(eszt.), a kellemesnek és bájosnak ama fokozata, melyben a néző önkivületi állapotba esik és a szép természet vagy szép mű varázsának teljes hatalmába kerül. Ily elbűvölö, bűvösbájos alakokat ugy az antik költészet teremtett a szirénekben, Kirkékben, mint a romantikus költészet az Armidákban stb.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Bűvös-bájos
