Rikárd gróf, osztrák államférfi, a Szent István-rend nagykeresztese, született 1823 február 12-én, tanulmányait részint Prágában, részint Bécsben végezte, nemsokára azután znaimi kerületi kapitány lett. 1860. a cseh tartományi gyülés majd a birodalmi tanács képviselőjévé választatott, hol a klerikális és feudális párt mellett nagy buzgalmat fejtett ki. Mindazonáltal Schmerling kinevezte Csehország helytartójává. Mikor Schmerling bukása után B. lett a belügyminiszter, ki önállóság híjjával, a papi és feudális párt fővezetőjének, Eszterházy Móric gr.-nak puszta eszközéve vált: kezdetét vette a hirhedt alkotmány felfüggesztési politika, melynek főcélja az volt, hogy a magyarok befolyását és a szabadelvü német elemet elnyomja. E cél felé, valamint az abszolutizmus és konkordátum uralmára törekedett az a párt, melynek B. is hive volt, a hatalom és jezsuitizmus minden eszközeivel, de egyszersmind nagyuri könnyelmüséggel, mint ez már az ugynevezett junkerek sajátja. Az 1866. háboru alatt, melynek kitöréséhez B. politikája is hozzájárult, a háboruszülte viszonyokat, nevezetesen az ostromi állapotot céljai elérésére akarta felhasználni. Mi niszteri tárcájához a béke megkötése után, a közelégedetlenség dacára, annyira ragaszkodott, hogy még Beust kiegyezési politikája alatt is megmaradt miniszternek, mig végre a Magyarországgal való kiegyezés létrejöttével megbukott s 1870 febr. kénytelen volt visszalépni. A klerikális-feudális párt ujabb győzelme után Taaffe alatt (1881) B. a legfelsőbb biróság elnöke s egyszersmind az urak házának tagja lett, melyben 1881 óta napjainkig pártja érdekében minden fontosabb kérdésben felszólalt. A dualizmusnak és mindennemü szabadelvü reformnak elszánt ellenfele.
Forrás: A Pallas nagy lexikona