orsó orsó fn 1. A fonáshoz használt henger alakú eszköz, erre tekeredik fel a fonal. Orsót is csinátattunk hozzá.
2. <Csipkeverőknél:> fából készült munkaeszköz, amelynek két része a szár és az ezt védő dudu. Orsó karikája: az orsó végén lévő tömött korong, amely megakadályozza, hogy a feltekeredett fonál alul lecsússzon az orsóról.
Sz: Uty pereg a nyelve, mint az orsó: gyors beszédű.
Ö. gyalogorsó.
Forrás: Kálnási Árpád
