, hogy a fővárosi hatóság közjogi állása lehetőleg egyenlő legyen az ország egyéb köztörvényhatósági joggal biró városaiéval, és eltérések csak annyiban foglaljanak helyet, amennyiben azok a főváros autonom és közigazgatási érdekeinél a fenforgó kivételes népességi, és kulturális és politikai viszonyoknál fogva mulhatatlanul szükségesek. Az eltérések röviden jelezve arra céloznak, hogy egyfelől a főváros autonom önállósága teljesebb, szervezeti alakulása demokratikusabb legyen, de másfelől a kormánynak beavatkozása is biztosíttassék azon országos szempontoknál fogva, melyek a főváros közigazgatási állapotához fűződnek. a fővárosi törvényhatóság köréhez tartozik: a) az önkormányzat, b) az állami közigazgatás közvetítése, c) országos ügyek megvitatása, ezekre nézve megállapodásainak kifejezőse, a többi hatósággal és a kormánnyal való közlése, a képviselőházhoz való felterjesztése.
Önkormányzati jogánál fogva saját belügyeiben intézkedik, határoz, szabályrendeleteket alkot, határozatait és szabályrendeleteit saját közegeivel hajtja végre, tisztviselőit választja, az önkormányzat és közigazgatás költségeinek fedezéséről gondoskodik; a kormánnyal közvetetlenül érintkezik. Ingatlan elidegenítésére és szervezésére vonatkozó határozatai csak akkor szükséglik a belügyminiszter jóváhagyását, ha az illető ingatlan értéke 25 ezer frtot meghalad. Az árva- és gyámhatóságot a főváros is, az 1877. XX., 1885. VI. és 1886. VII. t.-cikkek értelmében gyakorolja. Az illetőségre nézve a fővárosban is az 1886. XXII. t.-cikk (községi törvény) rendelkezései irányadók, de az arra vonatkozó ügyekben a tanács határoz, melynek határozatai ellen a belügyminiszterhez fellebbezhetni.
A főváros rendőrhatósága szűkebb körü egyéb törvényhatóságokénál, annyiban, hogy a főváros területén a megfigyelő, megelőző és felfedező rendőrséget az állam saját közegeivel kezeli, fenmaradván a főváros közgyülésének joga rendőri szabályrendeletek alkotására, amelyek végrehajtása az államrendőrséget illeti meg. A középítés és építési rendőrség ügyének vezetésére és intézésére nézve lényegesen meg van szorítva a főváros autonomiája az 1870. évi X. t.-cikk alapján szervezett fővárosi közmunka-tanácsnak adott hatáskör folytán.
A főváros hatósági szervezetében első helyen említendő a törvényhatósági bizottság, mely a főváros közönségét, egyetemességét képviseli s amennyiben a törvények másként nem intézkednek, a hatósági jogokat a törvényhatóság nevében gyakorolja. E bizottság alkotási módja lényegében eltér attól, amely egyéb törvényhatóságok bizottságaira nézve az 1886. évi XXI. t.-cikk értelmében követendő. Igy nevezetesen: Választói joggal e bizottság tagjaira csak azon országos képviselőválasztók birnak, kik egyéb kellékeken kivül igazolják, hogy irni és olvasni tudnak és legalább két év óta állandóan a főváros területén laknak. A bizottság 400 tagból áll; ennek felét a megfelelő számu póttagokkal együtt az ezerkétszáz legtöbb egyenes államadót fizetők sorából, másik felét az összes választók sorából választják. A választás kerületenkint 6 évi időtartamra történik.
A bizottság közgyülésein a főpolgármester, akadályoztatása esetén a polgármester elnököl. A polgármester, alpolgármesterek, tanácsnokok, árvaszéki elnök, főjegyző, főügyész, főorvos, építészeti igazgató, főszámvevő, főlevéltárnok és a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója a közgyülésen üléssel és szavazattal birnak, habár bizottsági tagokul nem választattak is meg. A központi kormányhatalom képviselője a fővárosi törvényhatóságnál a főpolgármester, kit a király által a belügyminiszter ellenjegyzése mellett kijelölt három egyén közül a közgyülés hat évenkint választ. Állása és hatásköre megfelel a főispánokénak.
A fővárosi törvényhatóság közegei a polgármester, alpolgármesterek, a tanács, a közigazgatási kerületi előljáróságok, és ezeken kivül részben törvényben, részben a szervezeti szabályrendeletekben meghatározott nagyszámu tisztviselők, segéd és kezelő személyzet.
A fővárosi tanács a polgármester elnöklete alatt áll az alpolgármesterből és a tanácsnokokból. Ez hatásköre szerint 1. végrehajtó kollégiuma a törvényhatósági bizottságnak, ugy átruházott mint autonom igazgatási ügyekben, 2. önálló hatóság a törvények és szabályrendeletek által meghatározott ügyekben. Fontos szervezeti hatalma a főváros azon tisztviselőnek, segéd-, kezelő, tanszemélyzetének választása, kikre e jogot nem a törvényhatósági bizottság gyakorolja.
A tanács az ügyeket részint tanácsülésekben, részint ügyosztályokban intézi el; határozatai közigazgatási ügyekben az illető miniszterhez, a főváros vagyonát illető ügyekben a törvényhatósági bizottsághoz fellebbezhetők. A főváros a törvényhatósági közigazgatás ügyeinek célszerü intézése szempontjából alsóbb igazgatási területi körökre, kerületekre oszlik. Jelenleg ezen kerületek száma tiz. A kerületi igazgatás élén áll a kerületi előljáró, ki a mellé rendelt kerületi esküdtekkel és kerületi jegyzővel képezi a kerületi előljáróságot. A kerületi előljárót a törvényhatósági bizottság, az esküdteket és pótesküdteket a kerület törvényhatósági választói választják. A kerületi előljárósági szervezet, a belügyminisztérium kezdeményezésére, jelenleg átalakítás alatt áll.
A fővárosnak összes igazgatási működésében hivatalos ügykezelési, tanácskozási nyelve a magyar.
A fővárosi közmunkák tanácsa az a közigazgatási hatóság, mely a főváros területén a középítési ügyben résztvenni, illetőleg azt az 1870. évi X. tc.-cikk értelmében önállóan intézni hivatva van. Alkotásának célja volt, hogy Budapest középítkezése és fejlesztése teljesen megbizható, szakavatott és lehetőleg önállósított hatóság erélyes működése által előrevitessék. Főteendője az egész fővárosra, vagy az egyes városrészekre kiterjeszkedő szabályozási tervek elkészítése, középületek, parkok, mulatóhelyek, utcák, utak, terek helyének, irányának, nevének meghatározása: az építési ügyet szabályozó szabályrendeleti javaslat kidolgozása. Ezen kivül felügyeleti és felebbviteli hatóságot gyakorol a főváros területén minden építésrendőri ügyben. A törvényben meghatározott fontos középítkezések iránt hozott közgyülési határozatok, tervek, költségvetések végrehajtás előtt elébe terjesztendők, s ha véleménykülönbség állana be közte és a fővárosi képviselet között, az ügy a belügyminiszter eldöntése alá tartozik. A fővárosi közmunkák tanácsa áll elnökből, alelnökből és 18 tagból; elnökét, alelnökét és 9 tagját a minisztérium nevezi ki, 9 tagját pedig a fővárosi törvényhatósági bizottság választja. Ugy a kinevezett, mint a választott tagok egy harmada háromévenkint kilép. A közmunkatanácsnak fenn nem tartott középítkezések tervezése, végrehajtásuk ellenőrzése végett a fővárosi törvényhatóság egy középítési bizottságot köteles választani. Mig az építési ügy törvény által nem rendeztetik, a magánépítési engedélyek is eme bizottság véleménye alapján adatnak.

A fővárosi államrendőrség,
melynek hatáskörét az 1889. évi XLVI. t.-cikk Uj-Pest és Rákospalota községek területére is kiterjesztette, következőleg van szervezve: A fővárosi államrendőrség feje a rendőr-kapitány, kit a belügyminiszter előterjesztésére a király élethosszig nevez ki. Fegyelmi hatósága első fokon a fővárosi törvényhatóság közigazgatási bizottsága, másod és végső fokon a belügyminiszter. A közigazgatási beosztás figyelembevételével a főváros területe rendőri kerületekre oszlik, Uj-Pest és Rákos-Palota külön kerületet alkotnak. A rendőrkerület élén áll a kerületi kapitány. A bejelentési ügyet mint rendőri ügyet szintén az államrendőrség intézi. A bejelentési hivatal élén rendőrségi tisztviselő áll. A főkapitány támogatására rendelt tisztviselők a rendőrtanácsosok, főkapitányi titkár, fogalmazók stb. a kerületi kapitányok segédei az alkapitányok, rendőrfogalmazók, irnokok stb. A rendőrtisztviselők felett a fegyelmi hatóságot elsőfokulag a főkapitány, másodfokon a főváros közigazgatási bizottsága, harmad- és végső fokon a belügyminiszter gyakorolja.
A rendőrség maga egyenruházott gyalog és lovas rendőrségből, egyenruházatlan titkos rendőrségből áll. A rendszeresített rendőri létszámon felül vannak az u. n. pótrendőrök, kiket nagyobb üzletek, vállalatok, intézetek és társulatok kérelmére, azok költségére a főkapitány fogad fel és kik esküt tesznek s olykép hatósági személyek, mint a rendszeresített állománybeliek; fegyelmileg és szolgálatilag amazokkal egyenlő szabályok alatt állanak s a tüzetesen meghatározott helyiségekben, intézetekben a fővárosi rendőrség jogaival és kötelezettségeivel birnak. A fővárosi rendőrség polgári intézmény, de a rendőri személyzet igen szigoru szolgálati szabályoknak és fegyelemnek van alávetve; a fegyelmi és büntető biráskodást azonban a polgári hatóságok illetőleg biróságok gyakorolják. A fővárosi rendőrség költségeit a fővárosi és állami pénztár járulékaiból, rendőrileg kiszabott birságpénzekből, rendőri engedélyek és asszisztenciák után járó illetékekből és dijakból fedezik. A főv. rendőrség összes működésének felügyeleti hatósága a belügyminiszter; rendőri intézkedések ellen, amennyiben a törvények más hatóságot ki nem jelölnek, a belügyminiszternél kereshetni orvoslást. Vagyoni felelősség tekintetében a fővárosi államrendőrség személyzete egyéb közigazgatási tisztviselőkre érvényes szabályok alatt áll. A fővárosi államrendőrség főkapitányának joga van rendőri szabályrendeletek alkotására, kihágások statuálására is (1879. XL. t.-c.).

A fővárosi közegészségügy
államosításának eszméje ujabban ismételve felmerült. Ez főleg az egészségügyi személyzetnek kormányi kinevezés által való alkalmazásában és a közegészségügyi törvény alapján gyakorolandó hatósági hatalomnak valamely speciális - közvetetlen miniszteri rendelkezés alatt álló - igazgatási organuma bizásában állana. A legtárgyilagosabb nézet szerint is elégtelen a jelenlegi autonom szervezet a főváros egészségügyének szolgálatára.

Nevezetesebb pénzügyi hatóságok és intézmények.
a pénzügyi közigazgatási biróság, két pénzügyigazgatóság, pénzügyőrség, adófelügyelőség, fővámhivatal, főfémjelző és beváltóhivatal, dohányjövedéki központi igazgatóság dohánybeváltó felügyelőség és hivatal, lottóigazgatóság, bányakapitányság. Kereskedelmi hivatalok és intézmények: országos magyar statisztikai hivatal, m. kir. postatakarékpénztárak igazgatósága, közuti kerületi felügyelőség, m. kir. államépítészeti hivatal, kereskedelmi muzeum, m. kir. posta- és távirda-igazgatóság, áru- és értéktőzsde, keresk. és iparkamara. A földművelésügy szolgálatában áll az erdőfelügyelőség, állatorvosi felügyelői kerület, m. kir. sertésveszteglő hivatal (Kőbányán), orsz. közp. mintapince, m. k. földtani intézet, orsz. vizépítési és talajjavítási hivatal, m. k. folyammérnöki hivatal, m. kir. kulturmérnöki hivatal filloxera-felügyelő, irsz. gyümölcsészeti biztos s több szakintézet, melyről a közművelődésnél emlékezünk meg. Vallás- és közoktatásügyi hatóságok és hivatalok a következők: közalapítványi kir. ügyigazgatóság, orsz. közoktatásügyi tanács, B.-vidéki és B.-fővárosi tankerületi főigazgatóságok. B. fő- és székvárosi és Pest vármegyei tanfelügyelőségek; itt székel továbbá az érseki vikariátus (1893 óta), a budai gör. kel. szerb. püspök és esperes, a dunamelléki ev. ref. egyházkerület és püspöke, az izraeliták orsz. irodája, 11 szerzetesrend. Itt székelnek az igazságszolgáltatás legfőbb forumai: a kir. kuria, kir. itélő tábla, legfőbb fegyelmi biróság, kir. főügyészség, 2 kir. törvényszék, 6 járásbiróság, büntető járásbiróság, kir. kereskedelmi és váltó-törvényszék, sajtóbiróság, 2 pénzügyi biróság, bányabiróság, ügyvédi kamara, közjegyzői kamara, igazságügyi orvositanács, 21 államnak konzul-képviselősége van B.-en.

Katonai hatóságok és intézmények
közül itt székel a m. k. honvédfőparancsnokság, I. budapesti honvéd kerületi parancsnokság, 79. gyalog dandár, m. k. honvéd lovassági felügyelő, 2. lovas dandár, budapesti m. kir. honvéd térparancsnokság, Ideiglenes m. k. honvéd főtörvényszék. I. honvéd kerületi hadbiróság. B. Képezi az 1. sz. népfölkelési járást, alakítja az 1. sz. I. oszt. és a 95. sz. II. oszt. népfölkelési zászlóaljat s az 1. sz. népfölkelési huszárosztályt. Itt székel továbbá a m. kir. csendőrségi törzs-, szárny- és szakaszparancsnokság. M. kir. honvédségi intézetek: M. k. honvédségi Ludovika Akadémia, m. kir. központi honvéd lovas iskola, m. k. honvéd törzstiszti tanfolyam, m. k. honvéd főruharaktári bizottság, m. k. honvéd fegyverzeti bizottság. Cs. és k. parancsnokságok és hatóságok: Cs. és k. 4. hadtestparancsnokság, 31. gyalog hadosztály-parancsnokság, 32 gyalog hadosztály-parancsnokság, 61., 62., 63. és 64. gyalog dandár-parancsnokság, 4. és 18. lovas dandár-parancsnokság, 4. tüzér dandár-parancsnokság, cs. és k. térparancsnokság, 32. hadkiegészítő parancsnokság, állandó vegyes felülvizsgáló bizottság. A főváros az örszággyülésbe 9 képviselőt küld.

Tűzoltás.
A fővárosi hatóság által felállított és fentartott tűzoltóság kitünően van szervezve és európai hirnévnek örvend. Összes személyzete 153; a tűzoltóság egy főparancsnok vezetése alatt áll, s 1 főőrségen s 11 őrségen van elhelyezve. Felszerelése igen jeles; a tűzjelző távirdák száma 165, ezenkivül van 150 automata tűzjelző. Évi költsége mintegy 150.000 frt.

Világítás.
B. gázzal való világítását 3 légszeszgyár eszközli: az ujvásártéri (1856), a budai (1866) és a soroksári-uti (1870); mindhárom gyár az osztr. légszesztársulat tulajdona s bennök 800 munkás dolgozik. A légszeszfogyasztás 1860. 1,75, 1880. 8,18, 1891. 20.73 m3 volt s a nyilvános lámpák száma 1856. 856, 1891. 8780 volt, a magánlángoké 1856. 9148, 1982. 138.261. Ezenkivül 2503 petróleum-lámpa is szolgál egyes utcák világítására. A közelébb életbe léptetendő villamos világítás s főbb közlekedési utakra fog bevezettetni.

A főváros pénzügye.
B. gyors fellendülésével háztartása is óriási mértékben emelkedett; Buda és Pest költségeinek évi előirányzata 1867. csak 2.042.260 frt volt, 1893. már 16.694.873 frt. Ezen óriási összeg felhasználását illetőleg néhány adat nyujt némi képet; előirányoztatott a közigazg. személyzet fizetésére: 1.023.276 frt, utépítésekre fentartásra és kövezésre 1.167.050 frt, utcák öntözésére és tisztogatására 410.000 frt, világításra 337.142 frt, közegészségügyi költségekre 132.217 frt, iskolákra 1.955.324 frt (ebből elemi iskolákra 1.008.940 frt), ált. csatornázásra 800.000 frt, vásárcsarnokokra 800.000 frt, a végleges vizműre 600.000 frt stb. A hatóság bevételei adókból (4.102.300 frt), kövezetvámból (1.209.000 frt), italmérési jövedékből, házbérekből, a vizvezeték és közvágóhid utáni bevételből és kölcsönpénzekből erednek. A főváros vagyona 1891 végén 102, terhe 21,5, tiszta vagyona tehát 80,5 millió frt volt; a vagyonleltárban a főváros tulajdonát képező 250 épület s a Duna kőpartjai 35,7, a 2317 ha. kiterjedésü telkek 48,8, az összes ingatlan 84,5 millió frttal szerepel. A teherből 17,4 frt törlesztési kölcsönökben van.

Közművelődés.
Történelmi visszapillantás. A közoktatás terén mutatkozó nagy lendület az alkotmány visszaállításától, s leginkább a főváros egyesítésétől számítható. A XIX. sz. elején Pesten csak 8 iskola volt 17, utóbb 23 osztállyal; 1832-ig az általános tannyelv a német volt, mint a városi hatóság hivatalos nyelve és mivel 1848-ig a tanítók kivétel nélkül kántorok voltak, a tanítás ügye leginkább cseh és morva zenészek kezébe volt letéve. Pest városában 1832-ben 8 rendes és 7 segédtanító működött, 150 ill. 80 váltó frt fizetéssel. 1850. Pesten 24, Budán 13 elemi iskola volt, melyeket összesen 9574 gyermek látogatott; az iskolában alkalmazott módszer nagyon hiányos volt, a sok irás és gépies olvasás volt a főtárgy, számtanra és helyesirásra hetenkint csak egy órát fordítottak, mondattant, beszéd- és értelem-gyakorlatokat, rajzot és éneket nem tanítottak; az iskolák régi, avult, helyenként roskadozó épületekben voltak elhelyezve, felszerelésük hiányos volt. A hatvanas évek óta nagyobb lendületet vett a közoktatás ügye; Pest városa már 1860. elrendelte, hogy a tanítás nyelve mindenütt magyar legyen, 1867. pedig egy évi próbatanításhoz kötötte a tanítók alkalmazását. Az 1868. XXXVIII. t.-c. hatása alatt a pesti városi közgyülés 1868 dec. 17. kimondotta az addig róm. kat. hitfelekezeti jellegü (patronátusi) elemi iskoláknak közösökké való átalakítását s 1867 jun. 26. Gerlóczy Károly akkori főjegyző indítványt tett az elemi iskolák szaporítása, uj iskolaházak építése, a tanítók fizetésének javítása iránt: a fizetésjavítás 1868. megtörtént, ugyanakkor a város iskolaszékekbe osztatott be, uj tanterv lépett életbe s megindultak az iskolai építkezések. 1869 aug. 14. alakult meg a törvény alapján felállított B.-i tankerületi iskolatanács, mely 1876-ig állott fenn, továbbá megalakult 21 iskolaszék. 1871-ben kimondatott a népiskolai tanítók nyugdíjképessége s a tanítónők alkalmazása. 1872. alakult az orsz. közoktatásügyi tanács, ugyanakkor Trefort alatt uj polgári iskolai tanterv készült; 1876. megalakult a fővárosi közoktatásügyi bizottmány, 1878. pedig létrejött a fővárosnak 18 iskolaszékre való (most is fennálló) felosztása. Ez alatt az iskolák száma is évről-évre emelkedett, 1870. nyilt meg az első polgári iskola, ugyanakkor szervezték az iparostanulók rajziskoláit s az ismétlő iskolákat. 1872. az alsó- és középfoku keresk. iskolákat, 1877. az iparostanulói iskolákat, 1878. a középipariskolákat, 1879. az iparrajziskolákat, 1886. pedig az ismétlő iskolák helyébe az ipariskolák és alsófokú keresk. iskolák léptek. A főváros egyesítése óta az iskolák egységes szervezetet nyertek s a tanítók fizetése végleg rendeztetett. 1872-ben a kormány 141.800 frtot engedélyezett a fővárosi iskolák fenntartására s azóta egészen 1885-ig évenkint 30-50.000 frttal támogatta a fővárost a közoktatásügy terén reá háramló nagy kötelezettség teljesítésében. Hogy maga a főváros is mennyire fáradozott a tanügy emelésén, kitünik abból, hogy a községi elemi iskolák számát 1873-tól 1889-ig 55-ről 93-ra, a tantermek számát 234-ről 517-re emelte s 1868-1889. 4.164.296 frtot fordított iskolaépületek emelésére. A községielemi iskolák látogatóinak száma ez idő alatt 16.556-ról 32.385-re, 1891-ben pedig már 38.022-re emelkedett. 1891-ben a fővárosban létező összes elemi iskolákba 39.677, iparostanonciskolákba 2209, keresk. iskolákba 757, polgári iskolákba 5399, felsőbb leányiskolákba 462, középiskolákba 4512, az összes iskolákba (szakiskolákon kivül) 53.161 gyermek járt (köztük 32.324 kat., 3016 helvét, 2804 ág. ev., 14.706 izr.). Iskolába nem járt 9446 gyermek (15 %). A népnevelés fejlesztése mellett a közép és magasabb oktatás terén is nagy haladás tapasztalható; ennek ügyét a főváros mellett különösen az állam vette kezébe, amely Trefort minisztersége alatt az egyetemet és műegyetemet a modern tudományos főiskolák szinvonalára emelte, azokat kitünő tanerőkkel ellátta s a legszigorubb követelményeknek megfelelőleg pazarul felszerelte. Hasonlókép fellendült a szakoktatás s a művészeti oktatás ügye is, ugy hogy B. ma a közművelődés minden ágazatában kitünő szakiskolákkal dicsekedhetik. Az összes tanító és tanári személyzet száma volt 1869-ben (Pesten) 600, 1881-ben B.-en 2167, 1891-ben 3240; a népszámlálások által kitüntetett összes tanulók száma 1881-ben 41.067, 1891-ben 50.097.
Közműveltségi állapot. Mindamellett, hogy a főváros és a kormány vállvetve működtek közre a közoktatásügy emelésén s a műveltség terjesztésén, B. közművelődési viszonyai még sem fejlődtek annyira, hogy teljesen kielégíthetőknek lehetne mondani. A népnevelés terén még mindig sok a teendő, mint az iskolába nem járók nagy aránya bizonyítja. A fővárosi iskolák képtelenek a rohamosan fejlődő lakosság kivánalmait kielégíteni s a tanköteles gyermekek nyilvántartásának hiányossága mellett az iskolakerülők száma állandóan nagy marad. Ezért az irni-olvasni nem tudók arányszáma is igen nagy s csak lassan csökken; a főváros összes lakosságából ugyanis

1870.
1881.
1891.

