külső külső mn/fn I. mn Külső ág: a gyeplőnek a zabla oldalához csatolt része. Külső haj: a kenyeret borító külső kéreg, héj. Külső bóthajtás: a parasztház pitvarának az előtérhez tartozó, a belépővel szemben levő része. Az udvarrul bementünk a pitarba, és ot vót a külső bóthajtás, ami elválasztotta a szabat tűszhejet a szobabejárattul. A külső bóthajtáson vótak felakasztva a tányírok, amics csak ünnepnapokon szettek le. II. fn A guba kívül hordott oldala.
Forrás: Kálnási Árpád