kazal kazal fn
1. Szálas takarmányból, szalmából rakott több méter magas szabályos rakás.
Aszt ugyi szárazon, hogy mongyam, ahogy begyűjtöttík ézs berakták kazalba.
Kamfarú kazal: két végén gömbölyű kazal. A kamfarú kazal a kandisznórul, van elnevezve, mert annak ojan legömböjödöt vót a fara.
Szarvas kazal: négyszögletes kazal.
Kazal béli: a kazal belső része.
Kazal feneke: kazalfenék.
Kazal dereka: a kazal középső része.
Kazal töve: kazaltő.
2. Gabonaasztag. áJelzői használatban:ñ kazalnyi. Két kazal búza.
3. Nagyobb dinnyerakás. Kazalba raktuk a dinnyét meg a színát, a lucernát is.
Ö. törekkazal.
Forrás: Kálnási Árpád