Irni-olvasni tudott
59,9%
62,2%
72,6%

Csak olvasni tudott
3,3%
1,4%
0,9%

Sem irni sem olv. nem tudott
36,8%
32,4%
26,5%

Ma 353.236 lakos tud irni-olvasni, 4672 csak olvasni, 128.763 ellenben (közte 77.934 nő) a műveltség ezen alapfeltételeit nélkülözi. Leszámítva a 7 éven aluli gyermekeket, van irni-olvasni nem tudó 19.883 férfi (9,7%), 47.218 nő (21,7%), összesen 67.101 (15.9%). Az analfabéták száma kerület, kor, vallás és nemzetiség szerint nagyon különböző; a kerületek közül legműveltebb a Belváros, melyben a 10 éven felüli analfabéták aránya csak 7,4%, a Lipótváros (13,9%), a Terézváros (14,8%) és Erzsébetváros (15,1%); a többi kerületek ekként sorakoznak: II. ker. 15,2, I. ker. 16,2, Józsefváros 17,7, IX. ker. 19.6, III. és X. ker. 23,3% irni-olvasni nem tudóval; Budán az arány átlag 18,0, Pesten 15,8, a főváros beltelki részében 15,4, a kültelken 23,1 (legrosszabb a budai kültelken 25,9). A nemzetiség közt a legműveltebb a magyar 824,3% analfabéta) és német 27,2), legkevésbbé művelt a tót (46,1); a hitfelekezetek közt az irni-olv. nem tudók aránya a következő: izraelitáknál 20,5, ágostaiaknál 24,1, helvéteknél 24,6, katolikusoknál 28,8%. A származás szerint is vannak eltérések; irni és olvasni tud a magyarországi születésüek közül 72,2, az ausztriaiak közül 76,0, a külföldiek közül 82,6%. Legkisebb az analfabéták száma a 10-15 éves korosztályban (4,9%), onnan kezdve folyton emelkedik (25-30 évig 13,6, 40-45 évig 21,0, 60 éven tul 32,2%).
Értelmiségi kereset. Az értelmiségi kereset (az 1891. népszámlálás szerint) 17.320 egyént foglalkoztat, vagyis az egész lakosság 3,6%-át. Ezek közt van 5859 hivatalnok (4270 állami és 958 fővárosi), 1227 ügyvéd és ügyvédjelölt, 1021 orvos, 800 egyéb egészségügyiszolgálatot végző, 3240 tanító, 363 iró, 742 műzenész és zenetanár, 385 szinész, 584 festő és szobrász, 695 pap és szerzetes, 718 építész és mérnök. Az értelmiségi kereset legerősebben a Belvárosban van képviselve (7,4%), utána a II. és I. kerület (5,3 és 4,9%) és a Lipótváros (4,1%) következik, utolsó helyen a III. és X. kerület áll. Budán valamivel nagyobb az értelmiség aránya mint Pesten.
Tanintézetek, iskolák. B. és egész hazánk legelső tanintézete a kir. magyar tudomány egyetem; eredete visszavisz a Pázmány Péter 1635. alapította, csak teologiai és bölcsészeti karból álló nagyszombati érseki főiskolára; 1667. nyilt meg a jogi, 1770. az orvosi kar; 1777. az intézet Budára helyeztetett át s 1780. nyerte egyetemi szervezetét. II. József 1783. Pestre helyezte át s külön választotta a hittani kart, melyet csak 1806. csatoltak ismét hozzá. 1850. az osztrák egyetemekhez hasonló szervezetet nyert; az alkotmány visszaállítása óta a tanítás nyelve magyar s a tanrendszer is nemzeti szellemü. Az egyetem 4 (hittudományi, jogi, orvosi és bölcsészeti) karból áll, 80 rendes, 20 rendkivüli s 94 magántanára (1809-ben 45, 1839-ben 58) s 3601 hallgatója (köztük 2063 jog- és 928 orvostanhallgató) van (1809-ben 647, 1839-ben 1371, 1850-ben 386, 1867-ben 2069, 1880-ban 3067, 1892-ben 3601); népességre nézve Európa legnagyobb főiskolái közé sorolható. A központi épület, melynek régi része néhány év előtt lebontatott, ma a teologiai, jogi és bölcsészeti szak elméleti tanszékeit foglalja magában; a decentralizált orvosi s természettudományi intézetek elhelyezésére a kormány több mint 4 millió forinton külön épületeket emelt, melyek kitünő s célszerü berendezésük s gazdag felszerelésüknél fogva jó hírben állanak; ilyenek az üllő-úti telepen (klinika) a belgyógyászati kórodák, boncolástani intézet, sebészeti kóroda stb., melyek Weber, Kolbenheyer és Skalnitzky tervei szerint, olasz renaissance izlésben emelt épületekben vannak elhelyezve; az élettani intézet; a törvényszéki orvostani intézet; a természettudományok ápolására épített s mintaszerüen berendezett vegytani, élettani, természettani és természetrajzi intézetek. Könyvtára igen gazdag 8240.000 köt.), füvészkertje is gondozott. Az egyetem évi költségvetése 700.000 frt, melynek legnagyobb része saját vagyona (6 millió forint) jövedelmében nyer födözetet. Hazánk második főiskolája a József-műegyetem, a Budán 1846-ban alakított József-ipartanodából fejlődött, 1871. az egyetemhez hasonló szervezetet nyert, egy évvel reá Pestre helyeztetett át s 1883. a Muzeum-köruton (Steindl Imre tervei szerint 850,000 frt költségen, olasz renaissance stilben készült) díszes új épületet kapott; 4 szakosztályában (építészi, gépészmérnöki, mérnöki és vegyészi) 32 rendes s 44 magántanár működik, hallgatóinak száma 714. A főiskolákhoz számítandó még a katolikus központi papnövelde, az ev. reform. napnevelő, a rabbi-szeminárium.
A középiskolák rohamosan fejlődnek; mig 1855. B.-nek csak 2 középiskolája volt, ma 10 gimnázium és 5 reáliskola gondoskodik a fiatalság neveléséről;ezen intézeteket összesen 5647 ifju látogatta (47 % kat., 37% izr.) s a tanerők száma 269 volt. Az intézetek közül kiemelkedő az 1889 óta a Ferenc József nevelőintézettel is egybekapcsolt II. ker. királyi kat. főgimnázium, mely 1777. az egyetemmel kapcsolatban helyeztetett Budára s ezért egyetemi főgimnáziumnak is neveztetik; a tanárképző intézet gyakorló gimnáziuma («minta-gimnázium»), mely a tanárképzés céljának is szolgál; az V. ker. állami főreáliskola, az ország legnépesebb középiskolája (764 növendék); a kegyesrendi, az ág. ev. s a ref. főgimnázium. Ide sorolható a Tökölyanum is (1830), mely görögkeleti vallásu szerb ifjaknak lakást és ösztöndíjat ad; továbbá 2 állami felsőbb leányiskola, melyek egyike felsőbb tanítónőképezdével kapcsolatos leánynevelő intézet; hasonló intézeteket tartanak fenn az orsz. nőképző-egyesület, az angol kisasszonyok és a Sacré-coeur apácák.
Tanítóképző intézete 6 van a fővárosnak; legnagyobb a «Peadagogium» néven ismeretes áll. polgári és elemi iskolai tanítóképző intézet, gyakorlóiskolákkal, asztalos-, esztergályos- és fafaragászati tanműhellyel, gazdasági tanfolyamokkal s gipszöntő műhellyel; hozzá van csatolva az orsz. tanítói árvaház. A tanítónőképzésre szolgál a II. ker. elemi és a VI. ker. polgári tanítónő- és nevelőnőképző intézet, utóbbi elemi gyakorlóiskolával s felsőbb leányiskolával egybekapcsolva. Van továbbá katolikus tanítóképezde, tanítónőképző tanfolyam az angol szüzek kolostorában és izraelita tanítóképezde; végül állami tornatanítóképző tanfolyam.
A népnevelés ügye a főváros áldozatkészsége mellett (fentartásuk évenkint egy millió frtba kerül) óriási haladást tett ugyan, de a lakosság rohamos szaporodásával mindamellett lépést tartani nem képes. Századunk elején B.-en összesen 8 elemi iskola volt 17 osztállyal, 1869. már 60, 1881. 150 s jelenleg 168, köztük 93 községi. az iskolába járó gyermekek száma 1869. 19.207 volt, 1881. 38.513 s jelenleg 47.909. Jelenleg a népiskolák a magyarosodás előmozdításának főeszközei. Van ezenkivül B.-en 16 kereskedelmi és iparostanonciskola (2966 gyermekkel), 7 polgári iskola (5399 növendékkel).
A kisdedóvás szolgálatában 41 óvó áll, melyben 2869 gyermek részesül gondozásban; az 1891. évi XV. t.-c., mely a kisdedóvók felállítását követeli, e téren is nagy feladatot fog a fővárosra róni, amennyiben 26.000 óvóköteles gyermek elhelyezéséről kell gondoskodni. Az óvó- és gyermekkertésznők képzése az országos kisdedóvóegyesület óvóképezdéjében s a Fröbel-nőegylet gyermekkertésznői képezdéjében történik.
Szakiskolák tekintetében is nagyot fejlődött a főváros; ide tartozik a B.-i kereskedelmi testületek által fentartott keresk. akadémia (1857), 3 községi és 1 magán középkeresk. iskola, női kereskedelmi tanfolyam; az állami középipariskola, áll. iparművészeti iskola, községi iparrajziskola, az orsz. nőiparegyesület nőipariskolája és tanműhelye, az áll. mekánikai tanműhely, a keleti kereskedelmi tanfolyam; továbbá a m. kir. állatorvosi akadémia, m. kir. vincellériskola; a Ludoviceum, mely 1802. felállíttatott s 1872. a magyar honvédség tisztjeinek kiképzésére szolgáló intézetté alakíttatott át.
Művészeti tanintézeteink legjelesebbjei az országos m. kir. zene- és színművészeti akadémia, a nemzeti zenede, a budai zeneakadémia, a magyar zeneiskola, a m. k. festészeti mesteriskola, az orsz. mintarajziskola és rajztanárképezde s a m. k. üvegfestészeti intézet.
A jótékonycélu intézetek közül a vakok országos intézete, az izraelita siketnémák országos intézete, a hülyék intézete (Frim), a főv. községi s a Klotild szeretetház, a Mária-intézet, a Margit leánynevelő intézet, a Mária Dorottya tanítónői menedékház, 10 árvaház (köztük az Erzsébet fővárosi leány-, a József fi-, a prot. orsz. árvaház, a magyar gazdasszonyok orsz. árvaháza, a tanítók árvaháza, a pesti izr. nőegylet leányárvaháza, az izr. fiárvaház), összesen 721 gyermekkel, továbbá 5 bölcsöde, a Gyermekbarát-egyesület, a szünidei gyermektelep-egyesület említendő.
Tudományos intézetek, muzeumok. Hazánkban minden tudományszakma legkiválóbb gyüjteményei s elsőrangu intézetei B.-en központosulnak; nemcsak a főváros, de az egész ország legelső tudományos gyüjteménye a Magyar Nemzeti Muzeum, mely József nádor kezdeményezésének gyümölcse, ki az 1807. évi országgyülésen azon tervvel lépett fel, hogy a gróf Széchenyi Ferenc által 1802. az országnak adományozott könyv-, régiség- és éremtár általános muzeummá bővíttessék ki. Az intézet másoktól is becses ajándékokat nyervén, annak mostani épülete a gróf Battyány Antal hercepgrimástól odaajándékozott telken 1837-47. létesült; 1867 óta az országgyüléstől évenkint százezer forintnyi segélyt nyervén, fejlődése akadálytalanul folyhatott. Gyüjteményei közül a könyvtár 200.000 kötetnél többet foglal magában s főleg hungarikákban igen gazdag, legritkább kincsei a Corvinák, kéziratai közt a Halotti beszéd és könyörgés; levéltára sok régi nemes család ősi okiratait őrzi; az érem- és régiségtár tisztán nemzeti jellegü ugyan, de gazdagságánál fogva párját ritkítja; leggazdagabb népvándorlási emlékekben, amely tekintetben minden más európai muzeumot felülmul. Az állattár különösen a rovar- és madárgyüjtemény tekintetében szolgálhat mintaképül, az ásványtár szintén a kontinens leggazdagabb gyüjteményei közé tartozik, a füvészeti tár főleg Haynald Lajos hagyatéka által gyarapodott. A képtár az ujabbkori festők műveit foglalja magában s a legjelesebb magyar festőművészek a lehetőségig teljesen vannak benne képviselve; magyar arcképei a magyar történelmi képcsarnokban egyesíttettek, az orsz. (Esterházy-féle) képtár pedig a magy. tud. akadémia palotájába helyeztetett át. A néprajzi gyüjtemény eddig csak kezdetleges; legbecsesebb része a magyarokkal rokon népek etnográfiai tára s a Xántus-féle keletázsiai gyüjtemény. Végül említendő a Deák-szoba, a nagy államférfiura vonatkozó ereklyék gyüjteményével.
A nemzeti muzeum mellett hazai közművelődésünk második főtényezője a Magyar Tudományos Akadémia, mely gróf Széchenyi István nagylelkü adományának (1825) köszöni létét s 1830 nov. 17. alakult meg; 1848-ig inkább a magyar nyelv művelését tekintette céljául s csak 1870. nyerte mai, 3 osztályra (nyelv és széptudományi, bölcsészeti, társadalmi és történelmi, természettani és matematikai) különülő szervezetét s vált egyuttal valóban a tudományok akadémiájává s hazánkban a tudományos működés irányadójává. Vagyona 2,3 millió frt. 1863 óta saját díszes palotájában székel, amelyben gazdag könyvtára és az országos képtár is el van helyezve. Az orsz. képtár magvát a herceg Esterházy hires bécsi képtára képezi, melyet az ország 1,3 millió frton megvett; nem vetélkedhetik az európai nagy fővárosok képtáraival, de a másodrendü képtárak közt előkelő helyet foglal el s műtörténelmi tekintetben is nevezetes; képei között Rafael. Sodoma, Giorgione, Tintoretto, Corregio, Murillo, Rubens, Van Dyck, Teniers, Dürer művei is feltalálhatók; leggazdagabban a spanyol és hollandi iskola van képviselve.
A tudományos gyüjtemények és intézetek sorában említendő az országos m. iparművészeti muzeum, m. kir. technologiai iparmuzeum, orsz. tanszermuzeum, keresk. muzeum, a m. kir. földtani intézet, az országos m. kir. statisztikai hivatal, a fővárosi statisztikai hivatal, az országos levéltár; a könyvtárak közül a nemzeti muzeum, a m. tud. akadémia s az egyetem könyvtára. Jelentékenyebb tudományos társulatok a m. kir. természettudományi (8000 tag), a magyarhoni földtani, a m. történelmi, a m. földrajzi, a magyarorsz. néprajzi, az országos embertani és régészeti, a m. heraldikai és genealogiai, az orsz. m. képzőművészeti, a m. iparművészeti társulat, az országos műemlékek bizottsága, a matematikai és fizikai, a m. pedagógiai, a budapesti filologiai társaság; a B.-i kir. orvosegyesület, a m. mérnök- és építészegylet, a magyarorsz. gyógyszerészegylet, a m. orsz. állatorvosegylet, a m. orvosi könyvkiadó társulat, a m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyülése, az orsz. erdészeti egyesület, az országos közegészségügyi egyesület, országos középiskolai tanáregyesület. Az irodalmi egyesületek közül első a Kisfaludy-társaság, mely a magyar költészet, széppróza és műbírálat fejlesztésére 1836. alakult, a Petőfi-társaság (1875), a m. prot. irodalmi társulat, a Szent István-társulat, a Luther-társaság.
A közművelődést szolgáló v. egyébként közhasznu számtalan egyesület közül az országos m. iskolaegyesület, a m. országos balneologiai egyesület, az országos nőképző egyesület, a Fröbel nőegylet, az állat- és növényhonosító társaság, az országos iparegyesület, országos m. gazdasági egyesület, a m. lovaregylet, a m. turista-egyesület, a m. atlétikai klub; - az emberbaráti és jótékony egyesületek közül a B.-i ált. poliklinikum, a mentő-egyesület, a Jószív-egyesület, a m. gazdasszonyok országos egyesülete, a Vöröskereszt-egylet, a Fehérkereszt-egylet, a Mária Dorothea-egyesület, a pesti jótékony nőegylet, a tanítók Eötvös-alap egyesülete, az országos állatvédő-egyesület; - a társas egyletek közül a nemzeti kaszinó, a magyar tisztviselők országos egyesülete, az Otthon irók és hirlapirók köre, a pesti Lloyd-társulat, a katonai kaszinó, az országgyülési körök, a kerületi kaszinók, a szabadkőmíves-páholyok említhetők.
A művészet terén is irányadó szerep jutott a fővárosnak. A már említett művészeti tanintézetek és gyüjtemények célja fiatalabb művésznemzedéket nevelni, amit azonkivül a közoktatásügyi minisztérium külföldi ösztöndíjak engedélyezésével is előmozdít. A művészi intézmények közt az első hely a szinházakat illeti meg, melyek nemzeti művelődésünknek mindig hathatós tényezői voltak.
A főváros színészete nagy és állandó hatást tett a társadalmi és művész-élet fejlődésére s e hatás nemcsak hogy nem szünt meg a legújabb időkig, de folyton folyvást szaporodott, nőtt, terjedt. Ha országunk szinészete, gondos kutatók állítása szerint, elmult kétszáz éves, ugy Budapest szinészetének korát bátran tehetjük száz esztendőre. A szinészet történetével, az egyes művészek rövid jellemzésével s drámairodalmunkkal más, őket egyenkint megillető helyeken foglalkozunk. Itt csak általános áttekintést kivánunk adni a főváros szinészetének fejlődéséről s azon kisebb korszakokról, melyek annak a cél felé közeledését határolják. A mult század végén állandó szinpad hiányában vándorlásai között szokott be-betérni a magyar Thalia, s Kelemen László, az első magyar rendezett szintársulat vezetője hozta ide már művészi elemekből összeállított vándor-csapatát, melynek alakulása a kezdet minden nehézségének élő illusztrációja. (V. ö. Bayer József és Váli Béla idevonatkozó terjedelmes szakmunkáit.) Az első szintársulat tagjainak névsora a következő: Férfiak: Kelemen László, Szomor Máté, Rózsa Márton, Nemes András, Baranyi Balázs, Fülöp István, Ráth Pál, Ungváry János, Popovits András, - nők: Moór Anna, Nagy Mária, Nagy Erzsébet, Termeczky Fáni. Ez az a dicső gárda, amely először szállt szembe e kornak a szinészet iránt táplált előitéletével, melynek erkölcsi győzelmét ma is dicsőitjük.
A főváros szinészetének első állandóbb tanyája a dunaparti rondella, a régi erődítményekből fönmaradt bástyatorony belseje volt, melyet ahogy-ugy sikerült gyarló szinpaddá átalakítani. A budai deszka-aréna s a Backer-szála ideiglenes helyiségeiben játszó s csak a nagylelkü Vida mecenási jóságából élő magyar szinészek sokáig siró szemekkel nézték a mai Gizella-téren állott fényes német szinházat, melyet magyar mágnások erős protekciója mellett Unwerth gróf igazgatott. Végre hosszu folyamodások s alkudozások után sulyos föltételek alatt nyerhettek el magyar szinészeink annyit, hogy hetenkint kétszer játszhattak a német szinpadon, még pedig oly sikerrel, hogy bécsi műértők egy rangba helyzeték őket a legjobb német művészekkel. Itt aratta legszebb sikereit Déryné, kinek Törs K. által kiadott «naplója» e kor szinészetének legközvetetlenebb történeti képét nyujtja. Az állandó magyar szinház eszméjét Kulcsár és Fáy András vetették föl, s kivitelére országos gyüjtés mellett Földváry Gábor, a nagynevü pestmegyei alispán vállalkozott. A szinház, mely a Grassalkovich herceg által ajándékozott Kerepesi-uti telken, a régi török temető helyén épült, s melynek építésénél Lukács György napszámos több heti ingyen munkát ajánlott fel, s melynek a meg-megakadó gyüjtés folytán kifogyó pénzalapját Földváry gyakran a sajátjából toldotta meg, 1837 aug. 22. készült el, s első előadásán Vörösmarty «Árpád ébredését» adták prologusul, vele Schenk Belizár címü tragédiáját, a cimszerepben Megyerivel, s a főbb női szerepekben Laborfalvi Rózával. Lendvaynéval, s közben magyar tánc-produkciókat és ünnepi zenedarabokat. - Az első, u. n. régi gárda jelesei Lendvay, Fáncsy, Megyeri, Bartha, Egressy, Szentépéteri valának, a nők között pedig Deryné, Kántorné, Laborfalvi Róza, Lendvayné Hivatal Anikó neveit találjuk. Ekkor kezdte rövid szinészi pályáját Szigligeti Ede, a későbbi titkár s drámai igazgató. Kezdetben kevés eredeti darab mellett sok fordítást adtak, s szini irodalom vezérének, Kisfaludy Károlynak műveit. Majd Szigligeti teremtette meg irói reputációját drámái-, vigjátékai- s népszinműveivel, mely utóbbiak, mint uj genre, csakhamar nagy kedveltségnek örvendtek. Füredi és Hegedüsné voltak a népszinműben Tamássy és Blaháné előzői. Szigligeti, Czakó, Obernyik, Kovács Lajos követték, s mig Vörösmarty leginkább patétikus és históriai vagy fantasztikus dolgokat adott, ezek az élet társadalmi oldalát mutatták be sikerrel. Az intézet anyagi viszonyai is javultak; a főnemesség adományaiból 300.000 forint gyült össze a szinház segélyezésére (gróf Károlyi-alapítvány), I. Ferenc József király pedig 60.000 frt évi segélyösszeget utalványozott, mely idővel 210.000 forintra emelkedett; ez összegből ma 160.000 forint az operának, 50.000 frt a nemzeti szinháznak jut.
A hatvanas évek ritka nagy föllendülést hoztak a szinpadnak. A Feleki-pár, Szigeti, az ifju Lendvay ekkor élik virágkorukat. Az irók közül lefolyt két évtized Rákosi Jenőt, Dóczyt, Csikyt, Váradit, Bartókot, Gabányit, Bercsényit, Bercziket, Almásit s még számosakat vitt a küzdőtérre; az 1863. megalakult szinésziskola pedig a mai művészgeneráció nagy részét nevelte, kiken kivül Ujházi, Nádai, Vizváry, Bercsényi, Jászai M. kerültek a vidékről az ország első szinpadára. A nemzeti szinház mai virágkora nagyrész Paulay Ede vezetésének köszönthető, ki alatt egy-egy premiére alkalmával a pénztár valóságos ostromnak van kitéve.
1875. alapíttatott a népszinház, mely tulnyomó részben a fővárosi hatóság támogatásával jött létre (a főváros telket s 565.000 frt segélyt adott) s most is annak felügyelete alatt áll. E szinház a népies és operette-múzsa alkotásait mutatja be, melyet kezdetben Rákosi Jenő igazgatott, s melyben Tóth Ede, Csepreghy művei kerültek szinre. Tamássy és Blaháné művészete a népszinműnek folytonos diadalokat biztosított s egész légióját hivta munkára modern népszinmű-iróknak (Gerő, Almási, Abonyi, Rátkay, Balla, Klárné, Follinusz, Vidor, Kazaliczky stb.), operette-primadonnái (Hegyi A., Pálmay, Küry stb.) pedig a külföldi s hazai szerzők ilynemü alkotásait emelték érvényre. Igazgatója az utóbbi évek alatt Evva Lajos.
Az opera 1884-ben vált el a nemzeti szinháztól, hogy sugáruti (később Andrássy-uti) fényes palotájába költözzék. A robban összegbe kerülő épület oly terheket involvált s oly kevéssé volt jövedelmező, hogy operánk mai napig is deficittel küzd. Ujabb időben kezd az opera magyar lenni, s hazai művészeink között Ábrányiné W. Margit, Takács M., Ney Dávid, Odry Lehel, Sz. Bárdossy Ilona, Szendrőy, Tallián, Hegedüs, veres, Dalnoky s többen képviselik az állandó hazai elemet. Ujabban az idegen művészek is kezdik magyarul tanulni szerepeiket. Függeléke a nemzeti és operaszinháznak a budai várszinház, melyben a téli hónapokban hetenkint 3-4-szer játszanak a nevezett intézetek művészei. A budai s ó-budai aréna nyáron át vidéki társulatok állomáshelye. Alakulóban van a 4-ik, a Vigszinház, mely vállalatunk befejezéseig bizonyára testet fog ölteni.
A zene művelésén a dalszinházon és a már említett intézeteken kivül egyes zenei egyesületek és társulatok fáradoznak. Az opera zenekarából alakult filharmóniai társulat közöttük az első helyet foglalja el; hangversenyei, melyek a klasszikus művészet mellett a jelesebb modern szerzeményeknek is helyt adnak, B. zenei életének kimagasló pontjai s az orkesztrális zene elismert értékü jelenségei. A zenekedvelők egyesülete (zene- és énekkar) leginkább oratóriumok előadásában fáradozik s különösen énenkkarának iskolázottsága által tünik ki; a budai zeneakadémia szintén ezen műfajt műveli. E kitünően szervezett s jeles közreműködőktől támogatott zenei társulatok mellett még néhány négyes-társaság a kamara-zene ápolásának él; a fővárosi nagy zeneműkereskedések pedig (Rózsavölgyi, Harmonia) a tél folyamán a legkiválóbb bel- és külföldi művészek közreműködésével hangversenyeket rendeznek s ujabban a kevésbbé jómódu közönség részére az u. n. népszerü (olcsó) hangversenyeket honosították meg. Általában mondhatni, hogy B. zenei élet az utolsó két évtizedben óriási haladást tett; ma már igen nagyszámu rendes hangversenylátogató közönsége van, a legkiválóbb művészek körutjokban B.-en is megállapodnak s a zenei élvezetek minden neme dusan kinálkozik a téli évad hangversenyeiben. Az egyházi zene szintén gondos művelésben részesül, a nagy ünnepeken zenés misék művészi előadása gyönyörködteti a hivőket.
A Képzőművészet valamennyi művészeti ág közt legfiatalabb a fővárosban; az itt fennálló s kitünő vezetés alatt álló e nembeli tanintézetek mellett a képzőművészet fejlődésének főtényezője a képzőművészeti társulat, mely 1861 óta áll fenn s a külfölddel fentartott érintkezések alapján évenkint többször váltakozó nemzetközi tárlatai által a műérzék fejlődését s a képzőművészetek iránti érdeklődést máris magas fokra juttatta; e kiállítások alkalmával történik a kormány érmeinek s dijainak odaitélése is s az ott kiállított jelentékenyebb művek közül szokott a kormány évenként megvásárolni. A nagyfoku pártolás mellett a magyar festőművészet rövid idő alatt nagy lendületnek indult s a festészeti mesteriskola (1885) és számos magánműterem felállítása annak további felvirágzását biztosítja. A főváros építészeti fejlődése a képzőművészetek fellendülésének is ujabb lökést adott, amennyiben a nevezetesebb középületeknek majdnem mindegyikében jelentékeny rész jutott hazai művészeink közreműködésének is; a szobrászat fejlődéséről a hazai művészeink vésője alól kikerült ujabb szobrok (Eötvös, Deák, Széchenyi, Petőfi, Arany, honvéd-szobor) tanuskodnak.
Az irodalom B.-en központosul; a fővárosban létesített tudományos intézetek, a nagy könyvtárak, a tudós társaságok mind közreműködtek abban, hogy B. váljék a magyar irodalom központjává. Hozzájárultak a nagy kiadóhivatalok (Athenaeum, Franklin-Társulat, Pallas részvénytársaság) s a (40 év előtt még kizárólag német, ma már egészen elmagyarosodott) könyvkereskedések, melyeknek az irodalom fejlesztésében nagy érdemük van. Tekintve azt, hogy hazánkban majdnem összes tudományos társulatai B.-en székelnek s a tudományos kutatások alapfeltételei is majdnem kizárólag csak itt vannak meg: természetes, hogy a magyar tudományos irodalom B.-en fejlődött mostani virágzására. A tudományos irodalommal, melynek fő lüktető ere a magyar tudományos akadémia, a kir tudományos akadémia, a királyi természettudományi társulat stb., a szépirodalom is, a Kisfaludy-, Petőfi-társaság, Műbarátok köre s más tényezők (szinházak) hatása alatt lépést tartott; a politikai viszonyok alakulása pedig a hirlapirodalmat is nem remélt kiterjedésre juttatta. Jelenleg megjelenik B.-en 12 politikai napilap (ezenkivül 5 német), 9 politikai hetilap, 5 képes hetilap, 16 egyházi és iskolai, 14 szépirodalmi lap, 5 élclap, 138 szaklap, 122 folyóirat s 23 vegyes lap, mind magyar nyelven. A német és egyéb nyelvü ujságok és lapok száma szintén tetemes. Majdnem az egész sajtó a Duna balparti részén székel, Budának csak 1 napilapja van (1874-ben 14 magyar és 4 német, 1851-ben 7 magyar és 6 német lap jelent meg B.-en). A könyvnyomdák száma 87 (ebből Budán csak 7).
A sport is virágzásnak örvend B.-en és főleg a lóversenyek keltenek nagy érdeklődést, ezeket a nemzeti kaszinó kebeléből alakult lovar-egylet rendezi; tavasszal és ősszel több napig tartanak a lóversenyek, melyeknek legérdekesebbje a Szt. István-dijért (40,000 frt) való versengés. A B.-i versenytér a külső Kerepesi-út mellett van s a monárkiában a legszebbek s legjobbak közé tartozik. Nagyban dívik B. környékén a vadászat és különösen a rókavadászat, melyben az uralkodópár is részt szokott venni. A céllövészetet a fővárosi jobb- és balparti polgári lövöldékben űzik; a tornászat, atlétika, vivás szolgálatában több egyesület (nemzeti tornaegylet, magyar atlétikai klub stb.) áll; a regatta-sport több csónakegylet létesítése által magas fejlettséget ért el, a korcsolyázásnak a főváros tavain nagyban hódol a közönség. Legujabban az eddig elhanyagolt turistaságot is felkapták.

