Burdu

(burdó). Bortartó tömlő neve a hétfalusi csángóknál és részben a háromszéki székelyeknél, melyet többnyire juhbőrből szoktak készíteni. Valószinüleg a régi kunoknál volt használatban s tőlük vették át a csángók meg az oláhok, akik «burduf»-nak nevezik. Az elnevezés különben megvan a persa (azerbejdsáni) törököknél is «burduk» alakban, akik a tömlő ezt a német, bika- vagy kecskebőrből készítik. A burdok szónak a régi bessenyő-kun nyelvben «burduv», «burduv» felelt meg s ezt a hangváltozást tünteti föl a csángó és oláh szó.

Forrás: A Pallas nagy lexikona