Antinóos

Hadrian római császár görög kedvence, kit annyira szeretett, hogy utazásaira is mindig magával vitte. Egyiptomi utazása közben a fiatal, szépségéről híres ifjú a császár igazi fájdalmára véletlenségből, avagy öngyilkossági szándékból, a Nilusba fult. Hadrianus számos szobrot állíttatott elhunyt kedvencének és egy csillagzatot is nevezett el róla. Hires az az A.-szobor, amely a Vatikánban van (A.-t, mint Dionysost ábrázolva), s amelyet Palesztinában találtak meg, ahol Hadrián császárnak nyaralója volt. Utóbb is számos szobrász örökítette meg a szép, bánatos arcu ifjú emlékét; e (többnyire olasz muzeumokban őrzött) szobrok viszont a műtörténészeknek (Heinse, Levezow, Visconti, Welcker, Braun, Wiseler, Helbig, Milchhöfer) pszichologiai tekintetben fontos dolgozatokra szolgáltattak alkalmat. L. Laban Adolf művét: Der Gemütsausdruck des Antinous (Berlin 1891). Symonds: Sketches and studies en Italy (1879). Az ideszóló fejezet magyar fordításban is megjelent (a «Magyarország és a Nagy Világ» 1881. évfolyamában). Antinóos életéről 1. Gregorovius, Gesch. des Kaisers Hadrian (2. kiad. 1886); Antinóos továbbá Ebers «Der Kaiser» c. regényének egyik hőse.

Forrás: A Pallas nagy lexikona