Közgazdaság.
Történelmi visszapillantás. A főváros közgazdasági nagy fellendülése a legujabb kor vívmánya; ipar és kereskedelme ugyan már a középkorban volt, de az csak fejletlen csirája volt a később kifejlődött anyagi műveltségnek. Történelmi okmányaink szerint a Duna mentén budai polgárok már a XIII. században állítottak fel malmokat. Zsigmond idejében már számos szervezett céh volt a városban, közülök legtekintélyesebb volt Budán az ötvösök, Pesten a timárok céhe. A török uralom megszünte után a céhek ujra szervezkedtek s ezek voltak az ipar egyedüli képviselői. A kereskedelmet nagyobbára idegen családok tartották fenn, kik utóbb B.-en telepedtek meg s a főváros lakói közé beolvadtak. A városi élet nagyon szerény volt; Pest város összes jövedelme 1722-ben 13.430 frt, kiadása 13.656 frt volt; legnagyobb jövedelmi forrása a hidvám volt, 18 dunai malma alig jövedelmezett valamit. Az ipar és kereskedelem csak a közlekedés tökéletesbülésével fejlődött gyorsabban; az első lökést erre a dunai gőzhajózás adta, de csakis a vasuti hálózat fejlődése s annak B.-en való központosítása fejezte be az anyagi művelődés ezen folyamatát. Az e téren való fellendülés 1867. kezdődött s ujabb tápot nyert a főváros egyesítésében. A legutóbbi időben a kormánynak s a fővárosnak a kereskedelem és ipar érdekében hozott nagy áldozatai s a céltudatos közlekedési politika gyors virágzásra juttatta a még fiatal magyar ipart és kereskedelmet, melynek természetszerü központjává B. vált. A gyáripar kifejlődése mellett s kisipar sem szorult egészen háttérbe. a főváros üzleti életének élénkülését mutatja, hogy évenként mintegy 2000 uj üzlet keletkezik (1880-91. 46.687 üzlet keletkezett s 21.324 szünt meg) s az utolsó 11 év alatt 25,363-al szaporodott a főváros területén létező üzletek száma.

A lakosság foglalkozása.
Az 1891. népszámlálás szerint B. lakói közül foglalkozott: őstermeléssel 2944 (0,6%), iparral 84.898 (17,4%), forgalommal 12.834 (2,6%), kereskedéssel 22.0003 (4,5%), testi szolgálattal 116.176 (23,9%), szellemi szolgálattal 9204 (1,9%), keresetnélküli 221.292 (45,5%). Az 1881. évi népszámláláshoz képest csökkent az őstermelők száma; ellenben az iparosok száma 7651, a kereskedők száma 6791, a szellemi szolgálattal foglalkozók száma 1945 lélekkel emelkedett. Az egyes iparágak közt a ruházati ipar 19.553, a fémipar 14.033, az eledelipar 13.832, a faipar 7758, az építőipar 6436, a sokszorosítóipar 3065, a bőr- és papiripar 2426 személyt foglalkoztat; a kereskedők közül 7980 iparcikkekkel, 5230 ősterményekkel kereskedik; a pénz és hitel 2086 egyént foglalkoztat. A legerősebben képviselt iparágak a következők: cipész 6663, asztalos 5819, férfiszabó 5492, alkatos 4951, varrónő 4629, vendéglős 3758, kőműves 2164, pék 2006, mészáros 1540, malomipar 1487. A közlekedés is sok embert foglalkoztat B.-en; gőzvasutaknál 4923, posta- és távirónál 2164 egyén van alkalmazva; a bérkocsisok száma 1612. Cseléd 39.540, napszámos 69.493 van főváros területén. A kersetnélküliek közül 80.674 háztartásban foglalkozik, 8748 vagyonából, gyámolításból 6037 egyén él. Semmi foglalkozása nincs 75.736 egyénnek (majdnem kizárólag 15 éven alóli gyermek). A munkaadók száma 43.616, köztük van 17.567 iparos és 9415 kereskedő; a forgalomnál az önálló vállalkozók száma 1150. (1852-ben mindössze 5104 mesterember és 1302 kereskedő volt B.-en). Az alkalmazottak közt van 15.626 hivatalnok, 59.315 segéd, 12.261 tanonc, 80.195 munkás és 63.989 egyéb; összesen 231.377 (közte 90.432 nő).Az ipar és kereskedelem Pesten sokkal erősebben van képviselve mint Budán; az egyes területek közül legtöbb iparos a József- és Erzsébetvárosban (20,9 és 25,5%), a legkevesebb az I. kerületben (10,7% van; a kereskedők száma ellenben legnagyobb az V. és IV. kerületben (7,9 és 7,1%), legkisebb Ó-Budán (2,0%).

Őstermelés, művelési ágak.
B.-en az őstermelés az ipar és a kereskedelem nagy szerepe mellett csak csekély jelentőségü s a főváros ősterményekben való szükségletének csak elenyésző csekély részét képes fedezni. A kertészet és magasabb földművelés közvetlen a főváros határában sem fejlődött még odáig, hogy onnan a közönséges szántó-vető gazdaságot kiszorította volna. A művelési ágak következőleg oszlanak meg: szántóföld 7578, kert 1084, rét 1787, legelő 1378, szőllő 1133, erdő 1822, nádas 27, egyéb (földadó alá nem eső területek) 4752 ha. A szántóföldből legtöbb kukoricával, burgonyával, rozzsal és zabbal van bevetve; búzát és árpát kevesebbet termesztenek. Természetes kaszálók és legelők nagy kiterjedésben vannak a Gellérthegytől D-re, az ó-budai lapályon, a Duna és a Rákos mentén. A konyhakertek legjobb termékei a káposzta, karalábé, saláta, hagyma, retek, répa; különösen bolgár kertészek termelik nagyban. A szőllőmívelés a filloxera pusztításai folytán jóformán megszünt s csak helyenként vannak amerikai szőllőültetvények; a budai bor régóta hires s az ország legjobb borai közé tartozik; a balparton a kőbányai bor is jeles. 1878-ban még 3626 ha. szőllő volt B. határában, ma már csak 1133 ha.; a legjobb bor a Gellérthegy, Naphegy, Józsefhegy, Rókushegy és Mátyáshegy lejtőin termett; a veres bort a fekete kadarka, a fehéret a piros kinka és muskatályfaj adta. A bortermelés volt 1878. 140.414 hektoliter bor és 195,006 hektoliter must, 1888. már csak 34.577 hektoliter bor és 29.987 hektoliter must. A szőllők kipusztulása óta a gyümölcstermelés terjedt, de ez korántsem képes a szőllőt pótolni; Ó-Budának majdnem kizárólag szőllőgazdágból álló lakossága jelenleg gyári munkával keresi kenyerét. Az erdőkből csak kevés esik a Duna balpartjára.

Állattenyésztés.
Az 1884. évi összeirás szerint van a főváros területén 7673 drb. magyar és 5852 drb. nem magyar fajtáju szarvasmarha, összesen 2.403.851 forint értékben, 908 bivaly, 11.551 ló (3.469.350 frt értékben), 102 szamár, 85.273 sertés (2.194.693 frt értékben), 1421 juh és birka, 201 kecske; továbbá 25.587 drb. tyúk, 1755 pulyka, 4912 lúd, 9255 kacsa és 11.280 galamb; végül 419 méhkas. Az előző évekhez képest az állatállomány tetemesen emelkedett. Az állattenyésztés legjelentékenyebb ága a sertéshizlalás, mely Kőbányán 1847-49. keletkezett, de jelen nagy arányait az I. magyar sertéshizlaló részvénytársaság megalakulása óta (1869) nyerte; nagy szállásaiban állandóan 100-130.000 sertés van elhelyezve s az évi felhajtás 6-700.000 darabra rúg (1892. 848.072); a Kőbányára szállított s ott hizlalt sertések értéke 25-38 millió frt közt ingadozik (1892. 42'5 millió frt). A sertéspiacról 59.294 drb. szállíttatott Bécsbe, 424.658 külföldre, 80.883 hazánk különböző részeibe, 185.781 drb. pedig helyben fogyasztatott el. Középeurópa legjelentékenyebb nemzetközi piaca, mely mintaszerüen berendezett hizlalótelepei s egészségügyi berendezései, célszerü vasuti összeköttetése s az ujabban szervezett tőzsde folytán világhirnek örvend. A sertéshizlalás mellett az ökörhizlalás B.-i nagy szeszgyárakban folyik (állandóan 5000 drb.), a hizott marhák Bécsbe vitetnek. Lótenyésztés a fővárosban nincs, de azért B. a lónemesítés országos központja, mely a magyar lóegylet, a lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság és B.-i gyepen rendeztetni szokott lóversenyek által a lótenyésztésre jótékonyan hat. Jelentékeny a baromfitenyésztés, melynek céljaira Kőbányán mintaszreüen berendezett baromfitenyésztés és hizlaló állíttatott fel.

Ipar.
B.-en az utóbbi években az iparnak majdnem minden ága meghonosodott s nagy iparvállalatok jöttek létre; területén 31.000 önálló iparvállalat létezik, a nagyobb gyárak, ipartelepek száma pedig 371 (1852-ben 30), s ezekben 37.456 ember nyer alkalmazást. Egyes iparágak oly tökéletességre jutottak, hogy európai hirnévre tettek szert. Köztük első helyen áll a malomipar, B. legrégibb iparága; jelenleg B. a kontinens legnagyobb malomvárosa, mely 15 nagy, a technika vívmányaival legtökéletesebben felszerelt gőzmalomban (legrégibb a hengermalom) évenkint 6 millió q. gabonát dolgoz fel s 4,6 (1870-ben 1,1, 1881-ben 4,1) millió q. lisztet, 1,4 millió q. korpát termel s szállít a világ minden részébe (leginkább Angliába, Amerikába, Franciaországba, Svájcba, Portugáliában és Braziliába). Nem kevésbbé fontos a szeszipar, mely ágban évenkint 200.000 hlit. szeszt állítanak elő; a sörgyártás az I. magy. részvényserfőzde és a Dreher-féle kőbányai serfőzőkben nagy mértékben folyik (évi termelés 660.000 hlit. s a kőbányai sör igen élénk forgalom tárgya. A gépgyártás hatodfél ezer embert foglalkoztat sok nagy s jelentékeny vállalatban (a Ganz-féle vasöntő és gépgyár, Schlick-féle vasöntő, államvasuti gépgyár, gazdasági gépgyár, csavargyár stb.), maga az államvasuti gépgyár 2226 emberrel dolgozik s évenkint 100 mozdonyt épít. Jelentékeny a hajógyártás, melyet a Dunagőzhajózási társulat régi (1840) hires ó-budai hajó-gyárán kivül még két ipartelep űz; szintugy a villamos gépes s berendezések gyártása (Ganz-féle villamos gyár), mely innen látta el számos külföldi város villamos világítását. Az építő ipar jelentékenyebb vállalatai az ujlaki tégla- és mészégető, a kőbányai tőztéglagyár, a Drasche-féle téglagyár, a magyar építő és magyar faipar részv.-társulat; a téglagyárak évenként 110-120 millió darab téglát állítanak elő. Jelentékenyebb továbbá az építéssel karöltve haladó asztalos-, lakatos-, bádogosipar s a parketgyártás. Jóhírüek a B.-i kocsigyárak, kékfestőgyárak, bőrgyárak (6 nagy gyár, melyek 1 millió darab bőrt dolgoznak fel s 150.000 drb. talpbőrt s 50.000 felsőbőrt készítenek), valamint a vegyészeti gyárak, u. m. enyvgyár, műtrágyagyár, olajgyárak, stearingyár, kőolajfinomító gyár, légszeszgyárak. A 3 légszeszgyár évenkint 18'5 millió m3 gázt termel (1870-ben 4,5 millió m3) s 800 munkást foglalkoztat. A sokszorosító ipart nagy könyv- és kőnyomdák (államnyomda, egyetemi nyomda, Athenaeum, Franklin-társulat, Lloyd-nyomda, Pallas, Pesti részvénynyomda, Hornyánszky, Hungaria-nyomda; Posner, Légrády, Czettel és Deutsch kőnyomdái), a betüöntő és hangjegymetsző gyár képviselik. A dohány- és szivarkészítés 2 nagy állami gyárban folyik (évenkint 100 millió drb. szivar s 400.000 q. dohány). az élelmi ipar terén a tésztagyár, szalámigyárak, konzervgyárak, pezsgő- és cognacgyárak említendők. Ezenkivül a főváros területén a keményítőgyártás, gyufagyártás, aranyműves-, zománc-, majolika- s fayence-ipar, lámpa- és fémárugyártás, vasuti kocsigyártás, táviró- és telefonkészülékek gyártása, fegyver- és tölténygyártás, jutagyártás, ruggyanta- s guttapercha- gyártás, fecskendőgyártás (Walser) honosodott meg.
Az ipar terén a részvénytársulatok szerepe igen jelentékeny; 1891-ben 70 részvénytársulat foglalkozott az ipar különböző ágaival s az ezeknek szolgálatában álló tőke 68,7 millió frtra rúg; legjelentékenyebbek a vas- és gépipari részv.-társaságok, melyek 21,4 millió frt tőkével rendelkeznek. E társulatok 7,98 millió frt tiszta jövedelmet értek el s 8,5%-os osztalékot fizettek; legdúsabban kamatozott a bánya- és ásványipari vállalatokba fektetett tőke (22,5%), a nyomdászati, malom- és szeszipar 11-12%). Az ipari vállalkozás általában véve a legjobb befektetésnek bizonyult amennyiben állandóan 6-10%-ot jövedelmez.

Kereskedelem
tekintetében jelentékeny szerepe van B.-nek már ma is, még nagyobb szerepe lesz még a jövőben, mint a Kelet és Nyugat közvetítője a nemzetközi kereskedelemben. A főváros kereskedelmének fellendülésére első sorban a hajózás működött közre; de jelen nagyságát B. kereskedelme csak akkor érte el, midőn a vasuti hálózat kiegészült s a vasuti közlekedés természetes központjává B. vált. A közlekedési eszközök előteremtése mellett a kereskedelem erősbödéséhez szükséges intézemények is teljes számmal megvannak immár B.-en; a kereskedelmi vállalkozás támogatására jelentékeny tőkékkel rendelkező pénz- és hitelintézetek állanak fenn s a hitelszövetkezet B.-en van összesítve. A kereskedelem főtényezője az áru és értéktőzsde; ez eredetileg (1853) mint gabonacsarnok keletkezett, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gabonakereskedés súlypontja Győrből B.-re átment. 1864. az értéktőzsde is életbe lépett. Mindkét intézmény együttes igazgatósága választott birósági joggal bir; ezen birósági tárgyalásain egy miniszteri biztos mindig részt vesz, s ítéletei ellen felebbezésnek helye nincs; gyors és olcsó működése nagyban elősegíté a főváros kereskedelmi viszonyainak fejlődését és szoliditását, sőt ezt az intézményt később a külföldön is, és különösen Bécsben utánozták. A B.-i tőzsdén minden nap óriási forgalmat bonyolítanak le, csak a gabonaforgalom 7-8 millió q.-ra rug évenkit (1875-ben 3,8 millió q.); a jogosított ügynökök száma 191 (113 gabona-, 43 az értékpapirüzletben, 35 egyéb üzletekben), a tőzsde látogatóké (1893) 1340 (1873-ban 1263). A tőzsde mellett a főváros kereskedelmi érdekeit képviseli a kereskedelmi muzeum és a közraktárak. Az állami segélyben részesülő kereskedelmi muzeum célja a hazai iparcikket a fogyasztó közönséggel megismertetni s a termelőket a külföldre, nevezetesen a keleti országok piacaira szállítandó árucikkek felől tájékozni; e célból a városligeti iparcsarnokban fennálló állandó kiállításon felül ideiglenes kiállításokat rendez s a Balkánfélsziget jelentékenyebb városaiban fiókintézeteket (jelenleg 8) tart fenn. A fővámpalotán alul, a dunaparti teherpályaudvar közelében épített s igy a vasuti és hajóközlekedéssel szoros kapcsolatban álló közraktárak a főváros költésgén Krajcsovics Lajos és Basch Gyula tervei szerint 1880-81-ig 980.000 frt költségen épültek s jelenleg a magy. leszámítoló és hitelbank bérletében állanak; hozzájuk a nevezett bank kezelése alatt álló gabona-elevátor csatlakozik, mely 1881-82. Ulrich Flattich, Zipperling és Miklós tervei szerint 21/2 millió forint költségen épült, a hajókon érkező gabonát gőzerővel és légnyomással kiraktározza s kitünő berendezésével a főváros egyik látványossága; a közraktárak és az elevátor 400.000 q. áru befogadására alkalmasak s az utóbbi forgalma 3 millió q.-t meghaladja. Az elevátor épülete cölöpökön áll s 160 vas oszlopból van szerkesztve, a belső épület egészen vasból készült, a benne elhelyezett 10 emelő-gép 290 gabonatölcsért lát el, amelyek munkaképessége 12 óta alatt 300.000 q.
A kereskedelem egyik jelentékeny ága a marhakereskedés; a B.-i marhavásárra 1891-ben 606.053 drb. házi állat hajtatott fel (közte 290.069 birka), miből helyben 570.892 drb. adatott el. Élénk kereskedés folyik továbbá sertésekkel (l. az állattenyésztésnél), lovakkal (a fővárosi lóvásárokra 1892. felhajtatott 43.330 ló, eladatott 16.064; jelentékenyek az évenkint 4-szer tartott országos lóvásárok), juhokkal (jelentékeny kivitel Párisba), baromfival, gyapjuval (a B.-i piacot külföldi kereskedők is nagy számmal keresik fel), disznózsirral és szalonnával (igen régi jóhirü árucikkek); a gabona tekintetében (l. tőzsdénél), melyek heti forgalma 200.000 q., B. a külföldi fogyasztó piacok megrendeléseit bármikor nehézség nélkül teljesítheti, mert itt központosul Magyarország s a Balkánfélsziget gabonakereskedelme; jelentékeny a főzelékkel, gyümölccsel való kereskedés, legujabban a déli gyümölccsel való kereskedés is megindult. Ezenkivül a kereskedés tárgyát képezi liszt, bor, borszesz, repce és lóheremag, dohány, kender, méz, viasz, állati nyers bőrök, épület- és tüzelőfa, kézműáruk stb.

Az áruforgalom
évről évre emelkedik; 1874. csak 19 millió q.-ra rugott, ma már a 40 milliót meghaladja (1891. 39,8, 1892. 41,6 millió q.); ez a nagymérvü emelkedés természetes folyománya a főváros gyors felvirágzásának, népessége rohamos szaporodásának; ennek folytán a fogyasztási cikkek (élelmi szerek, gabonanemüek, tüzelő és világító szerek) forgalma csaknem megkétszereződött, önálló gyáripar keletkezett s a kereskedelem nagy lendületet vett. Hozzájárultak továbbá az áruforgalom emeléséhez azok az intézmények, melyek oly célból létesültek, hogy a főváros az ország kiviteli forgalmának és közvetítő kereskedelmének gócpontjává váljék; ilyen az összekötő vasut, a közraktárak és elevátor építése, a vasuti hálózatnak B.-en való központosítása, uj vonalak megnyitása, a régieknek megváltása, a körvasut kiépítése; végül az 1890. az áruszállítás terén életbe lépett uj dijszabás, valamint általában a Baross Gábor keresk. miniszter által inaugurált céltudatos nemzeti irányu közgazdasági politika. 1892. a bevitel 25,1 (1874. 13,2), a kivitel 16,5 (1874. 6,0) millió q. volt; a kivitel tehát nagy arányokban gyarapszik. Az áruforgalom legjelentékenyebb ágai a gabona (6,7 millió q.), élelmi cikkek (6,3 millió q.), tüzelő anyagok (6,8 millió q.) és építőanyagok (5,1 millió q.). A kivitel jelentékenyebb cikkei: sertés, sör (363.522 q.), szesz (367,108 q.) liszt 4,6 millió q.), ásványviz (202.220 q.), bőr és bőráruk, zsiradék, dohány, stb. A behozatal gabonanemüekben, élelmi cikkekben, tüzelő cikkekben legnagyobb. Az áruforgalom legnagyobb részét (34 millió q.) a m. kir. államvasutak közvetítik; a déli vasut áruforgalma 2, a Dunagőzhajózási társulaté 5,2 millió q.; a helyi érdekü vasutak áruszállítása jelentéktelen. Magánhajókon 4,5 millió q. áru (gabona, tüzelő- és építőanyag) érkezik a fővárosba.

Pénzintézetek.
B.-en a hitelszükségletek kielégítésére s a mindennapi forgalom lebonyolítására a régi, kipróbált pénzintézetek hosszu sora áll fenn. Itt székel az osztrák- magyar bank főintézete, továbbá 7 nagy takarékpénztár (közte a hazai tkpt. 4,0, az egyesült fővárosi tkpt. 2,4, a magy. orsz. közp. tkpt. 2,4 a magy. ált. tkpt. 1,0 millió frt részvénytőkével), a magy. földhitelintézet és a kisbirtokosok országos földhitelintézete, továbbá 13 bank- és jelzálogintézet (köztük a pesti magyar keresk. bank 8, a magy. ált. hitelbank 14, a magy. leszámitoló és pénzváltóbank 10, a magy. jelzáloghitelbank 12, a magy. ipar- és keresked. bank 5, a budapesti bankegyesület rérszvénytársaság 2 millió forint részvénytőkével). Az összes pénzintézetek részvénytőkéje 1891. 63,8, tartalékjaik 37,1 millió frtra rugtak: értékpapirbirtokuk 58,8, ingatlan vagyonuk 9,1 millió frt volt. Egyes üzletágaik állapota volt: betétek 139,3, váltótárca 76,1, előlegüzlet 47,7, jelzálogüzlet 281,6 millió frt. Az évi tiszta jövedelem 9,6 millió frt volt a (részvénytőke 11,5%-a), az osztalék 10,9%-a. A B.-i pénzintézetek szolid vezetésüknél fogva jó hirnévnek örvendenek s méltán igazolják a közönségnek irántuk való bizalmát; ennek köszönhetik a fényes üzleti eredményt, melyet évek óta felmutathatnak (a hazai I. tkpt. állandóan 36-40, az egyesült főv. tkpt. 15-16, a III. ker. tkpt. 14, a többi intézetek egy része 8-11% osztalékot fizet), tartalékuk nagysága (a részvénytőke 37%-a, kétszer nagyobb, mint a bécsi intézteké) pedig minden rázkódtatás ellen védi őket. A pénzüzlet fejlődése az összes pénzintézetekre vonatkozó következő adatokból tünik ki:

1880
1891


millió forint

Részvénytőke
30,3
63,8

Tiszta nyereség
4,0
9,6

Bevételek
77,8
139,3

Váltótárca
38,8
76,1

Előleg papirokra
7,3
47,7

Jelzálogüzlet
100,0
286,6

Értékpapirok
47,1
58,8


Biztosító intézetek
A fővárosban fennálló biztosító-intézetek (legnagyobb az I. magy. bizt. társ. 3, a Foniciére 2, a magy.-franc. bizt. társ. 1,5 és a magy. jég- és viszontbizt. társ 1 millió frt részvénytőkével) 8,6 millió frt részvénytőkével rendelkeznek s 1891. 9,3% osztalékot fizettek. Tartaléktőkéjük 3,5 millió frt. Ez intézeteken kivül számos külföldi biztosító intézetnek van B.-n ügynöksége. A postatakarékpénztárak, melyeknél a cheque- és celaringforgalom is be van rendezve, az üzleti tevékenységet a pénzforgalom lebonyolításának megkönnyítése által szintén tetemesen előmozdítják.

