Állatföldrajz

(zoogeografia) az a tudomány, mely az állatok elterjedésével foglalkozik. Kutatja mindazokat az okokat, melyektől az egyes állatok tenyészése és élete függ. Az állatok földünkön nem mindenütt találhatók ugyanabban a számban, alakban, mert elterjedésük függ az éghajlattól, a növényzettől, domborzati és hidrografiai viszonyoktól és más még eddig meg nem határozott okoktól, továbbá mert befolyást gyakorol reá maga az ember és az állatoknak egymáshoz való viszonya is. Az állatok csak bizonyos hőmérsékletben élhetnek és ez a hőmérséklet különböző fajnál más és más. A hőmérséklet apadásával - mint a tapasztalás mutatja - a fajok száma és félesége is csökken; ebből magyarázható, hogy a sarkokon az állatvilág fajokban a legszegényebb, míg az egyenlítő táján a leggazdagabb és legváltozatosabb színezetü. Minthogy pedig a hőmérséklet a hegyek magassága szerint is apad, igen természetes, hogy délvidéken lévő hegyeken nagy magasságban sarkvidéki alakokkal is találkozunk. Hasonlót láthatni a tengerben is, amennyiben a viz felső rétege a legmelegebb lévén, legtöbb állatfaj otthona, míg a viz melegségével a fajok száma is fogy. Az állatok elterjedését nagyban befolyásolja a hőmérséklet különböző eloszlása: a légáramlatok, melyeknek hatása főleg a vizgőz, oxigén mennyiségére, hőmérsékletre vonatkozóan az állatok vándorlását p. elősegíthetik vagy korlátozhatják. Ebből magyarázható, hogy Európában már 69 amerikai madárfajt találtak nagyobbrészt Angliában és hogy hazánkban is számos ilyen vendégfaj fordul elő. A növényzet az állatok életében igen fontos tényező, mert a növények és állatok lélekzési és táplálkozási módjuknál fogva egymásra vannak utalva. A növények ugyanis a levegőből szénsavat vesznek fel és főleg oxigént lehelnek ki; az állatoknál ez megfordítva van. Ott, ahol bujább a növényzet, ott az állatvilág is gazdagabb, és megfordítva, ahol nem tenyészik növény, ott kietlen pusztaság van, mert hiányzik az élet. Ezenkívül még mint táplálék, lakás és buvóhely is nagy befolyásu az állatvilágra.
Azt az állatfajt, mely egész földünkön el van terjedve, kozmopolitának hivjuk. Ilyen p. a kutya, a patkány, a bolha, a veréb stb. Valamely vidék állatfajainak összességét az illető vidék « faunájának», állatvilágának nevezzük. Így van Magyarország, Budapest stb. faunája és így lehet nagyobb v. kisebb körü. Mindazokat a fajokat, melyek valamely vidék faunájában kizárólag fordulnak elő és más területeken nem találhatók, jellemző «endemikus» fajnak nevezzük. Így p. Ausztráliára nézve jellemzők a csőrös emlősök, Amerikára a kolibrik stb. Hazánk faunája nagyon gazdag az ilyen jellemző állatfajokban, melyek csak kizárólag Magyarországon találhatók, v. máshol csak szórványosan fordulnak elő. Ilyenek p. a vakegér (Spalax typhlus Pall.), a magyar kuvasz-kutya (Canis familiaris variatio pastoralis hungarica); a magyar juh (Ovis aries variatio hungaríca), az Ablepharus pannonicus Fitz. nevü gyikfaj stb. Ha különbözö vidékek faunáját összehasonlitjuk és azt tapasztaljuk, hogy egyes rokon fajoknak hasonló életmódja és szerepe van, akkor azok helyettes alakoknak v. fajoknak neveztetnek. A puma Amerikában, a tigris Indiában az oroszlánt helyettesiti, vagy a jegesmedve a sarkvídéken a mi barna medvénket képviseli. Vendégfaj ellenben az olyan faj, mely éhségtől, vagy más körülményektől űzetve, olyan helyen jelenik meg, ahol tulajdonképen nem él p. a rózsaszinü seregély (Pastor roseus L.), melynek valódi hazája északi Afrika és nyugati Ázsia, már nem egyszer jelent meg Budapesten nagyobb csapatokban. Az állatok élhetnek vizben, szárazföldön vagy levegőben. A vizi állatok lehetnek édesviziek (p. potyka) v. sósviziek illetve tengeriek (p. cápa); továbbá megkülönböztetünk parti (csiga, kagyló) siktükri - pelagikus - (meduza, stb.) és fenéki állatokat (p. a korallok, szivacsok, tüskebőrüek stb.), a szárazföldi állatoknál beszélünk siksági, hegyi, alpesi faunáról, az illető hely magassága szerint.
