Ennek három tekintetben van jelentősége; idő, terület és .személyek tekintetében. 1. Idő tekintetében, ha a cselekmény elkövetésétől az itélethozatalig terjedö időközben törvényváltozás nem történt, az alkalmazandó törvény iránt kétség fenn nem forog. Törvényváltozás esetében a nézetek eltérők, de lényegileg azonos eredményre vezetnek. Az egyik nézet szerint a törvény hatálya kiterjed az uralma alatt elkövetett cselekményekre akkor is, ha időközben a törvény hatályát vesztette, ugy hogy a cselekményre az elkövetéskor érvényes törvény alkalmazandó akkor is, ha az itélethozatal idejében többé nincs hatályban. De kivételt állapítanak meg arra az esetre, ha az uj törvény a réginél enyhébb. Ezt a kivételt a törvény visszaható erejének nevezik. Ezt a nézetet követi a magyar btkv., melynek 1. §-a szerint bűntett v. vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított. A másik nézet szerint a törvény hatálya hatályba léptével kezdődik, s tart addig, mig hatályát el nem veszti. E szerint az itélethozatalkor érvényes törvény a hatályba lépte előtt elkövetett cselekményre is kiterjed. De ez a nézet viszont kivételt állapít meg arra az esetre, ha a régi törvény enyhébb, mely esetben a régi törvény mintegy tuléli önmagát, s ez alkalmazandó. Az eredmény tehát mindkét esetben ugyanaz, az t. i., hogy ha a cselekmény elkövetésétől az itélethozatalig terjedő időben a törvény változott, az enyhébb törvény alkalmazandó. Ez a szabály az időközi törvényváltozásokra is alkalmazást nyer, ugy hogy többszörös törvényváltozás esetében az a törvény alkalmazandó, mely valamennyi között a legenyhébb. Igy intézkedik a magyar btkv. 2. §-a is. A két nézet csak akkor vezet eltérő eredményre, ha a két törvény egyike sem enyhébb a másiknál, mely esetben az egyik nézet szerint a régi, a másik szerint az uj törvény alkalmazandó, ami gyakorlatilag teljesen közömbös. Az enyhébb törvény fogalma iránt is eltérők a vélemények. A helyes nézet szerint az enyhébb törvény az, mely a bünösre nézve enyhébb eredményre vezet, melynek alkalmazása mellett tehát a bünös jobban jár. E szempontból tehát nemcsak a büntetés, hanem a törvény egyéb intézkedései is tekintetbe veendők, mert ha p. az egyik törvény szerint büntetést v. a bünvádi eljárást kizáró ok forog fenn, a másik szerint nem, az előbbi alkalmazandó akkor is, ha büntetési tétele sulyosabb. A részletekben a törvényváltozásból származható kérdéseket az uj törvényben v. külön életbeléptetési törvényben szokás szabályozni, amint ez, habár nem egészen kimeritően, a btkvek életbelépte alkalmával is történt. Némelyek szerint az ujabb enyhébb törvénynek hatálya kiterjesztendő a jogerejüleg már elbirált cselekményekre is, amennyiben az érdekeltek büntetéseiket még ki nem állották, ami a büntetésöket kötöltő elitéltek ügyeinek ujra felvételét tenné szükségessé. Ezt a nézetet, melyet hivei azzal támogatnak, hogy jogállam nem hajthat végre oly büntetést, mely az uj törvény szerint nem igazságos, a magyar törvényhozas nem fogadta el, és helyesen, mert a keresztülvitelnek nem annyira az ellennézet által hangoztatott itélt dolog ereje, mint inkább gyakorlati nehézségek állják utját. Kivételül kinálkoznak azok az esetek, melyekben valamely cselekmény az uj törvény szerint megszünt büntetendő lenni. A magy. btkvek 1880 szept. 1., Fiuméban okt. 1. léptek hatályba.
2. Terület tekintetében a magyar btkönyvek hatálya kiterjed a magyar állam egész területére Horvát- és Szlavonországok kivételével. Minden állam azonban kiterjeszti törvényét a külföldi területen elkövetett oly cselekményekre is, melyek politikai s gazdászati életét közvetlenül érdeklik s melyekre vonatkozólag azért a külföld által esetleg nyujtott büntető védelemben meg nem nyugodhatik. Ilyenek a magyar btkvek szerint a felségsértés, a hűtlenség, a lázadás s a pénzhamisítás, amennyiben tárgyát belföldi fém vagy papirpénz vagy pénzzel egyenlőnek tekintett közhitelpapir képezi (btkv. 7. §). Mindkét tekintetben magyar honosok s külföldiek között nincs különbség. Magyar honosokra továbbá a királysértés. Magyar honos alatt mindazok értendők, kik a magyar állam területén honossággal birnak. A monárkia másik államának honosaira, - amennyiben a törvény kivételt nem állapít meg, - a külföldiekre nézve megállapított intézkedések irányadók. - A külföldön elkövetett büntetendő cselekményekre elméletben s a törvényhozásokban eltérő nézetek uralkodnak. A két szélsőséget képviseli egyrészt a szoros területiség elve, amely szerint az államot a külföldön elkövetett büntetendő cselekmények egyáltalán nem érdeklik, s igy azok (a fenebbi kivételtől eltekintve) belföldön nem is büntetendők. Ezt az elvet követi Anglia. Másrészt az az elv, mely megfordítva belföld és külföld között különbséget nem tesz, s a törvény által az egész világot büntető védelemben egyaránt részesiteni akarja. A két szélsőség között levő árnyalatok nagy számuak. Igy némelyek a bűntettes, mások a bűntett áldozatának honosságát veszik tekintetbe vagyis a külföldön elkövetett bűntettet csak akkor rendelik büntetni, ha vagy a tettes belföldi v. pedig a bűntett belföldi honos kárára követtetett el. A magyar btkv. szerint a külföldön elkövetett bűntettek és vétségek miatt a magyar honos mindig, a külföldi ellenben csak akkor büntetendő, ha kiadatásának helye nincs, és az igazságügyminiszter a bünvádi eljárás megindítását elrendeli. Ha továbbá a külföldi törvény a magyar btkvnél enyhébb, az előbbi alkalmazandó. Külföldön elkövetett kihágás nem büntethető.
3. Személyek tekintetében a magyar btkv. hatályát képezik egyrészt a területenkivüliség (l. o.), melyre nézve a nemzetközi jog szabályai irányadók, másrészt a fegyveres erőhöz tartozó személyekre nézve fennálló kivételek.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Büntető törvény hatálya
