Algäu, Algau vagy Allgau tágabb értelemben Svábország ama része, amelyet az Alpesek szélső hegycsoportjai foglalnak el és amelyet Ny felől a Boden-tó és Ill, K felől a Lech D felől az Inn, é felől pedig a Duna határol. Rendesen azonban Bajorország DNy-i részét és Tirolnak meg Württembergnek egymással szomszédos részeit értik alatta, körülbelül azt a területet, amelyet régente Albigaunak vagy Alpgaunak neveztek. Allgäut egészen betöltik az Allgäui-Alpesek, amelyek a Rhäti-Alpeseknek északi folytatásait és fokozatait képezik. Az Iller völgye középen hasítja végig az Alpesek eme csoportját. A hegyrajzi főfölosztással megegyezik a néprajzi, illetőleg nyelvjárási fölosztás. A nyugatiakat, a Bregenzerwald lakóit «Walder», a keletieket «Lechler» vagy «Thaler» (Lechthaler) néven különböztetik meg. A déli láncolat néhány csúcsa fölülemelkedik az örökös hó határán, amely ott körülbelül 2500 m. magasságban van. Van két kis glecser a Hohen-Licht csúcson (2687) m.) és a Mádelegabel csúcson (2649 m.) Az Ill és Inn között van az Arlberg hágó (1797 m.), amelyen a feldkirch-landecki vasút és az arlbergi alagút (l. Arlberg) vezet keresztül. A felső hegysorok pompás havasi legelőin tartják az otthonos kis szarvasmarhafajt. Az allgäui szarvasmarha szép, erőteljes, de csontos testalkatánál fogva mégsem igen jó igavonó; jól hizlalható és Németországnak meg Svájcnak legjobban tejelő fajtái közé tartozik. (L. Algaui marha.) Állati termékekkel jelentékeny kereskedést űznek Augsburg és München, Nürnberg és Bécs felé. Sonthofen marhavásárai fontosak. V. ö. Waltenberger A. Vorarlberg und Westtirol (6. Aufi. Augsb. 1888).
Forrás: A Pallas nagy lexikona