Mindama földrajzi területeket, melyek bizonyos sajátságos, másutt elő nem forduló állatok által tünnek ki, állatrégióknak hivják. Igen természetes, hogy az egyes régiók határai az állatok folytonos vándorlásai következtében nem élesek, hanem elmosódottak. A szárazföld állatvilágában Sclater és Wallace szerint hat nagy állatrégiót különböztetünk meg, melyek mindegyike ismét négy alrégióra oszlik. Ez az általában elfogadott felosztása következő:
I. A nearktikus régió magában foglalja az egész mérsékelt égövi és északamerikát, továbbá Grönlandot. Jellemző állatai: hód, mosómedve, bizon, pézsmatulok stb. Alrégiói: 1. a kaliforniai alrégió, mely a Csendes tenger partvidékére terjed ki. A neartikus régióban egyedül itt élnek a denevérek, továbbá a bóbitás fürj (Perdix californica Lath.) és a szürke medve (Ursus cinereus Desm ). 2. A sziklahegységi alrégió magába foglalja északamerika középső részét a Szikláshegységgel együtt. Jellemző állatai: a preri-kutya (Cynomys Ludovicianus Baird), az amerikai antilópe (Antilocapra americana Osv.) és az erszényes patkány (Geomys burisarius Rich.). 3. A keleti vagy az alleghani álrégió, ahová az Egyesült Államok keleti része egészen Kanadáig tartozik. Jellemző emlőse a csillagos vakond (Condylura cristata L.), madarai közül fontosak a préri-tyuk (Tetrao Cupido L.) és a vándorgalamb (Ectopistes migratorius Swains.); 4. a kanadai alrégió, ahova északamerika tartozik a 45. szélességi fokon túl. Jellemzők: a rénszarvas (Cervus tarandulus L.); a kanadai hód (Castor canadensis Kuhl.); a mosómedve (Procyon lotor Desm.); az északi gulo (Gulo borealis Nils.), a mosusz-tulok (Bos moschatus) stb.
II. A neotropikus régió-hoz tartozik egész Közép- és DélAmerika, továbbá a nyugatindiai szigetek. Több mint 100 faj emlős és 500 faj madár fordul elő kizárólagosan itt. Rovarvilága pedig az egész földön a leggazdagabb és legpompásabb szinezetü. Alrégiói: 1. A keletindiai v. antillai alrégió, ahol emlősök és madarak közül csak apróbb fajok fordulnak elő, mint a malácpatkány (Capromys pilorides Desm.), az orrmányos sündisznó (Solenodon paradoxus Brandt), egyes kolibrik és más éneklők. (Todus viridis L., Euphonia musica Gray stb.); 2. a mexikói alrégió, ahová Középamerikát és északamerika déli részét számítják. Jellemző állatai: a Kakamizli (Bassaris astuta Lichst.), pekári disznó (Dicotyles torquatus Cuv.), a guaharó légykapó (Steatornis caripensis Humb.) és egyes papagájok. Nagy számban találhatók az aillgátorok, mérges kigyók, gyíkok stb. Az axolotl (Siredon pisciformis Dum.) kétéltü, az Amblystoma mexicanum Cope kopoltyus álcája, a bibortetü (Coccus cacti L.) stb. Nevezetes, hogy állatvilága aok tekintetben hasonló Közép-Európáéhoz és sok helyettesítő alakkal találkozunk. 3. A braziliai alrégió magába foglalja a forróövi Dél-Amerikát, kivéve a nyugati, partokat. A bőgő- (Mycetes), a gyapjas- (Lagothrix, Ateles), a kapucinus- (Cebus), az ugró- (Pithecia és a karmosmajmok (Hapale), továbbá az öves emlősök (Dasypus), a hangyaevők (Myrmecophaga), lajhárok (Bradypus) és a fiahordó emlősök (Didelphys) hazája. Madarai közül fontosak: a hokkotyuk (Crax alector L.), a nandu (Rhea americana Lath.), egy kétlégzetü hal (Lepidosiren paradoxa Fitz.) és különösen a madár- és rovarvilága igen gazdag; 4. a chilei alregió jellemző állatai: a csincsilla(Chinchilla lanigera Benn.), a láma (Auchenia lama Desm.), a koipu (Myopotamus coipus Geoffr.), a degu (Octodon degus Waterh.), a kondor (Sarcorhamphus condor Ress stb.).