Helyi forgalom.
(L. az ábrát.) a főváros gyors emelkedése szükségessé tette, hogy a helyi közlekedés is megfelelőlég fejlesztessék.
[ÁBRA] BUDAPEST KÖZLEKEDÉSI VONALAI.
E tekintetben B. ma már a legszükségesebb közlekedési vonalakkal rendelkezik, de egyes jelentékenyebb utak (Andrássy-ut) és városrészek még mindig nélkülözik a modern igényeknek megfelelő gyors közlekedést. Alig van nagyváros, mely a közlekedési eszközök oly nagy változatosságával dicsekedhetnék mint B. a Dunán a Dunagőzhajózási társulat gőzhajói közvetítik a forgalmat a fővámháztól Ó-Budáig és Uj-Pestig, azonkívül 7 csavargőzös cirkál a két part különböző pontjai közt. A szárazföldön a hatóság által engedélyezett 12 vonalon 97 (a modern közlekedési igényeknek megfelelő) társaskocsi közlekedik, ezenkivül 400 két és 610 egyfogatu bérkocsi áll a közönség rendelkezésére. a nagyobb közlekedési vállalatok legrégebbije a pesti (1866) és budai (1867) vállalatok egyesítéséből (1878) keletkezett Budapesti közuti vasut, mely ma már a főváros majdnem minden részét vonta be forgalmi hálózatába. Jelenleg fentartott 13 vonalának hossza 463 km., a közlekedésre 349 kocsi szolgál, naponként 2422 vonat indul, mely 16.066 km.-nyi utat fut be.
Az 1889. Siemens és Halske cég által létesített, most részvénytársulat tulajdonában levő, városi villamos vasut eddig 4 vonalon (városligetin nagyköruti, Baross-utcai, király-utcai) tartja fenn a közlekedést, de legközelebb megnyilik a dunaparti is, mely az eddigi hálózatot kiegészíteni fogja; az eddigi vonalak pályahossza 11 km., a közlekedő kocsik száma 80. E vasut gyors és kényelmes közlekedésénél fogva B. legkiválóbb forgalmi vonala s egyuttal mint az első villamos vasut, mely földalatti vezetékkel s központi áramfejlesztő teleppel ily kiterjedésben létesíttetett, B. egyik kiváló nevezetessége. Ugyanezen társulat tartja fenn a 10,6 km. hosszu köztemetői vasutat, melyet közelebb szintén villamos erőre fognak berendezni. A budai várhegyre a budai hegypálya (az u. n. sikló) közvetíti a közlekedést; ezen a 182.000 frt költségen gr. Széchenyi Ödön által 1868-70. drótkötél-rendszer alapján Vignol-féle síneken létesített pálya 30 foknyi lejtéssel épült s részvénytársulat tulajdona. A svábhegyi fogaskerekü vasutat egy baseli társulat építette 1874.; hossza 29 km., emelkedése 259 m. 1889. a Széchenyi-hegyig hosszabbították meg; forgalmát csak a nyári hónapokban tartja fenn. Ezenkivül a forgalmi eszközök közt a lánchid és Margithíd és a budai várhegyet átfutó alagut említendő; ezt Ürményi József általa alakított társaság építette 1853-57. összesen fél millió pengő frt költségen, Clark Ádám tervei szerint s vezetése mellett. Hossza 350 m. szélessége 9,48 m. magassága a kapuzatoknál 10,6, a közepén 7,85 m.; lejtése 1:58-hoz. Ma is részvénytársulat birja.
Ezen közlekedési eszközök évi személyforgalma 1875-ben 20.792.485, 1885. 32.138.324, 1892-ben 51.804.646 főre rugott; évi bevételük volt 1879. 1,64 millió frt, 1892. 3,26 millió frt. Az egyes vállalatok forgalma volt 1892-ben: közuti vasut 18.683.536, villamos vasut 10.714.661, köztemetői vasut 274.511, hegypálya 485.387, fogaskerekü vasut 237.134, Dunagőzhajózási társ. helyi hajói 1.091.970, csavarg. 4.059.807, lánchid 10.792.000, Margithid 3.194.400, alagut 2.278.240 személy.
Posta, táviró, telefon B. terrületén nagy tökéletességre van fejlesztve; a főváros területén 19 egyesített posta- és táviróhivatal, 26 posta- és 6 táviróhivatal van. A B.-i táviróhivatalban 1892. 1.083.446 távirat adatott fel, és 957.473 érkezett. A Puskás Tivadar által létesített, most állami tulajdont képező, de bérbeadott telefon-hálózat az egész fővárosra terjed ki; összeköttetésben van Béccsel s épülőben van a nagy telefon-hálózat, mely B.-et az ország minden nagyobb városával fogja közvetlen kapcsolatba hozni. Ugyancsak Puskás kezdeményezéséből jött létre s áll fenn eddigelé egyedül minálunk a Telefonhirmondó.

Közlekedés.
B. az ország közlekedési hálózatának központja s több nemzetközi vasuti vonalnak egyik főgóca. Innen indulnak ki az ország legjelentékenyebb közlekedési vonalai, melyek a fővárost a haza minden részével, ugyszintén a külfölddel (nevezetesen Bécs, Berlin, Lemberg, Bukarest, Belgrád és Trieszt városával) gyors és közvetlen kapcsolatba hozzák. A magyar kir. államvasutak összes fővonalai innen indulnak ki: a pozsonyi, ruttkai, kassai, brassói, aradi, szegedi, zimonyi, pécsi, fiumei és bécsi vonalak innen ágaznak szét; innen indul ki a déli vasut; a szent-endrei, haraszti, cinkotai, szt. lőrinci, lajos-mizsei h. érdekü vasutak, a tervbe vett esztergomi vasut itt veszik kezdetüket. Hozzájárul még az áruforgalom szempontjából nevezetes körvasut, mely a főváros nagyobb ipari vállalataival áll kapcsolatban. E nagy vasuti hálózat összesen 18 pályaudvarral bir, melyek közül 13 egyedül csak az államvasut tulajdonában van. A személyforgalomra szolgál a keleti (azelőtt központi) és nyugati, a ferencvárosi, kelenföldi és két kőbányai pályaudvar; az áruforgalom a józsefvárosi, dunaparti és nyugati pályaudvaron legélénkebb. Ezekhez járulnak a Dunagőzhajózási társaság budai és pesti hajóállomásai, melyekről a hajók Bécs és Orsova felé közlekednek, továbbá néhány magánhajózási vállalat kikötő helyei. A kőpartok mentén hosszu sorban kötnek ki a személyszállító és tehervontató gőzhajók, az uszályhajók s a magánhajók százai, gyakran külföldi hajók is megjelennek. A teherforgalom legélénkebb a fővámháztól a dunaparti teherpályaudvarig terjedő parton; maga a pályaudvar 41/2 millió frt költségen épült. Két waggonkölcsönző-társulat is van B.-en.
A személyforgalom az utolsó években, különösen a zónatarifa behozatala óta, óriási arányokat öltött; a B.-t érintő összes közlekedési vonalak személyforgalma 1880. csak 1.714.125 személyt tett; 1885. 2.871.531 személy közlekedett rajtuk, 1888. 3.227.007, 1889. (a zóna-tarifa behozatalának évében) 5.443.604, 1892. pedig 8.036.761. Ebből a m. kir. államvasutak 6.163.547, a déli vasut 227,517, a Dunagőzhajózási társulat 262.144 személyt szállítottak, a maradék a helyi érdekü vasutakra esik, melyek közül a harasztinak a legnagyobb, a szt.-endreinek a legkisebb forgalma van.

Idegen-forgalom.
A fővárosi idegenforgalom emelésére 1888. fővárosi bizottság alakult, mely a külföldön B. iránt az érdeklődést felkelteni s az utazó közönség figyelmét fővárosunkra felhivni igyekezett; e nagy ügyszeretettel és szakértelemmel vezetett bizottság azóta működését megszüntette, B. idegenforgalma azonban évről-évre emelkedik s ma az 1885-iki kiállítási év forgalmát (102.252) is tetemesen felülmúlja. A fővárosi fogadókban megszállt idegenek száma volt 1887-ben 89.456, 1891-ben 126.824, 1892-ben (a kolera hatása folytán) 114.154. Az idegenek legnagyobb része, 65-70%, állandóan magyarországi, 20% ausztriai s csak 9-12% külföldi (1892. 80.296 magy., 22.472 ausztriai, 11.386 külföldi); az utóbbiak leginkább németek és franciák, valamint a Balkán félsziget lakói. B. idegenforgalma e szerint még igen jelentéktelen s különösen a külföld nagyon csekély mértékben kereste fel a fővárost.

Építkezés.
A közgazdasági tényezők örvendetes alakulása B. építkezési fejlődésének is lökést adott; az alkotmány helyreállítása óta kifejlődött nagy építkezési kedvet az 1873. évi pénzügyi válság ugyan tetemesen lelohasztotta, de a nyolcvanas évek elején ujból megindult rohamos építkezés, mely 1887. érte el tetőpontját. 1874. 376., 1879-ben 196, 1887. 920 s 1891-ben 717 építkezés fejeztetett be. A főváros egyesítése óta (1891-ig) összesen 3495 uj lakóház s 1797 egyéb épület jött létre. Az építkezési tevékenység lépést tart a főváros természetes fejlődésével s legélénkebb a VI., VII., és VIII. kerületben, melyek az Andrássy-ut és a Nagy-körut kiépítése óta a lakosság terjedésének gócpontjává lettek; a jobbparton csak az utolsó években mutatkozik nagyobb élénkség. Az 1891. évi építkezések által 9720 uj szoba jött létre (1874 óta 79.471), az összes építkezési költség volt 1891-ben 16,9 millió frt, a főváros egyesítése óta 200 millió frt, miből a Terézvárosra 55, az Erzsébet- és Józsefvárosra 29-30, a budai kerületekre ellenben együttvéve csak 21 millió frt jut. Ujabban a magasba való építkezés ugyan terjed, de az épülő házak közt még mindig aránylag legtöbb a földszintes.

Élelmezés, fogyasztás.
A fővárosnak jó élelmi szerekkel, nevezetesen jó hussal és tejjel való ellátása a hatóságnak régóta egyik főgondja volt. E célból már 1872. beszüntette az addig létezett magánvágóhidakat s uj közvágóhidat építtetett; ezen, Hennicke és V. d. Hude terve szerint 1.775.000 frt költségen emelt épület célszerü beosztás, tisztaság és rend szempontjából európai hirü mintaépület, mely a külső Soroksári-ut mentén, a marhavásárral együtt 13,8 ha. területen fekszik. A főkapu oszlopait Begas hires állatcsoportjai diszítik. A közvágóhid istállóiban 600 drb. nagymarha és 2000 drb. aprómarha helyezhető el; 1888 óta a marhavásártéren 1200 drb. marha befogadására szolgáló faszerkezetü istálló építtetett s marhavásárcsarnok létesíttetett 3600 drb befogadására; a főépület 40 vágókamrát tartalmaz, melyek falai márványból, padlója porcellánból való; a vágókamrák mögött vannak a hütőkamrák, melyek fölött óriási jégtartók vannak elhelyezve. A tisztaság fenntartása céljából a közvágóhid a vizet levezető egész csatornahálózattal van körülvéve, közepén pedig a vizi torony emelkedik. Legujabban tervbe van véve a közvágóhid és a marhavásár nagyobb irányu kibővítése.
A fővárosnak jó tejjel való ellátását célozza a központi tejcsarnok. Ezen, földbirtokosokból alakult szövetkezet naponkint 200.000 liter tejet hoz forgalomba, mely a legszigorubb vizsgálat alá vettetik.
Eddig 44 nyitott vásárpiacon történt az élelmi cikkek árusítása; a piacok összes területe 31 ha. A modern kivánalmaknak megfelelő vásárcsarnokok a közel jövőben fognak épülni, és pedig a központi vásárcsarnok 1,35 millió frt költségen s 10.597 m2 területen a sóház telkén Petz Samu tervei szerint, a detail-csarnokok a város egyes kerületeiben.
A fogyasztás mennyisége csak a fogyasztási adó alá vetett cikkek után állapítható meg. B. lakossága 1891. 147.457 q. marhahust, 27.885 q. borjuhust, 5815 q. birkahust, 59.909 q. sertéshust s csekély mennyiségü egyéb hust fogyasztott. Az összes husfogyasztás 286.118 q. volt (fejenkint évi 55,7 kg. vagyis napi 15,3 dkg.); szeszes italokban való fogyasztás 485.062 hlit. (ebből 134.825 hl. sör és 287.287 hl. bor), fejenként évi 94,5 liter. Házi szárnyas fogyasztatott 4.049.017 drb., vadszárnyas 49.742, nyúl 49.005, egyéb vad 1788 drb. Egészben véve a fejenkinti húsfogyasztás az utolsó két évtized folyamán csökkent.

Adóviszonyok.
a fővárosra kivetett egyenes adó összege 1874-ben 9,5, 1891-ben 13,6 millió frt volt (ebből községi pótlék 3,4 millió frt), a lakosság egy fejére átlag 26,52 frt adó esik. Legnagyobb tétellel szerepel a kereseti adó (III. és IV. oszt. 2.16, I. és II. oszt. 0,48 millió frt), az ált. jövedelmi pótadó (2,16 millió frt), a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója (1,24 millió frt) és házbérkrajcár (1,05 millió frt). A házbéradó 1871-ben 2,8, 1891-ben 5,5 millió frt volt, ebből községi adó 1,2 millió frt. A házbérjövedelem 1874-ben 22,6, 1891-ben 29,9 millió frt volt, ebből adómentes házakra 10 millió frt esik. Fogyasztási adó cimen fizettetett 1891-ben 10,68 millió frt állami adó és 0,86 millió frt községi pótlék. A fogyasztás nagysága kitünik abból, hogy az országra kivetett söradó 47, a házadó 34, a boradó 23, a petróleumadó 25 és a szeszadó 18%-a B.-en fizettetik. A fővárosi adópénztárba 1874-ben 6,6, 1891. 12,5 millió frt folyt be; az adófizető felek száma ez időben 136.000-ről 203.000-re emelkedett. A végrehajtást szenvedő felek száma 1891-ben 54.800, a végrehajtott adóösszeg 2,2 millió frt volt.

Közegészségügy
Népesedési mozgalom. A főváros területén 1892. 18.397 gyermek született s 14.732 egyén halt meg, a születések többlete tehát 3665 lélek. Ilyen aránylag csekély természetes szaporulat mellett B. lakossága legnagyobb mértékben bevándorlás által gyarapodik; 1874-92. a főváros lakossága 233.531 lélekkel szaporodott, miből csak 31.597 főt tesz a születések többlete. A születési arány (1000 lakos után) átlag 35-37, 1875-ben még 55,3 volt, 1892-ben 35,7, a csökkenés tehát társadalmi és politikai élet fejlődésének ismérveül tekinthető. Az egyes kerületek közül legkisebb a szül. arány a IV. (18,6) és V. (26,7), legnagyobb a IX. és X.-ben (36-41). A törvénytelen születések aránya 28-30% (1892-ben 28,1), legkisebb az izraelitáknál (11,0). Halvaszületett 965, levetéltetett 908 gyermek. Az esketések száma 4702 (ezer lakosra 9,1), köztük 990 vegyes. - A halandóság a hatóság minden igyekezete dacára még mindig jelentékeny, s habár arányszáma 43,4-ról (1873-ban) 28,5-ig (1892-ben) alászállt, B. az európai nagyvárosok közt a halandósági koefficiens tekintetében még mindig az utolsó helyek egyikét (61 nagyváros köt az 51-ik) foglalja el, s gyermekhalandósága (1000 elhalt közt van 43,5 öt éven aluli gyermek) igen nagy. Bár a nagy halandóság oka nemcsak kizárólag a főváros helyi viszonyaiban keresendő, hanem részben abban is, hogy hazánkban ugy gazdasági, mint általános művelődési tényezők közreműkődése következtében az élettartam általában rövidebb s a halandóság nagyobb mint az előre haladt nyugat-európai államokban, a fővárosba pedig az ország minden vidékéről tódul a népesség s így ez sem vonhatja ki magát az országszerte uralkodó vitális befolyása alól: mégis kétségtelen, hogy a fertőzött talaj, a rossz levegő, a szüretlen viz, a hiányos csatornázás, az egészségtelen lakásviszonyok s magának a lakosságnak a közegészségügy követelményeivel szemben tanusított közönye nagy részben hozzájárul a halandóság fokozásához s általában a közegészségi viszonyok sulyosbításához; legkisebb a halandóság azon kerületekben, melyekben a vagyonosság s intelligencia nagyobb s a lakosság egészséges táplálkozásra, mértéktelen életmódra s tisztaságra legtöbb gondot fordít (így a IV. kerületben 17,2, az V.-ben 20,1 a halálozási arány 1000 lakos után); legnagyobb a szegényebb népesség körében (a X. kerületben 31,0, a IX.-ben 32,3, a III.-ban 32,7). A legsűrübben fellépő halálokok a gümőkór, a bélhurut és béllob, tüdő- és mellhártyalob, melyek az összhalottak 42%-át teszik; ezek mellett a fertőző bajok fellépése is gyakori s pusztításaik nagyok. 1884-92-ig 82.984 egyén betegedett meg fertőző bajokban s ezek közül 13.858 halt meg; 10.000 lakosból tehát évenkint átlag 30 hal meg fertőző betegségekben. Az 1881. életbe lépett óvintézkedések, nevezetesen a fertőző betegségekre kimondott bejelentési kényszer a fertőző bajok terjedését ugyan korlátolta (azok behozatala előtt évenkint 10.000 lakos közül 44-56 halt meg fertőző bajokban), de azért különösen a kanyaró, vörheny és difteritisz még mindig nagyban pusztítanak, s a fertőző kórház hiánya nagyon érezehető.
A kolera eddig 6 izben látogatta meg B.-et, amidőn is

