Buonarotti

1. Michelangelo, festő és szobrász, l. Michelangelo.
2. B. Michelangelo, az ifjabbik, unokaöccse az ilyen nevü nagy szobrásznak, olasz iró, szül. Firenzében 1568 nov. 1., megh. u. o. 1646 jan. 11. Tekintélyes és vagyonos polgár volt, aki nagy anyagi áldozatokkal értékes képtárt alapított és tevékeny részt vett a Crusca-akadémia működésében. Irt verseket, néhány szónoklatot, néhány csevegést különöböző tárgyakról, de irodalomtörténeti fontossága csak La Tancia és La Fiera c. szindarabjainak van. Mig az utóbbiban a költő egy vásár százféle alakját és eseményét iparkodott szinpadra hozni és csak érdektelen, szétfolyó szerkezetü művet alkotott; addig a Tancia igazi eleven és kerek népszinmű, olyan, a milyenné a XIX. században a magyar népszinmű fejlődött; még dalok és táncok is vannak benne. B. munkatársa volt a Crusca-szótár első kiadásának is. Művei legujabb kiadása Firenzében, Le Monniernál jelent meg.
3. B. Fülöp, a francia forradalom lelkes hive, szül. Pisában 1761 nov. 11., megh. u. o. 1837 szept. 15. Kezdetben ügyvédnek készült és amellett fáradhatatlanul terjesztette Rousseau eszméit; 1787. ellenzéki lapot indított, mely miatt Toscanából száműzték, mire Korzikába távozott, hol a francia érdekek előmozdításán fáradozott és a L' ami de la liberté Italienne cimü lapnak vetette meg az alapját. 1793. májusban kieszközölte Párisban, hogy a St. Pietro nevü apró sziget a francia köztársasággal egyesíttessék, mely alkalommal ő is a francia polgárjogot kapta. Ezentul állandóan a francia-olasz szövetség megkötésén buzgólkodott. Robespierre bukása után, mint annak meghitt barátja elfogták, de csakhamar szabadon bocsátották. Nemsokára a Pantheon társulatot létesítette az 1793-ki alkotmány visszaállítására, Babeuffel együtt, kinek összeesküvésében (1796.) szintén résztvett. Ennek felfedezése után életfogytiglan száműzték és 1800. Oléron szigetére vitték, de I. Napoleon, mint ártatlan politikai rajongót keleti Franciaország egy kis városában rendőri felügyelet alá helyezte. Később Genfbe, majd Brüsszelbe költözött s itt irta a: Conspiration de Babeuf (Brüsszel 1828) c. könyvét. A juliusi forradalom után Párisba tért vissza, hol mint zenetanító tengette életét. (Vanucci, I martiri della libertá italiana, 1860.)

Forrás: A Pallas nagy lexikona