megvál/ik megvál/ik i
1. <Gubacsapóknál:> fonál különválik. A keresztest ki kellet jól kötni, hogy jól megvájjon.
2. Elválik, kiderül. Ha idegen kerűt a családba, asz monták: Viselve válik meg, mijen ember lez belőle.
Sz: Megválik a tüdő a májtul: elkülönül a jó a rossztól.
Forrás: Kálnási Árpád