III. Az ausztráliai régió kiterjedése Ausztrália, Uj-Guinea, Uj-Zéland, Celebes-, Lombok-, Timor- és szomszédos szigetek, továbbá a Csendestenger szigetvilága egészen a Sandwich és Marquesas szigetekig. Sajátságos állatvilága van, amennyiben az emlős állatokat főleg az erszényesek és a csőrös emlősök képviselik. Ragadozó, páros és páratlan ujju emlősei, továbbá majmai teljesen hiányoztak Ausztrália felfedezése előtt. Alrégiói: 1. Uj-zélandi alrégió. Az emlősöket csak pár faj denevér (Mystacina tuberculata Gray stb.) képviseli. Sajátságos madárfaunájára jellemő: a kivi (Apterix Australis Schaw.), a kakapo vagy bagolypapagáj (Stringops habroptilus Gray) és a kövi papagáj (Nestor meridionalis Finsch.). 2. A polinéziai alrégióban hasonlóan az emlősök közül csak egyes denevérek fordulnak elő. Fontos madara a fogas galamb (Dydunculus strirostris Gould.), az otaheti jégmadár (Todiramphus sacer Bp.) és az inambu (Rhynchotus rufuscens Temm.). 3. Az ausztráliai alrégió, ahova Ausztrália és Vandiemensland tartoznak. Van 102 faj erszényes emlőse (Macropus, Phascolomys, Phalangista, Perameles, Petaurus stb.), 3 faj csőrösemlőse (Ornithorhynchus, Echidna, Acanthoglossus) és 23 faj denevére. Jellemző madarai: a fekete hattyu, a lantfarku madár (Menura superba Davies), a talegalia-tyuk.(Talegalla Lathami Gray), az ausztráliai mézevő (Melithreptus lunulatus Vieill.) és az emu (Dromaeus NovaeHollandiae Gray) az ausztráliai kétlélekzetü hal (Ceratodus Forsteri Krefft.). 4. A malaji alrégió, ahová tartozik: Uj-Guinea, a Molukkok, Celebes, Timor és más szigetek. Különösen a madárvilága gazdag, szebbnél szebb kakaduk, galambok, jégmadarak fordulnak elö. Futó madara a kazuár (Casuarius galeatus Vieill.). Emlősökben szegény; nevezetes a medve kenguru (Dendrolagus ursinus. Müll.)
IV. A keleti régió-hoz számítják Elő- és Hátsó- Indiát, Délkhinát, Ceylon, Filippi, Java, Borneo és Formoza szigeteket. Jellemző emlőséi általában: a félmajmok (Tarsidae, Galeopithecidae), az orrmányos rovarevők (Tupajae), továbbá Aerophordidae és Uropeltidae hüllőcsaládok, Mastacembilidae és Ophiocephalidae halcsaládok. Van 55 jellemző emlős- és 165 madárfaja. Alrégiói: 1. Az indmalai alrégió a Malakka, Szumatra, Java, Borneo és Filippi szigetekkel. Jellemző emlősei: az orángutáng (Pithecus satyrus Geoffr.), a gibbon vagy hulok (Hylobates syndactylus Wagner), a nagyorrú majom vagy kahao (Nasalis larvatus Geoffr.), a röpülő maki (Galeopithecus volans Pall.) és más félmajmok (Tarsius spectrum Geoffr. stb.), a kancsil mosusz (Tragulus javanicus Pall.), az indiai tapir (Tapirus indicus Desm. stb.), a szarvorru madár (Buceros rhinoceros L.), az argusz fácány (Argus giganteus Temm.) stb. 2. A himalájai alrégió, kiterjedése a Himalája hegység, Hátsó-lndia, Dél-Khina és Formoza szigete. A panda vagy macskamedve (Ailurus fulgens F. Cuv.), 25 faj jellemző fácána közül fontosabb: a trapogon fácán (Phasianus satyrus Vieill.). érdekes gyikja a repülő sárkány (Draco volans L.). 3. A cejloni alrégió, ahová Cejlon szigete és Elő-India déli része tartozik. Félmajmai Madagaszkárra, kigyói pedig az indmalaji. alrégióra emlékeztetnek. Jellemzők: a lóri félmajmok (Stenops gracilis v. d. Hoeven, Loris ceylonicus Geoffr.), a Presbytis comata Desm. nevü kutyamajom, a kornú madár (Harpactes fasciatus Blyth.), a nemes papagáj (Paealornis Alexandri Vig) és a pajzsosfarku kigyók (Uropeltidae). 4. Az indiai alrégió, kiterjed Előlndia középső részére, Himalajától délre. Jellemző alakjai a tigris (Felis tiger L.), a gavial (Gavialis gangeticus Gmel.), a tigriskigyó (Python tigris Daud.), a huhlman majom (Semnopithecus entellus Wagn.), Paradoxurus hermaphroditus Gray. stb. emlős; különben emlős faunája hasonlit a palearktikus régióhoz, mert sok faj medve és szarvas fordul elő. A páva (Pavo cristatus L.) hazája.
