gúzs gúzs fn 1. Fűzfavesszőből v. más veszsző- v. indaféléből, esetleg szalmából, bőrből különféle célokra csavart kötél. 2. Vesszőből készült hurok v. abroncs, amelyet vmilyen tárgy elemeinek az összekapcsolására használnak. 3. Lánc v. vaskarika, ritkábban veszszőből font kötél a szekéren, amellyel a vendégoldalt a szekéroldalhoz kapcsolják. A vendígódal guzzsal vót felfogva. 4. Az ekét az eketaligával összekötő lánc, vaspánt v. vesszőből font kötél; ekegúzs. 5. áLószőrből és csepűből font v. láncból, vasból készítettñ béklyó. A rugós tehened gúzsba kötöttík. Gúzsba köt: megbéklyóz, béklyóba ver. Gúzsba kötöttem a lovakat. Ö: csoroszlyagúzs, kötélgúzs, vendégoldalgúzs.
Forrás: Kálnási Árpád