megbetegedett
meghalt

1831
2450
1526

1854-5
3520
1848

1866
4082
1944

1872-3
5284
2558

1886
1164
565

1892
889
499

Testi és szellemi hiányokban szenvedők. A főváros területén 1881-ben 359 vak, 440 siketnéma, 1609 elmebeteg és 239 hülye találtatott, összesen 2747. Ezek közül intézetekben volt elhelyezve: 89 vak, 92 siketnéma, 1397 elmebeteg és 46 hülye. A B.-en létező intézetek tehát a testi és szellemi hiányokban szenvedőknek csak 2/3 részét képesek befogadni.
Közegészségügyi szolgálat. B. közegészségügye felett a főorvosi hivatal és a polgármester elnöklete alatt álló közegészségügyi bizottmány őrködik; minden kerületben 1-2 kerületi orvos, halottkém és szülésznő működik; összesen alkalmazva van 16 kerületi orvos, 14 halottkém, 19 szülésznő, 6 állatorvos s 1 vegyész. A közegészségügyi szolgálat hatásköre kiterjed a fertöző bajok fellépése ügyében szükséges óvóintézkedésekre, közhelyiségek, iskolák, gyógyszertárak felülvizsgálatára, himlőoltásra, gyermekfelügyeletre stb. Legujabban fertőtlenítő intézetet is létesített a főváros hatósága. (A kórházakat l. alább.) Az egész fővárosban működik összesen 704 orvos és sebész, 264 gyógyszerész, 489 szülésznő, 44 fogműves. (1843-ban 104 orvos és 83 sebész.) A gyógyszertárak száma 56 (1843-ban 20). A társadalmi működés köréből említendő az önkéntes mentőegyesület, mely rögtönös balesetekben az első segélyt adja (évenkint 7-8000 eset) s gyors működésével, kitünően szervezett központi telepével B. közegészségügyi szolgálatának egyik főtényezőjévé vált.
Kórházak. A fővárosban létező nagy kórházak nagyobbrészt a fővárosi hatóság, részben a társadalom áldozatkészségéből jöttek létre; az államnak (a klinikán kivül) nagyobb kórháza nincs s a tervbe vett nagy állami kórház építése bizonytalan időre elhalasztatott. A főváros legnagyobb s legrégibb kórháza az 1711. emelt fogadalmi Szt. Rókus kápolna mellett létesített Rókus-kórház, melynek legrégibb része 1796., a többi 1839. és 1860. épült; jelenleg az anyakórházból, a Stáhly-utcai halottasházból, a régi és uj dologházi kórházból s a barakkórházból áll; közvetlenül a törvényhatóság felügyelete alatt áll s jelenleg Magyarország legnagyobb humanisztikus intézete, egyuttal kiegészítő része az egyetemnek, melynek egyik sebészeti kórodája itt van elhelyezve. Az anyakórház 12.986 m2 területen álló nagy kétemeletes épület tágas udvarokkal és sétányokkal; az egész intézetben (a fiókokkal együtt) 17 osztály, 106 kórterem s 1630 betegágy van; az orvosi létszám 30, az ápolónőké 139; az évi betegforgalma 20.000, évi költsége 545.000 frt. A fiókintézetek közül a barakkórház a fertőző betegek (nevezetesen kolera) befogadására szolgál (554 ágy s külön szükségbarak 250 ággyal), az uj dologházi kórházban 2 belgyógy- és 1 sebészeti osztály, a régiben 1 bujakóros osztály van elhelyezve. A budai Jánoskórház szintén a főváros tulajdona; 20 kórterme van 234 ággyal; orvosi személyzete 6 fő, betegforgalma 4-5000, évi költsége 135.000 frt. Ezen kórházak elégtelensége folytán építtette a főváros az 1885. megnyilt üllői-uti uj közkórházat, mely Hauszmann Alajos tervei szerint 60.000 m2 telken a közegészségügy legujabb vívmányainak alkalmazásával pavillonrendszerben 1.420.315 frt költségen létesült s 8 osztályban 40 kórtermet s 722 ágyat tartalmaz; személyzete 17 orvosból s 56 ápolónőből áll, évi betegforgalma 11.000 személy, költsége 332.000 frt. A Vöröskereszt egylet Erzsébetkórháza Hauszmann Alajos tervei szerint 47.520 m2 területen, egészséges fekvésben 600.000 frt költséggel épült mintaszerüen berendezett központi kórházból (13 épület) és 10 barakból áll, mely utóbbiakban háboru esetén 680 sebesült helyezhető el; a központi kórház 120 betegre van berendezve. E kórház 1884. nyilt meg. A nagyobb kórházakhoz tartozik a két katonai kórház; az egyik nagyszabásu intézet (épült 1870-82., de végleg csak 1877-ben vétetett használatba) a Krisztina városban 30.000 m2 területen áll s 693 ágyra van berendezve; a másik az üllői-utivám melletti barakkórház 28.773 m2 területen (1872) emeltetett, 7 barakból s a szükséges melléképületekből áll s 8 kórterme van összesen 571 betegággyal. Az országos tébolyda, melynek célja gyógyítható elmebetegek gyógykezelése, a Lipótmezőn, kies hegyvidéken fekszik; nagy kiterjedésü épülete 1860-68. emeltetett, összesen 800 beteg részére; a gyógyíthatatlan elmebetegek ápoldája az Angyalföldön (l. o.) 1881-83. épült Huber Antal tervei szerint; mindkét intézet az államé. A fővárosban létező kisebb kórházak az Erzsébet-apácák és az Irgalmasrend kórháza, a III. ker. és a hajógyári kórház, a Bethesda-kórház, az izraelita kórház, a hársfa-utca kórház, a Stefánia-gyermekkórház, a hasonszenvi kórház, a rendőri kórház Kőbányán, a Fehérkereszt-egylet szülészeti kórodája, az egyetemi klinikák; ezenkivül több rendelő intézet, köztük a poliklinikum. Tervben van egy járványkórház és Budán egy nagyobb kórház építése, mindkettő a főváros részéről.
Fürdők, gyógyintézetek. B. fürdői régi idők óta híresek s alig van város, mely fürdőkben annyira bővelkednék, mint B. A Császárfürdőt (hajdan Királyfürdő) már a rómaiak ismerték Mátyás király s utóbb Mohammed pasa megnagyobbíttatta, a mai gőzfürdő ebből a korból való. Most az Irgalmasrend tulajdona. 10 forrása 28,2-64,7° C., vizbőségük naponkint 117.000 hlit. A Császárfürdő B. legnagyobb fürdőtelepe, gőz-, iszap-, fedett női és nyilt férfi uszófürdővel, tükör-, török- és kádfürdőkkel, 200 lakószobával. A Lukácsfürdő (Palotai örökösei tulajdona) részben a Musztafa pasa által 1568. ásott halastóból (benne Nymphea theramalis) nyeri vizeit; 11 forrása van 26,5-60° C. hőmérsékkel; van iszapfürdője, férfi- és női uszodája, gőzfürdője, kádfürdői, timsós fürdője s nagy szállója. A Királyfürdőt hasonlóképpen Musztafa török pasa építtette 1560.: gőz-, kád-, török- és népfürdői vannak, hidegvizgyógyintézete, ujabban célszerü berendezést nyert. A Rácfürdő B. leghíresebb s legdíszesebb fürdője; Mátyás király fejedelmi pompával tartotta fenn s királyi kertjei egész odáig terjedtek; a törökök alatt is megmaradt. Mai berendezésével, melyet tulajdonosától Heinrich N. Jánostól nyert, egyike Európa legszebb s mintaszerü fürdőinek; gőzfürdői pazar kényelemmel vannak felszerelve, közösfürdőjének egyik márványlapján Mátyás király cimere látható. A Rudasfürdő valószínüleg már a rómaiak idejében is megvolt; Musztafa pasa 1556. kijavíttatta, a törökök kiüzetése után Buda város tulajdonába került; mostani épülete 1831-ből való, 1883. a főváros a kor igényeinek megfelelőleg átalakítatta. A gőzfürdő a törökök idejéből való, 8 oszlopon nyugvó kupolás épület 1560-1570-ből. A fürdő 5 forrásból nyeri vizét, hőfoka 45° C., vizbősége 24 óra alatt 10.900 hlit. A Sárosfürdő egyszerübb berendezésü, vize 8 forrásból fakad, melyek igen sok iszapot tartalmaznak és kitünő hatásuak. Mattoni Erzsébet sósfürdője Budától D-re a Kelenföldön park közepette fekszik, számos épületből áll, melyekben 65 fürdő és 70 lakószoba van; női bajok ellen kitünő sikerrel használják. Az Aquincum mellett fekvő u. n. Rómaifürdő (a hajdani puskaporos malom) szép parkban fekszik, két uszodából s néhány épületből áll; vize a Császárfürdő vizéhez hasonló tágas tavat képez, melynek fenekén számos forrásból fakad; hőfoka 27,5° C.
[ÁBRA] TÖRÖKFÜRDŐ A RUDASFÜRDŐBEN.
A Duna jobb partján (a nagyköruti, hársfautcai és nyár-utcai vasas fürdőkön kivül) a városligeti Nádorszigeten fekvő Artézi fürdő a leghiresebb, mely az artézi kutból nyeri 73,9° C. hőmérsékletü vizét; a főváros tulajdona, mely kényelmes, de kicsiny s legközelebb kibővítésre szoruló fürdőházat építtetett a szigetre. A Margitszigeti fürdő pazar fénnyel épített palotaszerü épület, összesen 57 pompásan berendezett fürdőszobával. A fürdő vizét a Duna partján álló ivócsarnok mellett Zsigmondy Vilmos által 1867-78 fúrt 118 m. mély artézi kútból nyeri, hőfoka 43,3° C. Fürdővendégek számára a szigeten 300 szoba áll rendelkezésre. (E fürdők vizeinek, valamint a keserü források alkotó részeit l. a 769. lapon.) E fürdőkön kivül van B.-en malátafürdő (Zsigmond-utca), több hidegvizgyógyintézet (Vaskovics-féle a Városmajorban s a Svábhegyen, Fischhof-féle a Városligetben, Batizfalvy-féle a városligeti fasorban, továbbá az Erzsébetköruton, Szentkirályi- és Valero-utcában, a Király-fürdőben), s közönséges fürdő (Dianafürdő, nagyköruti, Tarcsay-féle és Gschwindt-féle fürdő); végül a Dunában több uszoda s 3 fővárosi ingyenfürdő.
Vizvezeték. A főváros balparti része a hatvanas évek végéig kutakból fedezte vizszükségletét; a talaj fertőzöttsége mellett ebben közegészségügyi szempontból nagy veszély rejlett, azért Pest városa 1868. Lindley Vilmos angol mérnök által, már akkor is ideiglenesnek tekintett, vizművet építtetett; ennek szívótelepe a Lipótvárosban, a felső Dunaparton volt elhelyezve s a vizet természetes szürő alapján 3 kútból nyerte. A hetvenes években ezen, a szállított viz minősége tekintetében sem megfelelő s 2,8 millió frtba került vizmű, a negyedik szívókút létesítése dacára elégtelennek bizonyulván, miután Lindley annak kibővítésére nem vállalkozott, a főváros hatósága Wein János tervei alapján a vizművel (1879) oly módon bővíttette ki, hogy a meglevő 4 szívókuthoz egy a Duna 0-pontja alatt 4,5 m.-nyi mélységben fekvő gyüjtőkút csatoltatott; ezáltal a naponkénti vizmennyiség 20.000 m3 emeltedett, de az uj országház alapozó munkái miatt ezen telepet 1884-1886. át kellett helyezni, a vizművet pedig ismét kibővíteni. Ez a kibővítés, bár 1885 óta a főváros balparti része a budai vizműből a Margithidon át naponkint 10.000 m3 vizet nyert, nem volt elegendő a vizszükséglet fedezésére s azért nemcsak a kültelkek, de a beltelkek nagy része (a nagymező- és Klauzál-utcáktól kifelé eső részek) állandóan szüretlen vizet nyertek. E tarthatatlan állapotok s a B.-en pusztító különféle járványok elodázhatatlanná tették a vizszükséglet fedezését, ezért a főváros, nem várva be a végleges vizmű létesülését, 1889. a meglevő vizművet a közmunkák tanácsának javaslata alapján a Margithid mellett épített mesterséges szürőteleppel bővítette ki, melynek napi vizszolgáltatása 25.000 m3; ezáltal a beltelkek ugyan mind szűrt vizhez jutottak, de csakhamar bebizonyult, hogy a mesterséges szűrőtelep vize alig jobb a szüretlennél. A végleges vizmű létesítését a közmunkatanácsnak mesterséges szűrőkhöz való ragaszkodása évekig késleltette; végre az 1892. évi kolerajárvány hatása alatt a főváros annak kiépítését 7,5 millió frt költségen elhatározta, s addig is, mig e nagy mű elkészülne, 30.000 m3 vizet szállító s a végleges vizműbe utóbb beilleszthető ideiglenes vizmű s 3 kisegítő telep létesítését kezdette meg (1,72 millió frt költséggel). A végleges vizmű az Ujpest és Dunakesz közti káposztásmegyeri határban fog épülni, melynek kavicsrétegei kitünő vizet szolgáltatnak; e vizmű szivattyuállomása a Duna és a Váci-ut közt lesz, ugyanott lesznek a függőleges és vizszintes kutak, melyek a természetes kavicsszűrőn keresztül hatolt a palotai, fóti és dunakeszi vizeket összegyüjtik. A vizszerzés ezen módja állandó és mindenkor teljes biztonságot nyujt. A nyomó csővezeték (1 m. átmérővel) ezen magas helyről a váci-uton vezetve, a nyugati pályaudvarnál fog a régi vizvezetéki csőhálózattal összeköttetésbe hozatni. Az uj vizmű napi vizszolgálatatása 120.000 m3 lesz. - A Duna jobbpartjának vizműve 1,7 millió forinton Wein János terve szerint 1881. épült; szivattyutelepe Ujlakon a Lujza-malom előtt van; innen a viz 7 különböző magasággu medencébe hajtatik, melyekből Buda minden részébe (a Svábhegyre is) eljut. A vizmű naponkint 31.000 m3 kitünő vizet szolgáltat. A fogyasztott vizemnnyiség volt 1873. (csak Pesten) 3,2, 1882. egész B.-en 11,9, 1890. 27,9 millió m3 ebből szüretlen viz volt 1873. 1,1, 1882. 1,8, 1890. 3,2 millió m3.
Csatornázás. B. összes jelenlegi csatornahálózata 223,8 km. hosszu és 4 millió frt értéket képvisel. A balparti csatornahálózat 18.235 m. főcsatornából áll; a főcsatornák sugárirányban vezetnek a Dunába s abba a főváros belterületén 8 ponton ömlenek, miáltal vizét tetemesen beszennyezik s a levegőt is rontják. Minthogy továbbá a gyüjtők torkolatai a Duna közepes vizállásánál mélyebben feküsznek, a Duna az év legnagyobb részében a csatornákba a város alá behatol, tartalmuk lefolyását akadályozza s 5 m.-nél magasabb vizállásnál a csatornák zsilipeinek elzárását s tartalmuk kiszivattyuzását teszi szükségessé. E közegészségi szempontból tarthatatlan állapot javítása céljából készült a balpart uj csatornázási terve, mely főleg a csatornahálózatnak a Dunától való függetlenítését célozza. Ezen, Lechner Lajostól eredő terv szerint a Dunával párhuzamos 3 főcsatorna fog épülni (a Dunapart, a Nagy-körut mentén és a magasabb külső területen), melyek az összekötő vasuti hidnál fognak a Dunára torkolni, ahol kiürítésük szivattyuzás által történend, ezenkivül a csatornák kiöblítése a Rákos és Duna vizének bevezetése által fog történni. Az uj főgyüjtők építése 1891. indult meg. - A Duna jobb parti csatonahálózat 5457 m. hosszu fő- és 49.306 m. mellékcsatornákból áll, s 31 helyen torkollik a Dunába; esése nagyobb mint a balpartié.
Lakásviszonyok. A kedvezőtlen egészségügyi állapot s a nagy halandóság, mely B.-et jellemzi, részben a lakásviszonyok kedvezőtlenségében találja magyarázatát és okát. A lakások nagy drágasága mellett a szegényebb sorsu családok igényeiknek meg nem felelő kicsiny lakásokra szorulnak v. albérlők és ágyrajárók tartására kényszerülnek. Ezért a tulnépes lakások száma igen nagy. 1881-ben 43.815, 1891-ben 64.106 egyén lakott tulnépes lakásokban, a tulnépes lakások száma tiz évvel ezelőtt 4785 volt, most 7178. Az egyes kerületek közül a tulnépes lakásokban élők száma legnagyobb Kőbányán (21,5%), az Erzsébet-városban (15,9%), a Ferenc- (15,7%) és a Józsefvárosban (15,1%), legkisebb a Belvárosban (4,7%) és a II. kerületben 8,7). A tulnépes lakásokban élő 64.106 egyén közül 44.458 tartozik a családhoz, a többi albérlő, ágyrajáró stb. A pincelakások száma szintén tetemes, bár itt a főváros szigoru rendszabályainak némi jelei máris látszanak. 1881-ben 5542 pincelakás volt 31.637 lakóval, jelenleg csak 4834 pincelakás van 26.143 lakóval. A tulnépes lakásoknak 1893 márciusában foganatosított összeirása csak 2749 olyan lakást állapított meg, melyben 10 m3-nél kevesebb levegő jut a lakosság egy fejére; e lakások leginkább a VI.-IX. ker.-ben vannak s bennök 20.485 egyén él. Ezenkivül összeiratott 79 tömeges éjjeli szállás 1238 lakóval. E tulnépes lakások megszüntetése csakis alkalmas olcsó s egészséges lakások létesítésétől várható, amire a hatóság s a társadalom közreműködése szükséges.

Környéke.
B. környéke (lásd a mellékelt térképet) már a természettől sok szépséggel van megáldva s az emberi ápolás és gond azokat még tovább fejlesztette. Kétségkivül egyik legkiválóbb része a Margitsziget, «Budapest gyöngye». Hajdan mint az Árpádházi királyok vadaskertje Nyulak szigete nevet viselt, IV. Béla alatt odamenekültek az egyháziak az ellenség elől menedéket keresve. A sziget csucsát az esztergomi érsek foglalta el, lakát bástyákkal erősítette meg; alább apáca-klastrom épült, melyben Margit királyleány is élt (róla vette a sziget mai nevét), azonkivül a premontrei, franciskánus és Szt. János-rendnek voltak itt jól megerősített házai; a cselédség egész falut alkotott. Ezen építkezéseknek ma is számos maradványa látható a szigeten. 1790-ben Sándor főherceg vette meg a szigetet, 1795. József nádor birtokába került, 1847. István főhercegé volt s ennek halálával 1867. József főherceg örökölte, kinek fejedelmi bőkezüsége paradicsommá s a főv. közönség legkedveltebb üdülőhelyévé tette azt. Alsó végén vendéglő, felső végén nagy fogadó, az Ybl építette gyönyörü fürdőház, vendéglő s nyaralók vannak; közepe táján József főherceg nyári lakása s majorsága (gyönyörü rózsakerttel) van. A sziget két végpontját lóvasut köti össze, a fővárossal a helyi hajók közvetítik a közlekedését. (L. a fürdőknél).
[ÁBRA] BUDAPEST KÖRNYÉKE
B. balparti környéke kevés érdekeset nyujt; a Városligeten kivüli Herminamezőn, az Angyalföldön, a Kis- és nagy Zuglóban nyaralótelepek vannak keletkezőben. A Nagy-Zuglón kivül a cinkotai uton van a VII. kerülethez tartozó, tőle 4 km.-nyire fekvő s rendes utcákból álló Rákosfalva. A főváros határán kivül, Cinkota közelében, Mátyásföld néven keletkezett nagy nyaralótelep. D. felé szintén B. határán tul számos község, illetve telep jött létre; ilyen Kis-Pest, Törökfalva, Szt. Lőrinc, Kossuthfalva és Erzsébetfalva. Nagyobb távolságban Haraszti szolgál a fővárosi lakosság kedvelt nyaralójául. E részeknek jó közlekedésük van a fővárossal a haraszti, cinkotai és szt.-lőrinci helyi érdekü vasutak és a zimonyi, hatvani és ceglédi vonalak által. É. felé a gyártelelpek hosszu sora kapcsolja Uj-Pestet (23.521 lak.) a fővároshoz; ez és a szomszédos Rákos-Palota B. fiókjaiul tekinthetők; a fővárosból nyerték népességöket s innen gyarapodnak. A távolabb vidéken Gödöllő, a király kastélyával és szép parkkal, Fóth, a gr. Károlyi-féle kastéllyal, intézettel, Pécel szép kastéllyal, Ocsa, gyönyörü templommal a jelentékenyebb községek.
A jobbparton a Budai hegység (l. o.) a természeti szépségek nagy tömegét egyesíti magában. A Svábhegy és vidéke a fővárosi lakosság legszebb nyaralótelepe; gyönyörüen fejlődött s rendelkezik a modern kényelem minden eszközével (vasut, telefon, üzletek, iskola, templom stb.); a Zugliget nem kevésbbé szép és kedvelt. A Budai hegységtől D. felé Budafok (l. o.), Tétény, Érd, Török-Bálint és Budaörs a jelentékenyebb községek, még tovább Torbágy és Bia tünik ki csinos vidékével. A Duna mentén felfelé a Nagy Kevélyhegy csoportja terül el, Békásmegyer (l. o.), Üröm, Borosjenő (l. o.), Csobánka és Kaláz községekkel; Üröm, Alexandra Paulovna orosz főhercegnő, József nádor nejének mauzoleumáról nevezetes. Még odább É. felé Pomáz és Szt.-Endre fekszik, melyeken tul Visegrád-ig és Esztergom-ig a Pilis-hegység vagyis a Dunai trachithegység természeti szépségekben gazdag csoportja terül el. A közlekedés itt kevésbbé kielégítő; a szt.-enderei h. é. vasut és a Dunagőzhajózási társulat tartja azt fenn. Még távolabb Tata városa a fővárosi közönség egyik kedvelt kiránduló helye.

