Brueghel

Péter id. (Bauernbrueghel, Viezen Brueghel, le drôle), németalföldi festő, hires festőcsalád megalapítója, szül. Brueghelben Breda közelében a XVI. század huszas éveiben, megh. 1569. Fiatal korában Antwerpenbe került, 1553. tanulmányutat tett Olaszországba, 1563. nőülvette mesterének, Coek Péternek leányát. B. északi népies körben mozgott. Gyakran eljárt bucsukra és egyéb falusi ünnepélyekre, hogy az népéletet közvetetlenül tanulmányozhassa. Mindezen tanulmányok visszatükröződnek műveiben. Legjobban van képviselve a bécsi csász. képtárban. Itt van a farsang fantasztikus harca a bőjttel (1559), idillikus játszó gyermekei (1560), kitünő relisztikus parasztlakodalma, a babiloni torony építése és Krisztus keresztvitele (1563) stb. Különösen ez utóbbi nagyszerü mű a maga nemében, mintegy 200 alakkal, hatalmas tájképpel. A budapesti országos képtárban B.-nek egy agg házaspárt ábrázoló képe látható (1559).
2. B. Péter, ifj. (Höllenbrueghel), németalföldi festő, id. B. Péter fia, szül. Brüsszelben 1564. Antwerpenben telepedett le és itt halt meg 1637 v. 1638. Atyjának képeit utánozta, sokszor másolta, de vannak neki is jeles képei. Ilyen a borzasztó Halál diadala a gráci muzeumban (1597), melyet atyjának tulajdonítanak, számos genreképei, allegoriai és tájképei. Fia, legifj. B. Péter (szül. 1598.) szintén festő volt.
3. B.János, id., flamand festő, id. B. Péter fia, szül. Brüsszelben 1568. Atyja B. születése után egy évvel meghalt, első oktatását nagyanyjától Verhulst Máriától nyerte, ki maga is ügyes miniature festőnő volt; már fiatalon Antwerpenbe került Soetkint Péterhez, egy ideig Kölnben tartózkodott, majd Olaszországba ment; 1593. Rómában, 1596. Milánóban találjuk, ugyanez év végén Antwerpenben telepedett meg, hol 1625 jan. 13-ig köztiszteletben, korának művészeivel, igy Rubensszel is, a legjobb viszonyban élt. Minthogy selyem- és bársonyruhában szeretett járni, megkülönböztetésül «Bársony Brughelnek» (Fluwellen Brueghel, Brueghel de velours) keresztelték el. B. kora legtermékenyebb és többoldalu művészeinek egyike volt, ki mint vallásos, történelmi, mitologiai, allegorikus és genrekép-, állat- és virágfestő, de főleg mint tájképfestő nevezetes, mindamellett, hogy képei, ha kitünő, átgondolt elrendezésüek is, mindig kis méretüek. Ritka állatfestési tehetségét főleg a Paradicsom festésén volt alkalma bemutatni. Ilyen az eredendő bűn c. képe a budapesti m. képtárban (550), mig az ugyanott levő Éva teremtésében (547) az állatokat valószinüleg Jeroom van Kersel festette, szintén az orsz. képtárban levő Noé bárkája-ban (548) ismét bő alkalma nyilt állatok festésére. Tájképei rendesen olaszországi tájakat ábrázolnak és művelődéstörténetileg érdekesek, mert élethüen mutatják be az országutak pezsgő életét, a városokat, a kikötőket stb. A budapesti orsz. képtárban levő 552. sz. festményen a tájat B., az alakokat Rottenhammer János festette. (V. ö. Crivelli: Giovanni Brueghel, pittor fiammingo, Milano 1878.)
4. B. János, ifj. flamand festő, id. B. János fia. szül. Antwerpenben 1601., megh. 1678 után, teljesen atyja nyomdokaiban haladt, öccse Ambrus (1617-1675) virágfestő volt ugyszintén ifj. B. János fia, Ábrahám is (szül. 1631). V. ö. E. Michel, Les Brueghel, Páris 1892.

Forrás: A Pallas nagy lexikona