V. Az etiópiai régióhoz soroljnk egész Afrikát, kivévén északi részét, déli Arabiát és Madagaszkár szigetét a szomszéd szigetekkel együtt. Van 90 jellemző emlős- és 179 jellemző madárfaja. Ilyenek: a vizi ló, zsiráf, antilópék, keskenyorru majmok, ugró egerek stb. Alrégiói: 1. A madagászkári alrégiót kitüntetik: a félmajmok (Propithecus, Lichanotus, Lemur, Hapalemur, Lepilemur, Chiromys stb.) és a rovarevő emlősök (Centetes). A nagy növényevő és ragadozó emlősök hiányoznak. A kurol kakuk (Leptosomus discolor Cab.) és az orrmányos kigyó (Langána nasuta Schanz). 2. A délafrikai alrégióhoz tartozik Afrika csucsától a 22-ik szélességi fokig, a keleten pedig a Mozambique-partig. Emlösök közül jellemző: az aranyvakandok (Chrysochloris inaurata Pall.), a szurikata (Rhyzaena tetradactyla Illig. l, a zibethiéna (Protelos Lalandi Geoffr.), a hiénakutya (Canis pictus Desm.); az ugrónyul (Pedetes caffer Illig.), a kapföldi disznó (Orycteropus Capensis Geoffr.), a kvagga (Equus guagga Gmel.), a tigris-ló (E. Burchellil Gray), és a zebra (E. zebra L.). Madarak közül: a kapföldi banka (Irrisor capensis Less.); Colius corpensis Gm. stb., Zonurus cordylus Merr. gyik stb. 3. A nyugatafrikai alrégió kiterjed Afrika nyugati partjaira Szenegáltól Angoláig, továbbá Afrika középső erdős vidékére. Fontosak: a gorilla (Gorilla Gina Is. Geoffr.), csimpánz (Troglodytes niger Geoffr.), a pottofélmajom (Pterodicticus potto v. d. Hoeven.), a medvemaki (Arctoceleus calabarensis Gray), a pamatos fülü disznó (Sus penicillatus Wagl.), a lárvás disznó (Potamochoerus africanus Gray); különböző szövő madarak (Vidua paradisea Cuv., V. regia Cuv., V. principalis Cuv. stb.). 4. A kelet afrikai alrégióhoz számítják: a tropikus Arábiát, Keleti-Áfrikát Mozambigne-ig, egészen a nyugatafrikai alrégióig. Sok keskenyorru majma van, mint a páviánok (Cynocephalus), cerkóf majmok (Cercopithecus); a zsiráf (Camelopardalis giraffa Schreb.), az etiópiai malac (Orycteropus aethiopicus Sund.), a gnu (Catoblepas gnu Sund.); az oroszlán (Felis leo L.), a vizi ló (Hippopotamus. amphibius L.); az áfrikai elefánt (Elephas africanus Blum.); a kontyos sólyom (Gypogeranus serpentarius Illig.); a krokodilok, termeszek, zsibbasztó harcsa (Malapterurus electricus Lac.) stb.