Története.
(Két képmelléklettel és egy térképpel).
[ÁBRA] Ó-BUDA PECSÉTJE. BUDA PECSÉTJE 1329.
[ÁBRA] BUDA PECSÉTJE 1329. PEST ŐSKORI PECSÉTJE.
[ÁBRA] BUDA XIV. SZÁZADBELI PECSÉTJE. BUDA BIRÓI LEZÁROLÁSÁRA HASZNÁLT PECSÉTJE.
B. története a kelták idejéig nyulik vissza; még Kr. e. alapíták a kelták a mai Ó-Buda helyén fekvő Ak-ink (a. m. bőviz) várost, melyet a Kr. u. II. században itt megtelepedő rómaiak Aguincum-nak (l. o.) neveztek el; nagy jelentőségre vergődött telepet, mely Hadrianus alatt municipium, Septimius Severus alatt colonia rangra emelkedett, a Duna tulsó partján fekvő Contra-aquincummal hajóhíd kötötte össze, egyuttal határállomásul szolgált a birodalomtól K-re elterülő barbár országok ellen. A rómaiak uralmát a népvándorlás idejében a hunok, keleti gótok s longobárdok s végül az avarok és szlávok váltották fel, kiknek korából valók a Buda és Pest nevek. A hunok a hagyomány szerint ujból felépítették Aquincumot s azt Etelvárának vagy Budának nevezték. A magyarok bejövetele előtt a mostani Pest és Buda helyén a két római város téglavető telepei és mészégető kemencéi voltak, innen az egyik Németül Ofen, a másik szláv nyelven Pest nevet nyert, melyek midegyike kemencét jelent. A magyarok Buda és Pest neveket meghagyták s alattuk mindkét város felvirágzott. Történetükről azonban keveset tudunk. 1046. a kereszténység ellen fellázadt pogányok a pesti hegyről (utóbb Gellérthegy) levetették Gellért püspököt; 1156. Buda már prépostság és társas káptalan székhelye s királyi lak volt; Pest kezdettől fogva kereskedő város volt s nagy jólétnek örvendett; kereskedelmét leginkább bolgárok tartották fenn. A tatárok a sajói csata után Pest alatt termettek, a várost felgyujtották s lakóit kegyetlenül lemészárolták (1241 április). A Duna gátat vetett tovább nyomulásuknak, de midőn a folyam a rákövetkező kemény télen befagyott, Buda is Pest sorsára jutott.
[ÁBRA] BUDA MOHÁCSI VÉSZ ELŐTTI CIMERE.
[ÁBRA] BUDA JELENLEGI (1852) PECSÉTJE. PEST JELENLEGI (1852) PECSÉTJE
Béla király a mongolok eltávozása után belátván a Dunának védelmi fontosságát, a menetében emelkedő, addig be nem épített dombot (a mai várhegyet) a támadások ellen szolgáló várrá alakíttatta át; az ott keletkező uj várat a magyarok Budának, a régi Budát Ó-Budának nevezték el; ekkor lett a balparti Pestből Nagy-Pest, míg a jobbparti Pest (a mai Rácváros) a Kis-Pest nevet nyerte. Buda külvárosai voltak Felhévviz (a mai Császárfürdő táján) és Alhévviz (a Rudas- és Rácfürdő környéke), Szt.-Péter (a mai Viziváros) és Szt.-Jakab (a mai Ujlak); Buda várától É.-ra a vár alatt Tótfalu feküdt. A régi Pest a Kalap-utcától a Régi posta-utcáig terjedt; külvárosai voltak Uj-Bécs és Jenő (a mai Lipótváros helyén) és Szt-Erzsébetfalva vagy Szentfalva (a Kalap-utcától a vámházig). A várhegyen keletkezett uj városban felépült a Boldogasszony temploma (a mai Mátyás-templom), a biztos menedéket szolgáltató Nyulak szigetén kolostorok jöttek létre s az apáca-kolostorba vonult Margit királyleánytól nyerte a sziget mai nevét. 1250 körül a hegyen épült Buda már rektor igazgatása mellett rendes várossá alakult, s lakói a III. Miklós pápa legátusa, firmai Fülöp püspök által 1269. egybehivott zsinatot, mivel a király jogait csonkítani merészelte, államcsinnyal feloszlatták. A város ezáltal megnyerte Kun László kegyét, aki 1286. a Rákosra az első országgyülést hivta egybe. Az utolsó Árpád halála után Buda Róbert Károly ellen foglalt állást, seregét szétverte s ezzel a pápa egyházi átkát zudította fejére; 1307. mégis meghódolt Róbert Károlynak, de ez csak ritkán fordult meg itt, s hatalmát a rektor (várkapitány) személyesítette; a mai királyi palota helyén az Istvánvárat építtette s verette Budán az első aranyforintot. Nagy Lajos uralma jótékony hatással volt a városra; maga gyakran lakott Budán; 1347. kiváltságlevelet adott lakóinak s az árumegállítás jogával ruházta fel. Ó-Budát, az anyakirálynő lakóhelyét, királyi várossá emelte, s egyik részét a káptalan gyámsága alól felmentette.
A Nagy Lajos után bekövetkezett zavaros időben Buda is sokat szenvedett; hozzájárult még, hogy Zsigmondot pénzzavarából Pest városa segítvén ki, ez azt a jogot nyerte tőle, hogy a birót és 6 esküdtet ne többé Buda adja a városnak, hanem a polgárság saját kebléből választhassa; Zsigmond korában azonban francia építőmesterek által ujjá épült a királyi vár s Buda a német császár székhelye lett. Zsigmond halála után nemzetiségi viszályok törtek ki Budán, minek az volt a következménye, hogy ezentul évenkit felváltva magyar és német bírót s 6 magyar és 6 német esküdtet választottak. Ugyanekkor pártviszályok dultak az egész országban s ezek folytán Hunyadi Lászlót a budai Szt. György-téren 1457 márc. 16. kivégezték. Mátyás király alatt Buda és Pest virágzásának indult; Pestet erős fallal vétette körül, Buda városát is falakkal erősíttette meg; Buda vára fejedelmi székhellyé vált, melynek pazar fényéről mesés leirásokat közöltek ama kor történetirói; az országgyülések és a királyi udvar fénye sok főurat vonzott Budára, s egymás után épültek ott a főurak és főpapok palotái. Mátyás 1478. a Zsigmond korabeli ó-budai főiskola helyébe Budán uj főiskolát állított föl, tudósok, irók csoportosultak körülötte, könyvnyomda létesült s a királyi könyvtár párját ritkította; a kereskedelem is nagy lendületet vett s általában ekkor élte Buda fénykorát.
Mátyás halála után Buda hanyatlásnak indult; 1541. Dózsa György hada fosztogatta Buda külvárosait s Pestet is ostrom alá vette. 1526. volt az utolsó országgyülés Rákoson; a mohácsi vész hallatára az özvegy királyné odahagyta Buda várát, a német és a magyar polgárság éj idején megfutamodott s Szolimán szultán akadálytalanul foglalhatta el Budát; a királyi várat minden kincsétől megfosztotta, a polgári várost pedig felgyujtotta. 3 napig tartott a város égése s utána romhalmaz állott a hajdani királyi székváros helyén. A törökök elvonulása után Szapolyai megszállta Budát, de Ferdinánd hadserege elől már 1527. kénytelen volt elvonulni. 1529. a szultán ismét elfoglalt Budát s Szapolyai Jánosnak adta át, aki Pestet is elfoglalta; halála után Ferdinánd hadai ellenállás nélkül elfoglalták Pestet, ezért Szapolyai kis fiának gyámja Martinuzzi György ismét behivta a török hadakat, hogy Pestet visszafoglalja. Ferdinánd vezére Roggendorf 25.000 emberrel ostromolta Buda várát, melyet Martinuzzi csak 2400 fegyveressel védett; de a beállott éhinség már-már arra késztette a polgárságot, hogy a várat titokban feladja. A terv nem sikerült, az összeesküdt polgárok elmenekültek, többeket Martinuzzi kivégeztetett s vagyonukat lefoglalta. Kevéssel rá megérkezett a török hadsereg, tönkre tette a Pestre menekülő Roggendorf-féle sereget s Pestet
[ÁBRA] BUDA 1470-BEN
elfoglalta; 1541 szept. 2. csellel megszállta Buda várát, melyet a magyarok hősies elszántsággal az ő számára védelmeztek volt. Szolimán nem tartotta meg igéretét, hogy Budát János Zsigmondnak vissza fogja adni, s a főuraknak, a nemeseknek s főpapoknak egy hét alatt ki kellett a várból takarodniok. Igy került Buda a törökök kezébe, amelyben 1541-1686. maradt.
[ÁBRA] BUDA ÉS PEST 1684 KÖRÜL.
Ez idő alatt Buda és Pest fejlődése teljesen megakadt; előkelő s vagyonos lakossága kiüzetett vagy kivándorolt, kereskedelme teljesen megszünt, művelődésének minden nyoma elpusztult.
[ÁBRA] BUDA ÉS PEST A XVII. SZÁZADBAN.
A visszafoglalásra intézett támadások alatt (1542, 1598, 1602 és 1684) a városok nagy része romba -dőlt, s ami megmaradt azt a gyakori tűzvészek és lőporrobbanások pusztították el; 1602-ben sikerület a keresztényeknek Pestet bevenni, de két év mulva ismét török kézre került. Lotharinigia Károly végre 1686 szept. 2. visszahódította Buda várát s ezzel uj fejlődés korszaka kezdődött. I. Lipót 1703. sz. kir. várossá emelte Pestet, de a Rákóczy-kor zavarai s a pestis rettentő pusztításai annyira apasztották népességét, hogy 1710. csak háromszáz lakosa maradt. A város gyorsan heverte ki a nagy csapást. A vármegye hatósága visszaköltözött Pestre, III. Károly 1723. ide helyezte át a hétszemélyes és a kir. táblát s a Károlykaszárnya nagy épületét emeltette. Mária Terézia alatt épült a királyi palota s az állandó hajóhid (a mai Kishid-utca irányában); II. József 1784. Pestre hozta az egyetemet s két évvel rá felépült a papnevelde s messze a városon kivül az Ujépület.
[ÁBRA] BUDAPEST 1758-BAN
Ebben az időben keletkezett a Lipótváros, 1796. a polgári (ma Rókus-) kórház, 1799. a Városliget s 1808. a szépítési egylet, melynek hatása alatt Pest régi falai leomlottak. A tulajdonképeni nagy lendület korszaka a XVIII. század végén indult meg s egyik megalapítója József főherceg, Magyarország nádora, aki minden erejét Pest város felvirágoztatására fordította. A XIX. század első évtizedeiben létesültek a nemzeti muzeum, a magyar tudós társaság, a nemzeti kaszinó, a nemzeti szinház, a vakok intézete, a lóversenyek, a dunai gőzhajózás; gr. Széchenyi István fenkölt szelleme hatotta át a testvérvárosok lakosságát s az egész nemzetet, mely példátlan áldozatkészséggel teremtette meg közművelődésének s anyagi jólétének nélkülözhetetlen tényezőit. Még az 1838-iki rettentő árviz is csak pillanatnyilag tudta megbénítani a közszellem példátlan lendületét. Az árvizet követő évtizedben ipar és kereskedelem, irodalom és művészet váratlanul gyors fejlődésnek indult; ez időszakba esik Pest első rendszeres szabályozása; ekkor jött létre a lánchid, a pesti hazai I. takarékpénztár, a Kisfaludy-társaság, a természettudományi társulat s az orvosegyesület; ekkor vetették meg a későbbi műegyetem alapját a József-ipartanodában, ekkor létesültek az első vasuti vonalak (Vácra és Szolnokra).
[ÁBRA] BUDAPEST IV.KER. 1893-BAN
Az 1848. év uj korszak kezdetévé vált; a külföldi mozgalmak hatása alatt a magyar nemzetben is felébredt a szabadság eszméje; márc. 15-én született meg Pesten a nemzet óhajait kifejező 12 pont s a pozsonyi országgyülésen V. Ferdinánd személyesen hirdette ki a szentesített alkotmányos törvényeket, melyek a nemesi kiváltságokat eltörölték, Pestet jelölték ki az országgyülés s Budát és Pestet a kormány székhelyéül. Az első magyar felelős minisztérium Pozsonyból Pestre költözött s jul. 5. itt nyitotta meg a király nevében István főherceg nádor az első népképviseleti országgyülést. Az eddigi békés reformmozgalmakat azonban csakhamar tűz és vas váltotta fel. Az ország déli részében kitört forrongás a főváros helyzetét is súlyossá tette. Jellasics Magyarországba betört, a nádor szept. 25. leköszönt, a cs. k. biztosság kinevezett Lamberg Ferenc altábornagy pedig a lánchidon szept 28. a nép dühének áldozatául esett. E hirre Windischgrätz Pest felé nyomult, a készületlen várost 1849 jan. 5.-én elfoglalta s az ostromállapotot kihirdette. Az e közben szervezett magyar nemzeti sereg közeledésére az osztrákok ápr. 24. a fővárosból kivonultak s csak Hentzi vezérőrnagy maradt meg ezer emberrel a várban, melynek makacs védelmére elkészült. A magyar hadsereg máj. 3. jelent meg a Gellérthegyen s részint onnan, részint a Naphegyről intézte támadásait a vár ellen. Ez alatt Hentzi a békés és védtelen Pestet szüntelenül bombáztatta s a lakosságnak egy részét menekülésre kényszerítette. A máj. 16-17. közti éjjelen Görgei heves rohamot intézett a vár ellen, de sikertelenül. Máj. 21. ujra megrohanta a várat s azt elkeseredett tusa után hatalmába ejtette; mag Hentzi a bástyán esett el, Alnoch ezredes pedig a lánchid felrobbantását célzó ádáz kisérlete közben vesztette életét. A felszabadított Buda és Pest ismét a kormány székhelye lőn, de csak rövid időre. Az oroszok betörése ujabb fordulót jelöl. Julius 13-án Budavára ismét a császáriak kezében volt.
Az 1849-re következő katonai és rendőri uralom alatt a közélet minden ágában tespedés állott be: szinház, irodalom, zene és jótékonyság képezték talán az egyetlen tért, melyen nemzeti törekvések érvényesülhettek. De a nemzet lassanként felébredt tespedéséből s az 1859-iki események óta uj mozgalom járta át az egész országot. Az 1861. országgyülésen lazulni kezdtek Magyarország békói s miután 1866-ban Ausztriát még egy ujabb súlyos csapás érte volt, az uralkodó a nemzettel kibékült. Az 1867. jun. 8-iki koronázás Magyarország és a főváros történetének legujabb korszakát nyitja meg. Az alkotmány visszaállítása, az országgyülés szinhelyének Pestre való állandó áthelyezése, majd 1872-ben Pest, Buda és Ó-Budának Budapestté, a magyar birodalom fővárosává való egyesítése B. felvirágzásának megalapítójává lett. Az azóta letelt 25 év alatt lett B. csak valójában hazánk fővárosává, szellemi és anyagi műveltéségénk, politikai és társadalmi életének központjává s az európai nagy- és székvárosok méltó vetélytársává.
Budapester Tagblatt
politikai napilap, melyet 1884 máj. 1. Grecsák Károly indított meg és szerkesztett; 1889 dec. óta pedig Bolgár Ferenc a lapnak szerkesztő tulajdonosa.
Budapesti áru- és értéktőzsde
l. Budapest.
Budapesti glosszák
lapszéli és sorközi magyar jegyzetek a budapesti egyetemi könyvtárnak egy latin kódexében a XV. sz. második feléből. Becses nyelvemlék, de nincs még kiadva.
Budapesti helyi érdekü vasutak
részvénytársaság, Budapestnek a környező vidék főbb pontjaival való összeköttetését tüzvén ki célul, vonalait három irányban építé. Nevezetesen: Budapestről Soroksáron át Harasztiig (15 km.), Budapestről Cinkotáig (11 km.), Budapestről Szt.-Endréig (17 km.). Alaptőkéjét 1.000.000 frt törzs-, 1.500.000 frt elsőbbség, összesen 2.500.000 névérték teszi. Az üzemet maga a társaság kezeli. Székhelye Budapest.
Budapesti Hiradó
a konzervativ párt legerősebb vezérlapja volt és Dessewffy Emil gróf indította meg 1844 jul. 2. és Szenvey József szerkesztette 1848 márc. 15-ig, mikor Vida Károly vette át a szerkesztést; azon év jul. 15-ig, midőn a lap megszünt, összesen 888 száma jelent meg, a márciusi napokig hetenkint négyszer kis ivrét alakban háromszor hasábozva, azután hetenkint hatszor. Ebben a hirlapban jelent meg az első tárca 1845 jan. 5-től Jósika Miklós «Akarat és hajlam» c. regényével; az 1846. évvel pedig már «Irodalom és tudomány» címmel állandó tárcarovata volt a lapnak.
Budapesti Hirlap
1. politikai napilap «Hivatalos Értesítő»-vel Szilágyi Ferenc adta ki és szerkesztette 1853 jan. 1-től (mint a Magyar Hirlapnak folytatását); 1856-tól Emich Gusztáv volt a lap kiadója s Nádaskay Lajos mint szerkesztőtárs van megnevezve, ki 1857-től maga szerkesztette a lapot 1860 szept. 15-én bekövetkezett haláláig, midőn Vértei Ernő vette át, mely 1859-től «A cs. k. kiadó ügyvezetése alatt» jelent meg. Itt közölte Salamon Ferenc szinházi kritikáit, Bulyovszky Gyula Vasárnapi tárcáit és Kuthy Lajos A királyné olvasója c. tudós regényét, mely azonban befejezetlen maradt. Megszünt 1860 nov. 30. és ebből alakult a Sürgöny c. hivatalos lap.
2. B., politikai napilap, melyet Rákosi Jenő és Csukássi József, mint szerkesztő tulajdonosok indítottak meg 1881 jun. 16-án; utóbbinak halál (1891 máj. 27.) óta Csajthay Ferenc a lap felelős szerkesztője. Főszerkesztője Rákosi Jenő.
Budapesti kerületi betegsegélyezőpénztár
Az 1891. XIV. t.-c., valamint a kereskedelmi m. kir. miniszter 1892. évi jan. hó 29. 2342. sz. a. kelt rendelete alapján Budapesten alakult. Székhelye Budapest. Területe Budapest fő- és székváros, továbbá Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vmegyéből Szt.-Endre r. t. város, pesti felső, pesti alsó, pilisi alsó, pilisi felső járás és végül a váci felső járásból Uj-Pest és Rákos-Palota. Működését 1892. évi dec. 31. kezdte s négy havi fennállása után már 20.000 tagja van. Ügyeit 63 tagból álló igazgatóság viszi. Elnöke Falk Zsigmond lovag.
Budapesti Közlöny
hivatalos lap, mely 1867 febr. 20. indult meg Emich Gusztáv, később az Althenaeum kiadásában; szerkesztette Salamon Ferenc 1892 okt. 10. történt haláláig; 1893 jun. 1-je óta Vadnay Károly szerkeszti. (Hivatalos lap volt 1849 nov. 15-től 1852 jun. 30-ig a Magyar Hirlap, szerk. Szilágyi Ferenc; 1852 jul. 1-től 1860 nov. 30-ig a Budapesti Hirlap, szerk. Szilágyi Ferenc és Nádaskay Lajos; 1860 dec. 1-től 1867 febr. 19-ig a Sürgöny, szerk. Vértey Ernő, 1864-től Kecskeméthy Aurél, 1865-től Bulyovszky Gyula, 1867. ismét Kecskeméthy Aurél.)
Budapesti magyar gyorsíróegyesület
a magyar gyorsirás terjesztésére és fejlesztésére alakult egyesület, mely leginkább Markovits Iván, Szombathy Ignác, Gidófalvy Géza, Fayer László és Gondos Miksa ügybuzgó gyorsirók fáradozása folytán 1867 jun. 30. létesült. Az egyesület ma kizárólag a Gabelsberger-Markovits-féle magyar gyorsirás terjesztésén fáradozik egyfelől szaklapok, tankönyvek, évkönyvek stb. kiadása utján, majd a nevezett gyorsirás fejlesztésén munkál, másfelől szaktanárok képesítését célzó tanfolyamok tartásával és a képviselőházban évente tartani szokott irásversenyek rendezésével. Az egyesületnek tagja lehet, minden érettségi vizsgálatot tett és a gyorsirásban járatos feddhetetlen honpolgár. A tagsági díj évente 4 frt, melynek fejében a tagok az egyesület három szaklapját a Gyorsirászati Lapokat (szerk. Vikár Béla), a Gyakorló Gyorsirót (szerk. Jankovits István) s a Budapesti Gyorsírót (szerk. Rónay Károly dr.) kapják. Az egyesület jelenlegi tagjainak száma, a tiszteletbeli 10 tagon kivül 261. A központi egyesület működésében az ország különböző részeiben alakult 20 vidéki kör támogatja. Legújabban (1892) az egyesület tagjainak sorába a gyorsirónőket is felvette, kik Nők Gyorsiró Köre címe alatt az egyesületben külön szakosztályt alakítottak. Az egylet az 1878. évi párisi világ- és 1885. évi budapesti orsz. kiállításon kitüntetést nyert.
Budapesti Philologiai Társaság
1874 aug. hó 8-án Ponori Thewrewk Emil (l. o.) kezdeményezésére alakult. Az első év végén a tagok száma 84-re szaporodott, de alapja tulajdonképen a társaságnak akkor vetődött meg, mikor a budapesti m. kir. tudományegyetem nyelvésztanárai kezdeményezésére megindított Egyetemes Philologiai Közlönyben ügyei számára és a társaság által követett célok támogatására szaklapot nyert. Jelenleg az 1883-ban jóváhagyott alapszabályok vannak érvényben. Ezeknek értelmében a társaságnak célja: h. érintkező pontja akar lenni a magyar állam területén lakó filologusoknak, és azon van, hogy a szigoru filologiai módszert ismertesse és terjessze; nevezetesen a klasszikus ókort illető tanulmányokkal foglalkozik, de amellett a magyar s esetleg a más nyelvet s irodalmat is törekszik működése körébe vonni. Felolvasó nyilvános ülést havonkint (jul., aug. és szept. hónapok kivételével) tart a hónap első szerdáján a m. tud. Akadémiának, melynek I. osztálya 1879 óta a társaságot ezer frtnyi évi szubvencióban részesíti, egyik kisebb termében. Közgyülést Budapesten a karácsonyi szünidőkben tart, mely közgyülés azonban csak akkor határozatképes, ha legalább annyi tag van jelen, amennyi a budapesti tagok számának egy harmadrésze; ellenkező esetben a közgyülés napja egy hónappal elhalasztatik. A B. Ph. T.-nak tagjai alapítók a társaság részére legalább száz frtot, v. évenkint ennek 6%-os kamatjait kötelezvényesen lefizetik), tiszteletiek (kik egyszersmind választmányi tagok), rendesek (kik évente 5 frtnyi tagdíjt fizetnek) és rendkívüliek (csak egyetemi hallgatók, kik évi 3 frtnyi tagdijat fizetnek). Minden tag oklevele kiállításáért 2 frtot fizet. A rendes tagok három évre kötelezik magukat. Az Egyetemes Philologiai Közlöny a társaság minden tagjának jár, szerkesztőjét kijelöli a M. Tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága és a B. Ph. T. választmánya. A választmánynak a tagjai a közgyülésen évenkint választott elnök és alelnök, 12 budapesti és 12 vidéki tag, s a három-három évre választott első titkár, második titkár és pénztárnok. Feloszlás esetén a társaság vagyona a M. Tud. Akadémia nyelvtudományi osztályára száll, de fel nem oszolhatik addig, mig 30 tagot számlál. 1892-ben a B. Ph. T. 10 tiszteletbeli, 6 alapító és 428 rendes és rendkivüli tagja volt. Elnöke P. Thewrewk E., alelnöke Heinrich G., első titkára Fináczy Ernő, második titkára Petz Gedeon, pénztárnoka Cserhalmi Samu. A társaság bevétele 1892. 3769 frt 36 kr., kiadás 3752 frt 10 krra rugott
Budapesti Szemle
1. Trefort Ágost, Lukács Móric, b. Eötvös József, Schedel Ferenc, Szalay László és Henszlmann Imre cikkeivel jelent meg Pesten 1840-ben Heckenast Gusztáv kiadásában két kötetben. - 2. B. Szerkesztette és kiadta Csengery Antal 1858-tól 1863-ig 21 kötetben. - 3. B. Új folyam, szerk. és kiadták Csengery Antal és Lónyay Menyhért 1865 és 1866-ban; 1867-1869-ig Csengery egyedül 14 kötetben. - 4. B. A m. tud. akadémia megbizásából szerk. Gyulai Pál 1873 óta; előbb évenkint 6 füzetben, 1881 óta havi füzetekben jelenik meg; 1892. év végéig 72 kötetben.
Budapest-szentlőrinci vasút
(keskeny vágányu). Hossza 9 km. Nyomszélessége 1,0 m. Alaptőkéjét 102.100 frt törzs- és 131.900 frt elsőbbség, összesen 234.000 frt névleges érték teszi. Az üzletet a társulat önmaga kezeli.
Budapesti zsinat
(evang.), alkotmányozó zsinat a magyarországi luth. egyháznak, amelyről azonban az erdélyi (szász) egyházkerület a hozzá intézett testvéri meghivás dacára is elmaradt. Régóta érezte szükségét az ev. egyház általános kötelező, iktatott egyházi alkotmánynak, mely erőt adjon neki ugy ki-, mint befelé. Hosszas készülődések után az 1791. évi pesti zsinat százéves fordulóján a régóta ápolt terv végre is a megvalósulás küszöbéhez jutott, amennyiben a zsinat 1891 dec. 5. összeült. Tisztikarának és a szakbizottságoknak megválasztása után azonban az ügyek behatóbb megfontolása céljából már 11. elhalasztá tárgyalásait s csak 1892 máj. gyült ismét össze, amikor az ülésén letárgyalta az egyház egész belső életére vonatkozó törvényjavaslatokat, ugy, hogy harmadik ülésszakára csupán a ref. egyházzal közös ügyek maradtak. A zsinatnak ugy tanácskozásait, mint határozatait egyfelől valódi protestáns, másfelől igaz hazafias szellem lengé át. Ennek tulajdonítható, hogy mig az egyház kormányzásában a zsinat a preszbiteri rendszer alapjára helyezkedett, addig az egyház életébe befészkelődött pánszlávizmust kánoni vétségnek minősíté. Megalkotá az ev. zsinat egyszersmind az országos közalapot is, melyre mindjárt a határozat meghozatala után tekintélyes alapítványokat tettek. A harmadik ülésszak tárgyaiul mindössze az egyházkerületek új beosztása és a reformátusokkal közös ügyek maradtak. A zsinat elnökei Karsay Sándor dunántuli püspök és Péchy Tamás tiszai kerületi felügyelő.
B. (református), egyrészről a debreceni zsinat ama rendelkezése folytán ült össze, mely szerint tiz évenként zsinat tartandó, de szükségessé tették az időközben fölmerült s egyedül a törvényhozó testület által elintézhető ügyek is. A kellő előkészületek megtétele után 1891 december 5. nyilt meg s az alakulások megtörténvén, azonnal hozzákezdett kilenc év óta érvényben levő szervezetének revideálásához. A 16-án bezárt első ülésszak ülésén minössze két fontosabb határozatot hozott, t. i. kimondta, hogy a zsinati képviselőket jövőre az erdélyi kerület is a preszbiteriumok által legyen köteles választani, ugyszintén, hogy a népesebb egyházak meghatározott arány szerint fokozatosan, de legfeljebb hatig emelkedhető szavazattal birjanak a preszbiteriumok által történendő választások alkalmával. A második ülésszak 1892 márc. 9-én nyilt meg s huszonegy ülés tartása után ápr. 5. ért véget. A törvényrevizió közben hozott határozatai közül azok a nevezetesebbek, melyeknél fogva az egyházi biróságok hatáskörét a fegyelmi ügyeken kivül a közigazgatásiakra kiterjeszté, a lelkészválasztások előkészítésénél a kijelölést eltörlé s egyuttal megengedé a pályázat hirdetése nélkül, vagyis egyenes meghivás útján való választást; a konventi képviselők választását akként szabályozá, hogy azok valamennyi egyházkerületben a kerületi közgyűlések által választassanak, megtevé az első lépést egy egyetemes lelkész özvegyárva gyámintézet alapítására. Kimondá végül, hogy egy prot. tanárképző intézetnek Debrecenben s egy egyetemes jellegü reform. teol. fakultásnak Kolozsvárt való felállítását szükségesnek tartja s ezek létesítésének lehetővé tételére, illetőleg ez irányban tervezet készítésére bizottságot küldött ki. A harmadik ülésszak ugyanez évi nov. 24. vette kezdetét. Legfölemelőbb mozzanata a zsinat egész folyamának a luteránus zsinattal együttesen tartott, 1981 dec. 6. ünnepélyes közgyülése van. A zsinat elnökei: Kun Bertalan tiszáninneni püspök és Vay-Miklós br. tiszáninneni főgondnok; alelnökei: Pap Gábor dunántuli püspök és Tisza Kálmán dunántuli főgondnok.
Budapest-lajosmizsei vasút
