1. Gusztáv, publicista, szül. Somogy vmegye Gamás hegységében 1874 febr. 9. Tanulmányait Kaposvárott, Kecskeméten s Pécsett végezte. Már ekkor kitünt nyelvismeretei és íróságra való hajlama által; buzgó tagja volt a főgimnáziumi önképző-körnek s első irodalmi kisérlete ennek évkönyvében jelentek meg, 1866. megnyerte a pécsi nemzeti kaszinó által kitüzött Széchenyi-díjat. Miután a bölcsészeti tanulmányokat elvégezte, az egyetemen jogot hallgatott, 1870. a hírlapírásra adta magát s tagja lett a Pesti Napló szerkesztőségének, egyben titkári teendőket végezve az akkori szerkesztő, báró Kemény Zsigmond mellett. 1874. ügyvédi vizsgát tett és segédfogalmazó lett a királyi táblán. Mint író kezdetben szépirodalommal foglalkozott, írván költeményeket, színműveket, regényeket s fordítván franciából, olaszból és spanyolból (többi közt a Cid-románcokat). Később az Ellenőr szerkesztőségébe lépve, elébb külföldi rovatot vezette, majd vezércikkíró lett s ilyen minőségben a Toldy István Nemzeti Hirlapjában is sokat írt és mint ilyen működik jelenleg a Nemzeti és Pesti Hirlap hasábjaiban, mindig lelkesen küzdve a liberalizmus mellett. 1884. a sepsi-szt.-györgyi kerületben szabadelvü párti programmal képviselővé választották s azóta állandóan tagja a képviselőháznak. Képviselői és publicistai minőségben elismerésre méltó akciót indított a magyar kultur-törekvések érdekében s a dunántúli közművelődési egylet magalakításában sok érdemet szerzett. Mint publicista igen szorgalmas és termékeny, mint jogász élénk részt vesz a jogi téren jelentkező mozgalmakban. Művei: Egy szív története, Castelar Emil után spanyolból (Budapest 1874); Barna Arthur, regény (1880); Gladstone és a keleti válság (1880); Az egyéni szabadság Európában és Magyarországon (1880); A szabadság országa (rajz, 1881, második kiadás 1884); A demokrácia Magyarországon (1881); A büntetőjog tudományos programmja, Carrara Ferenc után olaszból (1881); A magyar doktrinairek (1882); Kemény Zsigmond, a forradalom és kiegyezés (1883); Magyarosodás és magyarosítás (1883); A szép Diego, végjáték 3 felvonásban, Moreto után spanyolból (1883); Legujabb politikai divat (Timoleon álnév alatt 1884); Társadalmunk és nemzeti hivatásunk (Censor álnév alatt 1884); Az angol mezőgazdaság, Levergne után (1885); Cid, spanyol románcok (1886); Új korszak és politikai programmja (Atticus álnév alatt 1889; ez két kiadás ért); Saját becsületének orvosa, Claderon szinműve spanyolból (1886); A magyar nemzet függetlensége az állami és az egyházi (külső) kormányzatban, különös tekintettel a magyar király apostoli jogaira és a kat. autonomiára (1893); A dualismus, története, közjogi értelme és törekvéseink (1892).
2. B. Gusztávné, szül. Bogdanovich Krisztina, irói álneve Bogdanovich György. Utirajzokat, beszélyeket és verseket írt a Családi Körbe és az Ország-Világba, továbbá önálló munkákat a következő címek alatt: Az én kis világom, rajzok, Budapest 1887; Két elbeszélés, 1. A divat (1888), 2. A bolondot, gazt nem vetik, mégis terem, rajzgyüjtemény, Győr, Debrecen 1889; Egy humánus házi úr élményei. Budapest 1891.
Forrás: A Pallas nagy lexikona