VI. A palearktikus régió részei: Európa, mérsékelt Ázsia és észak-Afrika az Atlasz hegységig. Jellemző 138 gerinces állatfaj. Alrégiói: 1. A mandzsui alrégió (Khina északi része, Japán, Mandzsu), a menyétkutya (Canis procyonoides Gray.), az aranyfácán (Phasiamis pictus L.), az ezüst-fácán (Galiophasis nycthemerus Gray); a tragopantyúk (Ceriornis satyra Swains.); az óriási szalamandra (Sieboldia maxima), a selyemlepke (Bombyx mori L.) stb. 2. A szibériai alrégió (Közép- és észak-Ázsia). Az északi vidékek faunája általában hasonló az északi Európáéhoz; de menyétekben sokkal gazdagabb (coboly, guló hermelin stb.). A sarki róka (Canis lagopus L.); a középső részében fontosabbak: a jak (Poephagus grunniens L.), a mosuszállat (Moschus moschiferus L.), a dzsigetal (Equus hemionus Pall.), különböző szarvasok, antilópék és ugró egerek. A pusztai talpas tyuk (Syrrhaptes paradoxus Pall.) és egyes erdei tyukok, 3. A mediterrán alrégióhoz a Földközi tenger környéke tartozik. A vándormadarak nagy részének téli tartózkodási helye. Kiváló állatai: a dámszarvas (Dama vulgaris Brookes); gazellák, tarajos sün (Hystrix cristata L.), cibetmacskák (Viverra), sávos hiena (Hyaena striata Zimm.); a büdös banka (Upupa epops L.), egyes gázlók és keselyük. Viperák, a fénylő gyik (Scincusj, a tüskefarku gyik (Uromastix) Steilio, Seps, Pseudopus stb. gyikok, szalamandrák, Chondrostoma és Cyprimodon halfajok. 4. Az európai alrégió magába foglalja észak- és Közép-Európát. Déli részére jellemzők: a török majom (Inuus ecaudatus Geoffr.), a bivaly, flamingó (Phoenicopterus ruber L.), egyes skorpiók és pókok. A középső részén fontosak: denevérek, egyes rovarevő (sündisznó, vakandok, cickány), ragadozó (farkas, róka, borz, vidra, barna medve, hiuz, vadmacska stb.), rágcsáló emlősök és az európai bölény, éneklő, tyúkféle, gázló és uszó madarak, a síklókigyók (Coluber), különböző békák (Rana, Pelobates, Bufo, Bombinator) és halak (potyka, csuka, fehérhal, csik, harcsa stb.). Végül északi részében emlitendők: a jegesmedve (Ursus maritimus Desm.), a sarki róka (Canis lagopus L.), rénszarvas, lemming (Myodes lemmus Pall.), továbbá számos uszó és gázló madár.
Schmarda a szárazföldi állatvilágot szinten felosztotta, még pedig a következő 21 régióra: 1. az északi sarkvidék (prémes állatok és az uszó madarak hazája), 2. Közép-Európa (a rovarevő emlősök, futóbogarak és a Staphylinidák otthona), 3. kaspi puszták (pocokfélék és a szaiga antilope hazája), 4. közép-ázsiai felföld (a lovak birodalma), 5. a Földközi tenger környéke (a különizes bogarak (Heteromera) hazája), 6. Khina (fácán), 7. Japán (óriás szalamandra), 8. északAmerika (rágcsálók, fogas és kupcsőrü madarak hazája), 9. Sahara (struc és a fekete bogarak hazája), 10. Kelet-Afrika (a keskenyorru majmok és a termeszek jellemzik), 11. afrikai felföld (a kérődzők és vastagbőrüek otthona), 12. Madagaszkár (maki, félmajmok), 13. India (ragadozó emlősök és galambok hazája), 14. Szunda szigetek (repülő maki, orangutáng), 15. Ausztrália (csőrös és erszény es emlősök), 16. Közép-Amerika (a szárazföldi rákok az uralkodók), 17. Brazilia (laposorru majmok, foghíjasok és harcsafélék), 18. Peru és Chili (láma, kondor), 19. a pampasz (a nyúlszájúak (Lagostomidae) hazája), 20. Patagónia (Guanako és Rhea Darwinü hazája), 21. Polinézia (a kivi otthona). Hasonlóan Schmarda osztotta fel a tenger állatvilágát is 10 állatrégióra úgymint: l. az északi Jegestenger a nagy tengeri emlősök mint cetek, fókák hazája. Csak itt található a rozmár (Trichechus rosmarus L.) és a narval (Monodon monoceros L.). Továbbá sok rákféle (Amphipoda) is van. 2. déli Jeges-tenger. A pingvinek és tengeri emlősök uralkodnak, 3. az Atlanti-tenger északi része a tőkehalak és heringek hazája, 4. a Földközi tenger az ajakos halak otthona. Itt fordul e1ő a barátfóka (Phoca monachus Desm.), továbbá a nemes korall (Corallium rubrum Lam.) és a mosdószivacs (Euspongia officinalis Vosm.), 5. a Csendes-tengerészaki része a páncélosfejü halak (Cataphracti) hazája. Itt él a füles fóka (Otaria Stelleri Desm.) is, 6. az Atlantitenger tropikus részét a szirénák (Manatus) és delfinek jellemzik. Továbba számos meduza, szalpa és rákféle, 7. az Indiai óceánra jellemzők a tengeri kigyók. Itt található az óriási kagyló (Trigarna gigas L.) és a gyöngytermőkagyló (Meledartna margaritifera Lam.), 8. a Csendes tenger copiusi része. Főállatait a korallok és a tengeri uborkák képezik, 9. az Atlanti-tenger déli része és 10. a Csendes tenger déli része, melyeknek állatvilága nem valami jellemző.

Forrás: A Pallas nagy lexikona