(helyi érdekü). Hossza 63,4 km. A közhasználatnak 1889. adatott át. Alaptőkéjét 680.000 frt törzs-, 1.020.000 elsőbbségi részvény, összesen 1.700.000 frt névérték teszi. Az igazgatóság székhelye Budapest. Az üzletet a 90 évre szóló egész engedélyidőre a m. kir. államvasutak vették át. A pálya jellege síkpálya.
Budapest régiségei
ez a címe annak a kiadványnak, mely Budapest költségén és gömöri Havas Sándor, a főv. régészeti szakbizottság elnökének szerkesztésében 1889 óta évenkint egyszer megjelenik s hivatva van, hogy «a főváros területén talált műemlékek és történelmi nevezetességü helyek leirását» közölje. Az eddig napvilágot látott 4 kötetben a dolgozatok többsége Budapest római korára vonatkozik; nevezetesen dr. Kuzsinszky Bálint négy dolgozatban leirta az aquincumi ásatásokat (l. Aquincum) a maguk teljességében, Hampel József 3 dikke közül egy az általa 1881. föltárt fürdőt tárgyalja (1890), egy a római temetőkről (1890 s a harmadik az eraviskus népemlékeiről szól, Fröhlich Róbert pedig az aquincumi feliratokat publikálta. Havas Sándor cikkei közül főleg annak (1890) van jelentősége, mely azokat a lépéseket ismerteti, melyeket a szerkesztő maga és mások Árpád sírjának felkutatása érdekében tettek. A dolgozatok megértését számos sikerült fametszvények, tollrajz, térkép, stb. könnyíti meg.
Budatelke
kisközség, Kolozs vm. mező-örményesi j.-ban, 1021 oláh lak., vasúti állomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Budatin
kisközség Trencsén vm. kiszuca-újhelyi j.-ban, Zsolna közelében, 520 tót lak., azelőtt pazar fénnyel berendezett vára ma honvédkaszárnyául szolgál s egyik fülkéjében, melyen a Szunyogh-család címere látható, a monda szerint Szunyogh Katalint falaztatta be atyja, mivel nem akart Jakusich nejévé lenni. B. vára már 1250-ben állott s nagyobb része a Szunyoghok műve; eleinte királyi birtok volt, 1395. Ulászló lengyel király Pán várkapitánynak ajándékozta, és az utolsó Pán de Katna özvegye útján jeszenici Szunyogh Gáspár kezébe került (1485). A Szunyogh-család utolsó férfisarja 1798. meghalván, leánya Jozefina kezével B. Csáky Antal grófra szállott, fiának Istvánnak halála után pedig 1812. özvegye, Lazsanszky Ludmilla grófnő és utódjai örökölték. 1848 dec. 4. Hurbán csapatjaival itt vereséget szenvedett s az országból kimenekült; 1849 jan. 2. azonban Götz tábornok felgyujtotta B. várás s akkor nagy része a könív- és levéltárral együtt elpusztult. V. ö. Lovcsányi Gyula: Vág és vidéke (Budapest 1881, 90-96); Dr. Péchány Adolf: Kalauz a Vág völgyében (Budapest 1888. 70-71).
Budaváry
József, kegyesrendi nyug. tanár és tiszt. kormánytanácsos; családi neve Kricska, később Kricskay-nak is nevezte magát; szül. Rózsahegyen Liptóvmegyében 1813 dec. 22.; 1832. lépett a szerzetbe; 1840. misés pappá szentelték. Miután 50 évig különböző helyeken tanárkodott, nyugalomba vonult és jelenleg trencséni rendházban él mint házfőkön. A római, tiberi és árkádi akadémiának levelező tagja. 1841-től fogva nagy számmal (120-on felül) irt a legkülönbözőbb ünnepi alkalmakra beszédeket és latin ódákat, melyekben a legavatottabb magyarországi latin költők egyikének és Horatius ügyes utánzójának bizonyult.
Budavirág
l. Buda Adans.
Budai
1. (bátori) Gábor báró, jeles hadvezér, szül. Pesten 1764. s már kora ifjuságában az osztrák-magyar hadseregbe lépve, résztvett és kitünt az 1788-iki török s az 1794-iki francia hadjáratban, 1799. pedig Olaszországba küldetvén, több mint 10 várost és temérdek foglyot kerített hatalmába. A marengói ütközetben (1800 julius 14-én) súlyos sebet kapván, a harctérről visszavonult.
2. B. József, tanár, bölcsészeti iró, szül. Szegeden 1854 jan. 15. Iskoláit Győrött és Budapesten végezte, ugyanitt állt tanári vizsgálatot, s szerzett 1878. doktorátust. Egy ideig nevelő volt, mikor növendékével nagyobb utázasokat tett, bejárta nevezetesen Olaszországt. Újvidékre a gimnáziumhoz, majd 1883. a budai reáliskolához nevezték ki tanárnak. 1884. az Országos Magyar Iskola-egyesület titkára lett, s nagy tevékenységet fejt ki az egyesület ügyeiben. 1890. a tud. egyetemhez m. tanárnak habilitálták. 1885-86. a Magyar Philosophiai Szemlének egyik szerkesztője volt. Messze kiterjedő irodalmi munkássága a hirlapirodalom, a szakfolyóiratok többféle ágában oszlik meg, s ezek nagyobbrészt közművelődési és filozofiai tárgyakra vonatkoznak. Önálló művei: A bánsági német telepítvények és a Schulvereinok. Újvidék 1887; Az egyéni halhatatlanság. U. o. 1887; A positivismus nevelési rendszere. Budapest 1889; Giordano Bruno élete és bölcselete. U. o. 1889.
3. B. Mihály, a legrégibb hazai zeneszerzőnek mondható, a XIV. sz.-ban Erdélyben élt; művei közül csakis egy kézirata maradt fönn, mely a kat. szertartáshoz szükséges imákat és énekeket tartalmazza, s melyet a magyar nemzeti muzeumban őriznek.
Budbóka
bugybóka: régi s nyelvjárási neve a büdös bankának.
Budde
János Frigyes, német jogtudós, szül. Herfordban 1815 jun. 23. 1089 óta első elnöke a mecklenburgi Oberandesgerichtnek. Munkái: Über Rechtlosigkeit, Ehrlosigkeit und Echtlosigkeit (Bonn 1842); Entscheidungen des grossherzoglich mecklenburgischen Oberappellations-gerichts zu Rostock (Buchkával együtt, Wismar 1855-79) stb.
Buddenbrock
1. Henrik Magnusz, báró, szül. Litvániában. Svéd szolgálatba lépve érdemének elismeréséül bárói rangot nyert 1731. Az 1741. orosz háboruban Willmaystrand mellett vereséget szenvedett, amiért Stockholmban lefejezték (1743).
2. B. Vilmos Detre, porosz tábornagy, szül. Litvániában 1672-ben, megh. 1757. Porosz szolgálatba lépett 1690. Részt vett a franciák ellen folytatott háborúkban 1697-ig, azután a spanyol örökösödési háboruban s 1715. a svédek vívott hadjáratban. I. Frigyes Vilmos bizalmával s barátságával tisztelte meg: ő volt rendes társalkodója és kisérője. II. Frigyes is nagyon becsülte. Csaszlau mellett (1742) annyira kitünt, hogy a király lovassági tábornokká nevezte ki. Dacára előrehaladott korának, részt vett a sziléziai háboruban is s kitünt Hohenfriedberg és Soor mellett.
Buddha
a legtöbb hivőt számláló ázsiai vallásnak, a buddhizmus-nak alapítója. Életkörülményei az újabbkori buddhista iratokban, csodás regényes elemekkel vannak kiszinezve. Ez a körülmény arra birt több jónevü orientalistát, élükön Sénart-ral, a hipotézis fölállítójával, hogy az évszakok változása és a nap regéjével hozzák B. életének csodás dolgait kapcsolatba. Nem tagadják B. létezésének történelmi alapját, de azt állítják, hogy biografiája régi legendákból van összetákolva s igy minden hitelességet nélkülöző koholmány. Ehhez, a mai tudományos felfogásnak tetszetős nézethez járult a hires hollandi nyelvész Kern is a Buddhizmusról irt alapos művében. Oldenberg, a páli irodalom ismerője nyomós érvekkel cáfolta meg ezt a föltevést és a legrégibb és leghitelesebb buddhista forrásokból csodáktól és egyéb természetfeletti elemektől megtisztítva adta elő a nagy vallásalapító életrajzát. B. születési évét csak következtetés útján lehet hozzávetőleg megállapítani. A vaisal-i gyülése a 700 buddhista öregnek 380-ban történt Kr. e. Mondják, hogy ez 100 évvel B. halála után következett be. Ezt véve alapul 480-ban halt volna meg B. és mivel a szóhagyomány szerint nyolcvan évet élt, tehát 560-ban Kr. e. születhetett. A mai Oude tartományban fekvő Kapilavasztu nevü városban látott B. először napvilágot. Kapilavasztuban a Sakját előkelő családja uralkodott, s ebből a nemes törzsből származott B. Ez okból nevezik őt gyakran Sakjaszinha-nak (a Sakja-család oroszlánjának) és Sakja-muninak (a Sakják törzsbeli remetének). Tulajdonképi neve Sziddhártha volt, de a bevett szokás szerint a Sakják a Védákból jól ismert Gotama nevü énekesrend nevét is felhasználták, Gautama azaz Gotama utódainak nevezvén el magukat.
[ÁBRA] BUDDHA.
Innen ered B. Gautama neve. B. tehát sohasem volt királyfi európai fogalmak szerint. Az akkori ind nemesek szokásos nevelésében részesült, jártas volt a fegyverforgatásban és egyéb rangjához illő ügyességekben, elég tanult is volt, de a Védákkal nem sokat törődött. Megházasodott és rangjának megfelelő módon élt a monda elbeszélése szerint egész 29 éves koráig. Ekkor meggyőződve az élet nyomoruságáról, egy új üdvözítő tant kezdett hirdetni. Negyven évi vándorlása alatt számos, minden rendü-rangu embert megtérített. B. térítő útját a legképtelenebb csodákkal fűszerezve irja le a későbbi buddhista irodalom. Igen nehéz a természetfeletti dolgok közül kiválogatni a történelmi tényeket. Sok üldözést kellett szenvednie a kenyerüket féltő brahmánok sé az újítástól remegő uralkodók részéről. Különösen egy Devadatta nevü király volt elkeseredett ellensége, de az isteni segítség mindig kimentette B.-t a fenyegető veszélyből. Hosszas prófétáskodás után a Kuszinagara nevü város mellett fekvő ligetben halt el.
Buddhizmus
a világ egyik legelterjedtebb vallása, mely több száz millió hivőt boldogit. A brahmanizmus (l. o.) ellentéteként lépett fel. Tanai sok tekintetben merőben ellenkeznek a dölyfös papi kaszt által behozott dogmákkal. Alapítója a Kr. előtt V. században élt Sziddhartha volt - ki közönségesen Buddha néven ismeretes. Szent könyveikben a B.-t Buddha varga (Buddha utjának) nevezik a buddhista teologusok. Maga a buddha szó szánszkritül fölébresztettet, fölvilágosodott átihletettet jelent, azaz olyat, ki a tökéletes tudást (bodhi) elnyerte. Határtalan a már létre jött vagy ezután születendő ilyen buddhák száma, de a történelem lapjain csak egy, a vallásalapító játszik nagyobb szerepet. A B.-t sokan ateiste vallásnak szeretik elnevezni, mert vallásrendszerében rendkivül háttérbe szorítja Buddhával szemben a régi hitből átvett istenségeket. Általában mondhatni, a dogmatikus rész a leggyengébb oldala Gautama tanításának. Jót-rosszat átvesz a régi vallásból minden kritika nélkül, még a kasztrendszert sem szünteti meg teljesen. Az ember végcélja szerinte a szenvedélyektől, gond és vágyaktól megszabadulva még e földön elérni a nirvánát. Hogy mit értett Buddha e szó alatt, az még vita tárgya, nemcsak az európai tudósok, de a különböző buddhista felekezetek közt is. A szó maga szánszkritül megsemmisülést, elhamvadást, a mécsnek vagy tűznek elalvását jelenti. Talán egy vallás sem ment át annyi átalakuláson mint a B. Tanainak határozatlansága tág tért hagyott fenn az azt megelőző nemzeti vallás, szokások és babonák számára. Khinában Kongfutse erkölcstana az irányadó és a buddhizmus jóformán csak a bálványok számát szaporította eggyel, a Buddháéval. Japánban is a régi nemzeti vallás az alap és a buddhizmus csak külszint ád a nép hitének. A mongol népeknél szépen megfér a samanizmussal. Tagadhatatlanul szép a B. erkölcstana, mely sokban megegyezik a keresztény felfogással. Az emberszeretetet, a humanizmust, még az oktalan állatokra is kiterjeszti. Első helyen említendő abbeli tilalma, hogy az élő lényt, legyen az ember vagy állat, nem szabad megölni. Ez ideiglenesen a halálitélet eltörlését vonta maga után Indiában olyan helyeken, hol a buddhizmus uralkodó vallás volt. Női hűséget, önmegtartóztatást, az idegen vagyon sérthetetlenségét, a bosszu és egyéb szenvedélyek megzabolázását tekintik a legfőbb erényeknek. Vallási türelmesség is legnagyobb mértékben sajátja Buddha hitének.
Budenz
József, legnagyobb összehasonlító nyelvtudósunk, szül. Németorsz. Fulda mellett Rasdorf nevü faluban 1836 jun. 13., megh. Budapesten 1892 ápr. 15. Atyja falusi tanító volt, s az ő vezetése alatt végezte B. az elemi iskolát, azután a rasdorfi plébánosnál tanult latint s görögöt. A gimn. felsőbb osztályait Fuldában végezte. 1854-ben a marburgi egyetemre s onnan csakhamar Göttingába ment a klassz. filologiai tanulmányok folytatására. Itt Benfey Tódor, a hires indogermanista, volt rá legnagyobb hatással. Tanult szanszkrit, persa, arab nyelvet, s különösen indg. összehasolító nyelvtannal foglalkozott. Ekkor ismerkedett meg egy Göttingában tanuló magyar teologussal, Nagy Lajossal (most unit. gimn. tanár Kolozsvárt). B. hébe-hóba, puszta kiváncsiságból, tudakolta a m. nyelv sajátságait; érdekelte ez a különös nyelv, mely annyira elütött a többitől s melyet most élő ajakról hallhatott. Könyvből is elkezdett magyarul tanulni, s érdeklődése annál inkább fokozódott, mert épp akkor tájban jelentek meg Berlinben Schott és Bécsben Boller tanulmányai, melyekben nyelvünk már össze volt hasonlítva az ugor, török, mongol nyelvekkel. Budenz ezeket olvasva maga is hozzáfogott a török nyelv tanulásához, és megérlelődött benne az a szándék, hogy ennek a nagy urál-altaji nyelvcsaládnak tüzetes tanulmányára adja magát. Mindenekelőtt hazánkban akart magyarul tanulni, s midőn erről (a haza térő Nagy Lajostól) értesült Hunfalvy Pál, ez annyira megörült a hirnek, hogy biztatására a 22 éves B. már 1858 májusában itt termett köztük. Debrecenben s az Érmelléken nyaralva oly hamar elsajátította nyelvünket, hogy már azon év őszén néhány értekezését magyar nyelven irta meg. Aztán a székesfehérvári gimnáziumban tanított 2 évig s oly termékeny irod. munkásságot fejtett ki, hogy 1861 végén a 25 éves idegent lev. tagnak választotta Akadémiánk. E megtisztelés nem csak a m. tudomány, hanem a m. nemzet köszönete volt, melynek B. a legmélyebb megalázás napjaiban ajánlotta fel szolgálatát. 1861. könyvtársegéd lett az akad. ktárban, s azóta életének szerény külső keretét nagyszabásu tudományos munkássága töltötte be.
Eleinte a m. nyelvet leginkább a törökkel hasonlítgatta, mert Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van legközelebbi rokonságban. De épp ezen kutatásai közben győződött meg arról, hogy a magyar-török egyezésnek nagyobb része csak szók átvételén alapszik, s hogy voltaképen az ugor nyelvek (finn, lapp, vogul stb.) a miénknek legközelebbi rokonai. Ekkor teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította, és megmutatta nyelvészetünknek azt a biztos utat, melyet soha többé el nem hagyhat. 1868-ban dócens lett az egyetemen s ugyanakkor állította össze a magyar s ugor nyelvekbeli szóegyezéseket. 1872-ben állították föl számára az összehas. altaji nytudomány katedráját, melyen 20 éven át folytatta áldásos és termékeny működését, s ezen idő alatt egész iskolát nevelt magának. A hetvenes években alkotta az idézett szóegyeztetésekből legnagyobb munkáját: a Magyar-Ugor Összehas. Szótárt, melyet az Akadémia nagy díjjal tüntetett ki. Ebben a magyar szókincsnek legrégibb rétege van magyarázva s összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. E nagy műhöz sorakozott utóbb méltó társul. Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adja, de befejezetlen maradt (a hátrahagyott töredékeket tanítványa, Simonyi Zs. adta ki). A nyolcvanas években, midőn Vámbéry ismét oly zajt ütött a magyar-török nyelvrokonság fölmelegítésével: B. teljes fegyverzettel eleibe állt ez alaptalan elméletnek és fényesen kimutatta tarthatatlanságát. B. tudományos munkásságáért sokféle elismerésben részesült. 1871-ben az Akadémia választotta meg rendes tagnak, tiszt, tagja volt a Finn-ugor társaságnak s a párisi Société philologique-nak, azonkivül külső tagja a finn irodalmi társaság-, a dorpáti észt irodalmi társaság s a szt.-pétervári tud. akadémiának. 1884-ben 25 éves nyelvészeti működése emlékét lelkesen megünnepelték tanítványai s kiadták tiszteletére arcképével díszitve a Budenz-Albumot (szerk. Simonyi Zs.); u. a. évben kir. tanácsosnak nevezték ki. Említett munkáin kivül irt egy jeles Finn nyelvtant (Bp. 1873, 2. kiadás 1880), Mordvin nyelvtant (Bp. 1876). Ugrische Sprachstudien (Bp. 1869-70). Über die Verzweigung der Ugrischen Sprachen (Gött. 1876). Csuvas tanulmányok (Bp. 1862-63). Khivai tatárság (1865). A mandsu nyelv alaktana (1887). Rövid mongol nyelvtan (1887). Jurákszamojéd nyelv (1890-2). Nyelvészeti észrevételek Vámbéry munkájára (1883). Az utóbbiak s egyéb értekezései is nagyrészt a Nyelvtudományi Közlemények c. folyóiratban jelentek meg, melyet Hunfalvy után ő szerkesztett 1879-1892. (Munkáinak teljes jegyzéke a Budenz-Albumban.)
Budetin vára
l. Budatin.
Budfalu
kisk. Máramaros vmegye szigeti j.-ban, 1958 oláh és német lakossal, hozzátartozik Tótosbánya telep. Határában több bánya van, melyekben kevés aranyat és ezüstöt, 16.576 kg. ólmot és 1200 q. horganyércet terjeltek összesen 6134 forint értékben; a munkások száma 55.
Budget
l. Államköltségvetés és Költségvetés.
Budimci
község Verőce vmegye nasicei j.-ban, 1814 horvát-szerb lak.
Budin
Viddin v. Bödön v. Bodony árpádkori magyar neve; igy nevezi a Gellért-legenda (cap. 10), mig Anonymusnál (cap. 11) Bundyn név alatt fordul elő.
Budinc
kisk. Temes vármegye rékási j.-ban, 1088 oláh lak.
Budinšcina
község Varasd vmegye zlatari j.-ban, 1017 horvát lak., vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 9319 lakosa van (közte 29 magyar).
Budissa
latin neve Bautzennek (l. o.)
Budjanovci
község Szerém vmegye rumai j.-ban, 2188 horvát-szerb lak.; mint politikai községnek 2893 lakosa van (közte 12 magyar).
Budli
(Budlu). Ősmagyar személynév, mely a Beztrid névvel együtt átment a martirologiumi nevek közé is. Vámbéry A. a török «budlu», «botli» azaz combos szóval veszi egynek. (Magy. Ered. 187.) Árpád genealogiájában Csanád fia és Beztui apja jön elő B. néven. A XI. sz. első felében élt B. püspök, Szt. Gellért társa a vértanuságban, kit Vatha emberei agyonköveztek; nevét a Gellért-legenda Budinak, a Képes Krónika Buldinak, a Budai Krónika Budlinak irja, mely némelyek szerint Bődnek olvasandó. Legvalószínübb a Budli vagy Budlu alak.
Budmani
Péter, szlávista, született Raguzában 1835 okt. 28. Tanult Bécsben, 1870. a raguzai gimnázium tanára lett, 1883. pedig a zágrábi akadémia által szerkesztett horvát-szerb szótár szerkesztőségébe hitták meg. Munkái: Grammatica della lingua serbo-croata (Bécs 1866-67); O. postanku slova ? u slavjanskijem jezicima (Raguza 1873-1874); Još nješto o našoj narodnoj metrici (u. o. 1875-76); Dubrovacki dijalektat kako se sada govori (Zágráb 1883); Pogled na istoriju naše gramatike i leksikagrafije (1885); Rjecnik hravatskoga ili srpskoga jezika (Zágráb 1884-90), és egy orosz nyelvtan (u. o. 1888).
Budmer-nemzetség
őse, Budmer, 1229. Miklós nádor contubernariusa; fia Mihály, 1274. ujvári várnagy volt. Javaik Baranyában és Sopronban feküdtek. 1305-ön tul nincs nyomuk.
Budnaeus
(Budnait, Budny) Simon, az unitáriusok egyik túlzó pártjának feje s egyik litvániai unitárius felekezet lelkésze, szül. Masszoviában, megh. 1584-ben. Ő is, mint Dávid Ferenc Erdélyben, az unitáriusoknak Krisztusra vonatkozó tanát következetesen kifejtette és azon végeredményhez jutott, hogy helytelen Krisztust istenként imádni. Az unitáriusok nagy többsége e miatt őt hivatalából kitette, a felekezet kebeléből kirekesztette 1582-ben. B. később kárhoztatott tanait visszavonta. A bibliát saját nézeteinek megfelelőleg lengyel nyelvre lefordította s 1572. Zaslawban, Litvániában kinyomatta. Nagyobb szabásu cáfoló munkát irt ellene Simler Józsiás: Assertio orthodoxae doctrinae de duabus naturis Christi, opposita blasphemiis et sophismatibus Simonis Budni super ab ipso in Lithavia evulgatis 1575. Követői, a budnejánusok felekezete, vagy a demi-judeusok Litvániában és Lengyelországban éltek nagyobb számmal.
Budrovci
község Verőce vmegye diakovári j.-ban, 1181 horvát-szerb lak.
Budrun
város Aidin kis-ázsiai török vilajetben, Kis-Ázsia Dny-i végében a Mendeliai- és Kosziöblök közt, 56.000 lak., jól védett kikötővel; K-i részében a rodusi lovagok egykori erődjének romjaival. A környékén levő romok Halikarnasszus (l. o.) romjai.
Budsak
sik és meglehetősen termékeny, de fátlan és néhol puszta vidék, Besszarábia D-i részében.
Budua
(Budva), város és kikötő Dalmáciában, Cattaro ker. kapitányságban, 2612 lak., erőddel, tengeri sókereskedéssel.
Budurásza
kisközség Bihar vmegye belényesi j.-ban, 880 oláh lak., kik erdei munkával és gyapjuszövéssel foglalkoznak. Van postahivatala és postatakarékpénztára. Óriási határa (30.345 ha.) túlnyomóan erdős, benne Biharfüred (l. o.) fekszik.
Budurog
Budrug. (Bodrog.) Régi magyar személynév, mely valószinüleg a mai «bodor», «bodri» szónak felel meg, illetőleg a «vastag», «hideg», «gazdag» stb. szókhoz hasonló képzésü ősmagyar igenév.
Budavár
érdekes hegy Udvarhely vmegyében, Székely-Udvarhely mellett; fensíkján erős, csaknem bevehetetlen vár volt. Ezt a mese szerint Bud vezér, még Attila birodalmának felbomlása előtt építette s ez volt az Attila hunjaitól elszakadt s a havasok közé vonult székelyek főrabonbánjainak székehelye, ahol a székely nép áldozni és ülésezni összegyült. 1241. a mongolok a várat védő Sándor István s 300 társának halála után, a várat lerombolták. A hegy igen meredeken emelkedik fel, tetején falak és sáncok maradványai látszanak. V. ö. Orbán Balázs: A Székelyföld leirása. I. k. 60-63; u. o. a. B. (Vasrán. Ujság 1878. 22. sz.).
Budweis
az ugyanily nevü ker. kapitányság székhelye Csehországban, a Moldva és Maltsch összefolyásánál, püspöki székhely, 28.491 lak. (kik közt 11.670 német, a többi cseh), igen virágzó sör-, kőedény-, porcellán- és majolikaiparral, továbbá ceruza-, cukor-, gép-, parkett- és kémiai gyárral. A jólétnek örvendő város legszebb része az arkádokkal körülfogott nagy Ring, amelynek közepét szökőkút ékesíti; ugyanitt van a háromtornyu városháza. Egyéb jelentékeny épületei: a székesegyház (1500-ból) különálló toronnyal, az ujabban alapított városi muzeum, az ó-gót izlésben épült piarista-templom, a püspöki rezidencia. A városi parkban van Lanna Adalbertnek (megh. 1866.), egy nagyiparosnak, aki a város fejlesztése körül szerzett érdemeket, bronz szobra. Kereskedelme a legélénkebb D-i Csehországban és főkép gabona-, fa- és szénkereskedése. A Linze 1833. épített lóvonatu vasutat, az elsőt a kontinensen, 1871. gőzerejü vasuttá alakították át. A városnak szemináriumán, 4 középiskoláján, több német és cseh népiskoláján kivül van zene-, kereskedelmi, ipar- és földmivelő iskolája és több jótékony intézete (siketnéma-intézet, szegényház. stb.), B.-t a XIII. században alapították.
Budwitz
(Budejovice), város Znaim ker. kapitányságban, Morvaországban, a Rokitna partján, 3300 cseh lak., szép kastéllyal, sörgyártással és szeszégetéssel.
Buech
a Durance 90 km. hosszu, zabolátlan mellékfolyója Franciaország. DK-i részében.
Buenaventura
kikötőhely Kolumbiában, Cauca departamentóban, a rió Dagua torkolatánál, ahol az a Bahia del Choco-öbölbe torkollik, tengeri kereskedéssel, 5000 lak.
Buena-Vista
1. county Jowa É.-amerikai államban, 1790 km2 területtel, 7537 lak., Sioux Rapids főhellyel. - 2. egyike a Salamon-szigeteknek (l. o.).
Buen-Ayre (v. Bonaire), hollandi sziget a Kis-Antillákban, Curaçao mellett, 335 km2 területtel, 4700 lak.
Buenos-Ayres
1. Argentina legdélibb tartománya, a Parana, a La Plata torkolata, az Atlanti-óceán, Cordoba tartomány és Viedma vagy Rio Negro meg General Acha, vagy Pampa territoriumok közt; 188,989 km2-nyi területtel s 850.000 lakossal. B. óriási, fátlan, számos lagunával borított síkság, a partokon homokdombok emelkednek; Délen van a Sierra de Vulcan és Tandil (300-340 méter és még tovább D-nek a Ventana hegytömeg (1000-1140 m.). Főfolyója a Rió Salado. Az éghajlat mérsékelt. A föld termékeny; nagyon sok a házi állat: szarvasmarha: 9 1/2 millió, ló: 1,8 millió, juh: 55 millió. Fővárosa: La Plata. - 2 Ciudad de la Nuestra Senora de B., Argentina köztársaság fővárosa, az e helyen 50 km. széles La Plata-torkolat D-i partján, a kormány, idegen követek, konzulok és egy érsek székhelye, 543.065 lak. B. utcái egészen egyenesek és derékszögben metszik egymást, ami a városnak bizonyos egyhanguságot kölcsönöz. 15, nagyobbára fákkal beültetett tere közül a kiválóbbak: a Plaza de la Victoria a hatalmas, párisi Madeleine-templom mintájára épült, 100 m. hosszu és 85 m. széles székesegyházzal és a Cabildoval (városház), a vele összeköttetésben álló Plaza 25. de Mayo, amelyen a szabadság szobrával ékesített obeliszk és a kormánypalota, a spanyolok régi Fuerte-ja áll: ezzel szemben látható San-Martin generálisnak érc lovagszobra. Jelentékeny épületek még a Teatro Colon és az országház. Kulturális intézetei közül kiválóbbak az 1824 alapított egyetem, három fakultással, felsőbb matematikai, fizikai, kémiai stb. tanszékekkel és közel 30.000 kötetből álló könyvtárral; természetrajzi muzeum, csillagvizsgáló, katonai, ipariskola, tengerészakadémia, 19 kórház, amelyek közt a legnagyobb a General de Hombres stb. A kereskedelem, bár Argentina pénzügyei még most is rendetlenek, igen élénk: 1889. 814 gőzhajó kereste fel csupán Európából; a kivitel legfontosabb cikkei: bőrök, gyapju, nyers és füstölt hús, és egyéb állati termékek, kukorica, buza és len; a bevitelé: fémek és fémáruk, pamut- és bőriparcikkek, papir és épületfa. B.-ból valami 7 vasuti vonal ágazik el; kikötőül a Riachuelo kis folyó torkolata és a várostól K-re fekvő Ensenada de Baragan szolgál. Rendes hajójáratokat tartanak fenn Buenos-Ayres-szel: Liverpool, Southampton, Glasgow, Havre, Hamburg, Bréma, Antwerpen, Amsterdam, Rotterdam, Bordeaux, Marseille, Genova és New-York. Végül nem kevésbbé élénk az összeköttetés Montevideóval, a Parana és Uruguay mellett és a braziliai tengerparti városokkal. A bevándorlók száma 1891. 28.266 volt, akik közt 15.511 Olaszországból és 263 az osztrák-magyar monarkiából jött. Látogatott kirándulóhely az 1 órányira fekvő Tigre, számos nyaralóval és buja növényzettel. Buenos-Ayrest 1535. dom Pedro de Mendoza alapította. 1776. az ugyanily nevü királyság székhelyévé lett. 1810. kitört benne a forradalom, amely a spanyol uralom megdöntésével végződött. 1852-60. külön államnak (Estado independiente de B.) volt fővárosa. Vidal: Picturesque illustrations of Buenos-Ayres (London 1870); Dorn: Die Seehäfen des Weltverkehrs (II. köt. (Bécs 1891).
Buen-Retiro
négyszögletes, tornyokkal ellátott egykori királyi kastély. Madridtól keletre, amelyet a XVII. században Olivarez hercege, IV. Fülöp kegyeltje építtetett. A kastély kertjében III. Károly király, azelőtt Szicilia királya, 1759. Capo di Montéből hozott művészek, munkások és minták segélyével porcellángyárat alapított. A gyár, mely részint Capo di Monte termékeit, részben pedig a delfti és angol mintákat utánozta, virágzott 1808-ig, mikor a franciák elfoglalták Spanyolországot. Jegye a bourbon liliom, M vagy Md (Madrid) koronával. IV. Károly alatt egymásba fűzött két C és kis o. Ma az épületet muzeumul, szép nagy parkját pedig a madridiak sétahelyül használják.
Buet
3109 m. magas hegy a Trient és Figgre forrásánál. Wallis svájci kanton határán, szép kilátással, különösen a Mont-Blancra.
Bufarik
város Algériában, Algér tartományban, a több pataktól öntözött Metidsa-sikon, 8064 lak., környékén gazdag ültetvényekkel és nagy heti vásárokkal. 1836. alapították a franciák, mocsaras, egészségtelen vidéken, amelyet kiszárítottak és egészségessé tettek.
Buff
természettudományi neveknél Buffon György Lajos (l. o.) nevének rövidítése.
Buff
1. Henrik, német fizikus és kémikus, a kasseli ipariskolán a fizika és technologia, utóbb a giesseni egyetemen a fizika tanára. Született Rödelsheim-ben (M. Frankfurt mellett) 1805 máj. 23., megh. Giessen-ben 1879 dec. 23. A Graham-Otto-féle kémiai kézikönyv első kötetének kidolgozásában mások társaságában részt vett (1863). Ezenkivül számos fizikai-kémiai értekezést írt. - 2. B. Lajos Henrik, szintén kémikus és fizikus. Szül. Siegenben 1828 aug. 23-án, meghalt Prágában 1872 dec. 2. A kémia és fizika tanára a prágai német politechnikumon. Művei: Anorganische Chemie (1861); Theoretische Chemie (1866).
Buffa
(ol.) a. m. bohózat; opera B., bohózatos opera (l. még Buffo).
Buffalo
1. város New-York É.-amerikai államban, az Erie-tó K-i végében, ott, ahol a Niagara kiszakad belőle, a Hudson-folyót az Erie-tóval összekötő Erie-csatorna végén, 255.664 lak., jelentékeny iparral, amely vas- és pléh-tárgyak, sör-, -gazdasági és egyéb gépek, maláta-, bőr-, szappan-készítéssel és hajóépítéssel foglalkozik. A részben sik, részben lejtős földön épült, egyenes utcákból álló város legnagyobb épületei a vámház, a Porter-erőd, az állami fegyvertár, a Tifft-hotel, az orvosi egyetem; a B.-creeknek kikötővé szélesített torkolatánál fekvő entrepotk, a Niagarán átvezető gyönyörü hid. Három nagy és több kisebb parkja szintén emeli szépségét. Kereskedelme sok vizi és vasutjánál fogva is igen élénk. Kikötőjében 1890. a külfölddel való kereskedés céljából 1936 hajó fordult meg 285.120 tonna tartalommal; a parti hajózás több mint 7 millió tonnát ölelt föl. B.-t 1801. hollandiak alapították Uj-Amsterdam néven; mai nevét 1808. óta viseli. 1813. az angolok egészen fölégették. 1820. a mai Queen City of the Lakesnek (a tavak királynőjének) még csak 2000 lak. volt. - 2. több county neve az Egyesült Államokban, még pedig Nebraskaban 5760 km. területtel, 7531 lak. és Wisconsinban 15.528 lak., B. főhellyel.
Buffalora
falu Pavia olasz tartományban, Magenta közelében, az itt áthidalt Naviglio Grande mellett. A magentai csata napján, 1859 jun. 4-én Mac-Mahon francia vezér csak az osztrákok makacs ellenállása után tudta elfoglalni és igy ezek vereségét siettetni.
Buffet
(franc.). Az az asztal vagy lakomahely, hol hideg ételt tálalnak fel a vendégeknek. Vendéglőkben az ételeket és italokat kiszolgáltató helyiség neve. L. még Pohárszék.
Buffet
Lajos József, francia államférfiu, szül. Mirecourt-ban (Vogézek) 1818 okt. 26. Kezdetben ügyvéd volt; a februáriusi forradal után az alkotmányozó gyülésbe választották, melyben a szocializmus ellen hevesen kikelt. Napoleon Lajos elnöksége alatt földmívelés- és kereskedelemügyi miniszter volt, mivel azonban az elnök politikájával nem tudott megbarátkozni, 1849 dec. 31. Barrot Odilonnal együtt adta be lemondását. 1851 ápr. 10. ujból miniszter lett, de még ugyanaz év októberében ismét megvált a tárcájától és a dec. 2. államcsiny után huzamosabb ideig a nyilvános élettől visszavonultan élt. 1864. beválasztották a törvényhozó-testületbe, hol ama középpárthoz tartozott, mely a császárságot a szabadelvü eszmékkel kibékíteni iparkodott. 1870-ben január 2. Ollivier ál-liberális minisztériumában a pénzügyi tárcát vállalta el, mely állásában az üzletvilág és a kamara bizalmát vivta ki magának. De midőn a császár a plebiszcitumot arra akarta felhasználni, hogy a kamarától független állását ujból megszilárditsa, B. Daru gróffal együtt ápr. 10. állásától megvált. Az 1870. eseményekben nem vett részt. 1871. febr. 8. beválasztották a nemzeti gyülekezetbe, hol a jobb középpárti monárkistákhoz csatlakozott. 1873 ápr. 4. a nemzetgyülés elnöke lett, mely esemény Thiers bukását sietteté. A monárkia visszaállítására célzó ármányokban B. nem vett részt; e helyett a szeptennátus felállítását és az 1875 febr. 24. alkotmányos törvények elfogadását sürgette. Márc. 10. pedig a konzervativ-köztársasági minisztérium élére állott, melyben a belügyi tárcát vállalta el. Ez állásában B. várakozás ellenére nagyon is klerikális és reakcionárius irányt követett, és többek közt a sajtótörvény szigorubb alkalmazását s az ostromállapot fenntartását javasolta. A szenátusban a klerikális jobb párt egyik vezérszerepét viszi.
Buffo
(ol.: Buffone, franc.: bouffon), furcsa szerep az operában, rendesen vénebb alak, felfuvalkodott csacska öreg. Opera buffa, furcsa dalmű; Buffoneria, inkább operettszerü bohózat.
Buffon
(Le Clerc) György Lajos gróf, francia természettudós, szül. Bourgogneban, Montbard községben 1707 szept. 7., megh. Párisban 1788. ápr. 16. Már fiatal éveit is a természettudományoknak szentelte. Herceg Kingstonnal beutazta Francia-, Olasz és Angolországot. Visszatérte után 26 éves korában a párisi akadémia tagja lett, 1739. a Jardin royal des plantes igazgatójává tették. Többek társaságában egy nagy, összefoglaló természetrajzot dolgozott ki. XV. Lajos francia király grófi méltóságra emelte. Szülőhelyén emléket és 1851. Párisban a Champs Elysées-en bronzszobrot állítottak emlékére. Még életében egy életnagyságu képet készítették róla «Majestati naturae par ingenium» fölirással. Nem minden tekintetben alapos, de prózájának szépsége miatt fölülmulhatatlan hatalmas munkája: Histoire naturelle générale et particuliére, mely 1749-1780-ig jelent meg Párisban s a föld keletkezésére vonatkozó elmélet mellett az ember és négylábu állatok természetrajzát, a madarakét és ásványokét tartalmazza. E munkája több kiadást ért.
Bufo
a varas békák nemi neve; vele egyenértékü a Phryne név. L. Békák.
Bug
1. Déli B., a régiek Hipanisa és a törökök Ak-szuja folyója, mely Podolia és Volhinia határán mocsárokban ered; sellőinél fogva csak Nikolajev fölött 85 km.-re válik hajózhatóvá. Nikolajev alatt szélesül 48 km.-nyi hosszu limánná, mely a Dnyepr limánjával folyik össze és ezen keresztül a Fekete-tengerbe torkol. Hossza: 750 km. - 2. K-i vagy lengyel B., 700 km.-nyi hosszu mellékfolyója a Visztulának; a Kárpátok K-i lejtőjén, Zloczow falu közelében ered, átfolyik Oroszországba, Usztilongnál hajózhatóvá lesz és Novo-Georgievszknél torkollik. Csatornák által a Nyemennel és Dnyeprrel van összekötve.
Buga
Török eredetü régi magyar személynév, jelentése a. m. bika. A név olyan török elemektől került hozzánk, melyek a volgamenti és szibériai tatársággal voltak közelebbi rokonságban. - B., kisebb gömbölyü tárgyak, különösen ilyenforma termések neve, p. a kender fejéé, a fenyőtobozé. A régibb nyelvben a. m. gubacs (l. Ágbog). Szem bugája a. m. szemgolyó, a székelyeknél.
Bugás
a párosodásra gerjedő sertések hangja, de átvitt értelemben a nemi ösztön nyilvánulása és a párosodás is.
Bugát
Pál, orvos, szül. Gyöngyösön 1793 ápr. 12., szegény iparos szülőktől, megh. 1865 jul. 8. Iskoláit Gyöngyösön és Egerben végezte. Az egyetemet Pesten látogatta. 1819. orvostudor, 1820-ban szemészmester lett. Több éven át volt tanársegéd, majd bakabányai t. főorvos, később Selmec- és Bélabánya főorvosa lett. 1824. a pesti egyetemre hivták meg az élettan, kór- és gyógytan, s a gyógyszertan tanárának. 1830. akadémiai r. taggá választották. 24 évig volt egyetemi tanár. 1848. a honvédelmi bizottság Magyarország főorvosává nevezte ki, 1849. követte a kormányt Debrecenbe, Ezért 1850. megfosztották tanári állásától, valamint nyugdijigényétől. Ekkor a magánéletbe vonult vissza és nyelvek tanulásával foglalkozott. 1860. a magyar természettudományi társulat ujra elnökévé választotta, mely tisztet haláláig viselte. Különös érdemeket szerzett magának azzal, hogy megalakította a Természettudományi Társulatot; a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyülésének ő volt kezdeményezője (melynek négy gyülésén alelnöke is volt és Munkálatait is szerkesztette); lelkesedéssel foglalkozott az orvosi - de egyéb műszóknak is - megmagyarosításával, ugy hogy magyar orvosi műszóink nagy része tőle származik s bár nagy részük hibásan képzett szó, annyira meggyökeresedtek a magyar orvosok műnyelvében, hogy már szinte kiirthatatlanok, bármennyire igyekeznek joggal is kiküszöbölésükön az ortologus nyelvészek. 1831-48. szerkesztette az Orv. Tárt. és cikkei ebben, az akad. Évkönyvben, a Tudom. Tárban s az Akadémiai Értesítőben jelentek meg. Része az volt Akadémia Zsebszótára szerkesztésében is. Munkái: Dissertatio inaug. medica sistens enkephalitidem. Pest 1818; Az egészséges emberi test bonctudományának alapvonalai (Németből Hempel után), 1828; Hahnemann Organonja (Homśopathia). Forditás 1830; Magyar-deák és deák-magyar orvosi, szókönyv (Schedel Ferenccel 1833); Sebészség Chelius után ford.; Tapasztalati természettudomány Tscharner után ford.; Természettudományi szóhalmaz, Buda 1844. ajánlva Ferdinánd királynak, aki szerzőt gyémántos gyűrűvel jutalmazta meg stb. Műveinek kéziratban maradt részét a magyar t. akadémiára hagyta. V. ö. Bugát Pál emlékezete. Irta Toldy Ferenc (Budapest, 1865. Budapesti Szemle uj folyam II. köt).
Bugavas
a kinyujtásra, kikovácsolásra előkészített vastagabb darab vas.
Bugázás
l. Len.
Bugdálás
(németül: stampfen, olasz: becheggiare, ang.: to pitch). A hajónak az az ingadozása, amely a hajó hosszvonalának irányában, tehát a képzelt kereszttengelye körül történik. A tulajdonképeni B. abban áll, hogy a hajó ezen ingadozása közben előrészével mélyebbre sülyed mint hátsó részével. Ha ez megfordítva történik, akkor azt mondják, hogy a hajó farára bugdál. A hajónak e mozgása a hullámoktól ered, melyek a hajó elülső v. hátsó részét felemelik és ismét sülyesztik. A lökés leghevesebb, ha egy hömpölygő hullám akkor éri a hajónak elülső v. hátsó részét, midőn ez már emelkedésben, a másik része pedig sülyedésben van; ily alkalommal úgy az árbocozat, mint a hajótestnek összeköttetései nagyon megerőltetnek. Rövid hajók erősebben bugdálnak mint a hosszabbak, amiért is ujabb időben az oceán-hajókat hosszabbra szokták építeni, hogy ezáltal egyszerre több hullámot szeljenek ketté, illetőleg több hullámtól támogattassanak. Hibás rakódás által a hajó szintén hevesebben bugdál és ezért nehezebb áru-csomagokat inkább a hajó közepe táján kell elhelyezni.
Bugdáló-rúd
(némelül: Stampfstock, ol.: dolfinera, ang.: dolphin-striker), a béna ághoz hasonló rúd, mely egyik végével az orrmánytörzs járomfájára nehezedve, a külső és belső bugdáló tarcsnak (45-47) kifeszítésére, támogatására szolgál. L. az Árbocozat képmellékletet.
Bugdáló-tarcs
(németül): Stampfstag, ol.: martingale, ang.: martingale), erős kötelek, melyek az orrmányderék és sudárszárat, a hajóhomlok éle illetőleg befelé és lefelé tartják. L. az Árbocozat képmellékletet.
Bugeaud
Tamás Róbert, de-la-piconnerie-i őrgróf, isly-i herceg, szül. 1784., megh. Párisban 1849. 1802. a seregbe lépett s még I. Napoleon alatt 1814. ezredes lett. Napoleon leköszönése után 17 évig birtokán gazdálkodott és csakis 1831. Lajos Fülöp alatt alkalmazták ismét a hadseregnél mint dandártábornokot; 1836. Oranba küldték az Abd-el-Kaderellen összegyüjtött francia haderők vezénylésére; B. értelmes és erélyes hadvezérnek bizonyult; mindenekelőtt a kabilok által körülzárt Tafnát szabaditotta fel az ostromzár alól s jul. 6. a Szika folyónál győzte le Abd-el-Kader seregét. E győzelem következtében altábornaggyá léptették elő. 1837. ujra legyőzte az ismét felkelt arabokat s ugyanezen év máj. 31. Abd-el-Kaderrel a tafnai szerződést kötötte meg. 1840. algériai kormányzónak nevezték ki. 1843. tábornagy lett és 1844. a Marokkó ellen viselt háboru kitörésekor a francia hadakkal támadólag lépve fel, betört Marrokkóba és Isly-nél döntően győzte le a mohammedán hadakat. 1847. visszatért Párisba. A franciák neki tudják be érdemül, hogy Algériában a francia uralom megszilárdult; ugyanis ép oly ügyes kormányzó, mint katona és diplomata volt, aki azt vallotta, hogy Algériában első sorban diplomáciai fegyverekkel kell küzdeni és a háborut csakis a kellő időben, de akkor erélyesen meginditani. Több jeles értekezést és művet is írt (összegyüjtve megjelentek Párisban 1883. Oeuvres militaires du Maréchal B. címmel).
Bugenhagen
János, kit kortársai rendesen Dr. Pomeranusnak vagy Dr. Pommernek neveznek, Luther és Melanchton mellett a német reformáció legbefolyásosabb harcosa, szül. Wollinban 1485., megh. 1558 ápr. 20. Greifswaldban tanult s 1504. a treptowi iskola rektora lett. Luthernek Von der babylonischen Gefangenschaft c. irata által a reformációnak megnyeretvén, 1521. Wittenbergába ment. Lutherhez szoros barátság fűzte. Mellette és Melanchton mellett működött Witenbergában mint egyetemi tanár és lelkész. 1525. Zwingli ellen az urvacsoráról szóló munkát írt, melyet Zwingli durva modorban megcáfolt. Az egyházi ügyek rendezése végett előbb Braunschweigba, 1529. Hamburgba, 1530. Lübeckbe, 1535. Pomerániába ment, majd 1537. több évre Kopenhágába, hogy a reformációt itt is keresztülvigye s az egyetemet átalakítsa. Az egyházrendezésen kivül kiváló érdemeket szerzett azáltal, hogy részt vett Luther biblafordításában, melyet 1535. al-németre is átültetett. Melanchtonnal együtt készítette a lipcsei interimet. Számos iratai közül kiemelendők: «Pomerania», Pomeránia története, melyet Boleslaw herceg megbízásából írt, de csak halála után sokkal később jelent meg nyomtatásban (Greifsw. 1728: uj kiad. Vogl-tól u. o. 1857); Kirchenordnung für die Stadt Braunschweig címü művét Hänselmann adta ki (Wolfenb. 1885), míg Hamburg egyházrendezését Bertheau (hamburg 1885). Levelezését Vogt O. adta ki (Stettin 1888). V. ö.: Bellermann, B. János élete (Berlin 1859); Vogt, B. (Elberf. 1868); Zitzlaff, B. János (Wittenberga 1885).
Bugey
Franciaország vidéke az Ain és Rhône között. L. Belley.
Bugge
Elseus Sophus, norvég filologus, szül. Laurigban 1833. Tanulmányait előbb hazája fővárosában, majd a kopenhágai és berlini egyetemeken végezte. 1866. a krisztianiai egyetemen az összehasonlító nyelvészet tanára lett. Kiemelendők a nem germán nyelvekkel foglalkozó művei közt: Ó-itáliai tanulmányai (1878). Nagy számmal vannak még B.-nek a germán és román nyelvcsaládok összes területeit felölelő egyéb értekezései is. Az amsterdami orientalista kongresszuson: Adalékok az örmény hangtanhoz c. munkáját olvasta fel. Etruskisch Studien címmel nemrég egy nagyobb munkája jelent meg, melyben az örmény nyelvet az etruszk nyelvvel veti egybe.
Bugi
v. vugi v. bonir (maláji nyelven: orang-bugi, saját tájszólásukon: to-vugi, ami a. m. vugi ember). Celebesz délkeleti csúcsán (Szunda-szigetek) élő maláji néptörzs. Erőteljes zömök testalkatuak, nőik meglepően szépek, tüzes feketeszemüek, kellemes világosbarna bőrüek és koromfekete hajuak. A nők társadalmi helyzete igen kedvező, még a tróntól sincsenek kizárva, szépen öltőzködnek s a gazdagok aranytól és gyémántoktól ragyognak. Vállalkozó kereskedők, főszenvedélyök a határtalan játékdüh s különösen a kakasviadalokat kedvelik, melyeknél fogadásokat tesznek; kivüle az ópiumszívásnak a rabjai. A B.-nyelvvel és irodalommal Matthes holland nyelvtudós foglalkozik: Boegineesche Spraak-Kunst (Hága 1875).
Budiardini
Julián (Julianus Florentinus), olasz festő, szül. Firenzében 1475 jan. 29. megh. u. o. 1554 febr. 17. Albertinelli Mariotto, majd Ghirlandajo Dom. tanítványa volt s Michelangelóval mindvégig jó barátságban élt. Michelangelóra és Leonardo da Vincire emlékeztető festményei közül felemlítendők: Szt. Katalin martiriuma; Keresztelő János (Milánóban); Szt. Katalin jegyváltása és János a pusztában (mindkettő Bolognában); Madonna a gyermek Jézussal és a kis Jánossal (lipcsei múzeum); Dina elvitele Sichem házából (a bécsi udvari muzeumban).
Buglóc
kisk. Vas vármegye felső-eőri j.-ban, 309 német lak.; határában barnaszén-bánya van, 27,07 ha. bányamértékkel s 16 munkással.
Bugó-csiga
játékszer, mely vagy pörgethető csigából áll, v. madzagra kötött zsindely-darabból, mely gyorsan körülcsóválva, búgó hangot ád.
Bugojno
város Boszniában. Lakosainak száma 932, kik nagyobbrészt róm. katolikusok. Járási székhely, posta- és táviróhivatal. A helység legfőbb nevezetessége az 1879. I. Ferenc József király ezüst lakodalma alkalmából épített r. k. templom, mely azonban teljesen befejezve nincs.
Bugó mű
a. m. regal, t. i. egy kis orgona, melyben csak nyelvsípokból álló változatok vannak.
Bugyi
nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye pesti közép j.-ban, 2857 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Buhuj
(Bagolyvár), csontbarlang Stajerlak-Anina határában, Krassó-Szörény vármegyében. Aninától délnek haladva a Cselnik nevü házcsoportnál hagyjuk el a krassovai járási utat, hogy keletnek fordulva a Miinis (hajdan Ménes) és Karas folyók vizválasztójául szolgáló lapos fensikra kapaszkodjunk. A fenyővel tarkított erdőség növénytakarója alatt mindjárt jelentékeny dolinák tölcsérei tünedeznek elő. Csakhamar mélye bevájódott patakvölgy állít meg, melybe leszállva, előtünik a nép által Buhuj-nak (Bagolyvár) nevezett barlangüreg s az abból kizuhogó patak. A csak hidászati előkészületekkel járható s a pataktól végig elöntött barlang ellenkező nyilását Cuptorinak nevezik. E főüreg mellett egy kisebb, alig 30 m. mellékbarlang tátong, melynek cseppkődíszét a látogatók összerombolták. A barlang nevezetességét a belőle napfényre került barlangmedve (Ursus spelaeus Blunb.) koponyája, de különösen egy havasi kecskéé (Capra ibex) teszik. Az innen kikerült s részint a bécsi cs. kir. földtani intézetnél levő koponyákon végzett méretek azt a meglepő eredményt tüntetik fel, hogy a koponyák hosszusága csekélyebb magassággal párosult, ami nemi különbségekre vihető vissza s hogy a legsilányabb barlangi medve testi nagysága jóval túlhaladja a mai erdei medvéét. A barlang jelentőségét még jobban emeli az 1875. Barre A., akkori osztrák államvasuti igazgató ajándokából a bécsi földtani intézetbe került s Hśrnes Rudolf által (v. ö. Hśrnes, Verhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstalt 1875 december 17. 339. lapját) leirt Capra ibex koponya, melynek párja idáig csupán Kolozsvár közelében Gyalu mellett került elő. A havasi kecske Kárpátjainkból rég kiveszett s jelenleg az Alpok 3-4000 magaslatainak olyan szurdékaiban tengődik, hol az évi középhőmérséklet átlag 0 fokon felül nem emelkedik; holott itt a legközelebb eső Szemenik csucsa sem haladja meg az 1455,8 m.-t. V. ö. Téglás Gábor: A Bagolyvár nevü csontbarlang. math. és természett. Közl. 1883, XII. köt. 1. sz.
Buiatria
(gör.), az állatorvostannak a szarvasmarhák betegségeit tárgyaló része. L. Állatorvostan.
Buila
A hires nagyszentmiklósi vagyis az u. n. Attila-kincs egyik arany csészéjén egy tisztán olvasható görög fölirat van, mely [ÁBRA] és [ÁBRA] zoapanokat említi. Az egész fölirat átirva igy hangzik: + Buéla.zoapan. Tesé. Dygetoigé. Butaul zoapan. Tagragé. Etzigé Taisé. Bizonyos, hogy az említett Buęla és Butaul személynevek és oly személyeket jelölnek, kik egy bizonyos területnek vagy törzsnek az ispánjai, zsupánjai, csak az a kérdés, hogy miféle népség főnökei voltak. Némelyek magyaroknak tartják őket s a Buélát egynek veszik a Bélával, a másik nevet pedig, illetőleg előrészét ([ÁBRA]), nem görögösen olvassák, ahogy kellene (tehát [ÁBRA]) a. m. Buta +), hanem latinosan (Boyta) s az Anonymustól említett Bojta, Vojta nevü kun vezér nevével azonosítják. Hampel J. magyarázata szerint (Arch. Ér. 1884. IV. k. és A nagy-szent-miklósi kincs. 44-48. lap) Buila a dy-géta törzs földjének és Taisének zsupánja, Butaul pedig a Dacia szomszédságában a Dnyeszter mellékén lakó tagri néptörzs földjének és Ecsi vagy Aizi-országnak a zsupánja, ezenkivül Taisét közösen birta Builával. A két uralkodó Hampel véleménye szerint gepida lehetett s nevük analogiájára felhozza a gót Baduila s a germán Athaulf, Beovulf neveket, de ez nem bizonyos. A nevek lehettek hun eredetüek, sőt származhatnak korábbi időből is (az edények kora különben is visszamegy a III. - IV. sz.-ba), a roxolánoktól vagy más szarmata népségtől, mert a Buéla és Butaul nevekkel összehasonlítható a magyar-bolgár Béla, Bila, Bula s a török-magyar Bota, Buta név is. Csak annyi bizonyos éppen hampel fejtegetései után, hogy a két zoapan nem a magyar-bessenyő korban élt, hanem sokkal előbb, midőn még a régi géta és dák törzsnevek emléke nem veszett ki, hanem élt a tartománynevekben.
Buila-tó
(Bullea, Bulla-tó), gyönyörü (2050 m. magasságban) fekvésü tó a fogarasi havasokban, a Negoj közelében. A B. menedékház, melyet a Siebenbürgischer Karpathenverein épített, a tótól 3 órányira van. A Negoj innen mászható meg.
Buinszk
kerületi székhely Szimbirszk orosz kormányzóságban, a Karla mellett, 5760 lak., akik földművelők.
Buisson
Nádor Ede, francia pedagogus, szül. Párisban 1841 dec. 20. Argentanban St.-Etienne-ben és Párisban tanulmányozta a nyelvészetet s a nveleéstudományt. 1866-70-ig tanár volt a lausanne-i akadémián. Az 1870. háboru kezdetével visszatért Párisba, ahol az ostrom alatt a liberális párt előkelő tagjainak a segítségével a papság befolyásától teljesen független árvaházat alapított. Jules Simon minisztersége alatt népisk. tanfelügyelő volt, de állását Dupanloup püspök heves támadása folytán kénytelen volt elhagyni. Azután a közokt.-ügyi kormány megbizásából meglátogatta a bécsi (1837), a filadelfiai (1876), és a párisi (1878) kiállításoka. 1879. a közoktatásügyi minisztériumban vállalt hivtalt s mint osztályfőnököt a népiskolaügy vezetésével bizták meg. A bécsi és filadelfiai kiállításokról szóló kitünő jelentésein kivül kiadta a következő cimü munkákat: Le christianisme libéral, Páris 1864; L'orthodoxie et l'Evangile dans l'eglise reformée, 1864; De l'enseignement de l'histoire sainte dans les écoles primaires, Neuchatel 1869; Principes du christianisme libéral, U. o. 1869; Devoirs d' écoliers américains, traduets par M. A. Legrand, Páris 1877; és többekkel a Dictionnaire de pédagogie cimü vállalatot, Páris 1878.
Buitenzorg
város Jáva szigetén, 59 km.-re Batáviától, amellyel vasut köti össze, a Szalak vulkán alján, egészséges vidéken; mint Holland-India főkormányzója és főtisztviselői rendes lakóhelyének van fontossága.
Buj
(Buly), nagyközség Szabolcs vmegye dadai j.-ban, 2514 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Buja
a tenyészélet gyors fejlődése; erkölcsi értelemben az érzékeknek való kedvezés a szellemi élet rovására. Ez utóbbi értelemben használatos a bujálkodás szó is.
Bujafekély
l. Sankér.

Forrás: A Pallas nagy lexikona