Burgundia

Franciaország egykori tartománya, 25714 km2 területtel és mintegy 1.800000 lak., Dijon fővárossal. Határai: Champagne, Franche-Comté, Svájc, Savoya, Dauphiné, Lyonnais, Bourbonnais és Nivernais. K-i részét kivéve, nagyobbára hegyek takarják; és pedig a Beaujolaisi, Charolaisi, Mâconnaisi hegyek, a Morvan és a Côte d'Or. A Szajna és ennek mellékfolyója, a Cure, Serein és Armançon által erősbült Yonne, továbbá a Loire és mellékfolyója, az Arroux, a Saône, Doubs és Ain öntözik. Földje termékeny, hegyeit erdők takarják; híresek a borai. B. föloszlott Alsó-, Felső-B.-ra (amelyeket a Morvan, a Côte d'Or és a Langres-fensik választ el) és Bressere (amelynek határa az előbbiek felől a Saône). B. részei voltak: Auxois, Montagne, Auxerrois, Dijonnais, Beaunois, Autunois, Charolais, Châlonnais, Mâconnais, Bresse bressane, Bresse châlonnaise, Bugey, Valromey, Pays de Gex és a Dombes. B.-nak ma Ain, Saône-et-Loire, Côte d'Or és Yonne départementok foglalják el helyét.
A burgundok (vagy burgundionok)a gót törzs egyik ága voltak. A népvándorlás kezdetén keresztül hatoltak az alemannok földjén és 406 kör. Worms környékén a Rajna mentén, országot alapítottak. 437. a hunok döntő győzelmet arattak a burgundokon. Ezt az eseményt, valamint Attila halálát a német hősmondák (az eddai hősdalok, Nibelungen-dal) százféleképen kicifrázták, mely mondakört azután Wagner Rikárd a Nibelungok c. opera-ciklusban értékesítette. A nyugatrómai birodalom bukása után a burgundok a Loire egész mentére kiterjesztették uralmukat (a Provence kivételével), elfogadták az ariánus hitvallást és elsajátították a román nyelvet. Nyelvemlékük ugyan alig maradt a régi korból, de fenmaradt az 500 körül feljegyzett törvénykönyvük, a Lex Gundobada. A VI. század folyamában versenytársaik, a kat. frankok jobban és jobban háttérbe szorították a burgundokat. Ez okból Zsigmond királyuk, hogy népének jövőjét biztosítsa, maga is áttért a kat. hitre. Mindazonáltal Klodvig frank király fiai családostul elfogták és a Loireba fulasztották. A győzők ekkor B.-t a frank birodalomhoz csatolták, noha B. a frank kir. családban divatos osztozkodások alkalmával mindig külön egészként szerepelt. A frank monárkia bomlásakor az időközben teljesen romanizált B. önállóságát visszanyerte. A montailli gyülésen a nagy hűbéresek Vienne-i Boso-t (Kopasz Károly sógorát) ültették a királyi székbe, ki Arlest szemelte ki székvárosává és országát 882. Vastag Károlytól hűbérül vette. Burgundiát másként Arelat-nak (lásd ott) is nevezték. A dölyfös hűbéresekkel szemben tehetetlen Bosót kiskoru fia, Lajos követte a trónon (887), kinek nevében anyja, Irmengard kormányzott. Ugyanakkor Rudolf herceg a Jurán túli vagyis Felső-B.-t alapította, melyet hatalmának szilárdítása érdekében Arnulf császártól hűbérül fogadott. 912. fia, II. Rudolf követte a trónon. A Franche Comté tőszomszédságában pedig egy harmadik burgundi fejedelemség is alakult, a burgundi hercegség, melynek alapítója Boso öccse, Rikárd autuni gróf volt.
Arelatot és a Jurán tuli B.-t II. Rudolf egyesítette, kinek utóda, Konrád (937-953) uralma idején B. sokat szenvedett a magyarok és arabok betöréseitől. III. Rudolf kir. pedig II. Henriket, Gizella nővérének fiát nevezte ki utódává. Miután II. Henrik gyermektelenül hunyt el, utóda, II. Konrád császár mint német birod. hűbérre emelt igényt B.- ra és hosszadalmas harcok után az országot csakugyan elfoglalta. III. Rudolf halála után (1032), kiben a burgundi dinasztia férfiága kihalt, Konrád császár a B. fölött való hatalmát fiára, Henrikre ruházta, kit a nagyok a solothurni gyülésen B.-i királynak választottak és meg is koronáztak. 1038 óta B. a német császárságnak volt egyik melléktartománya; a burgundi főpapok és főurak pedig (később a savoyai grófok is) a német rendek sorában foglaltak helyet. Egyik-másik német császár burgundi királynak is koronáztatta magát, igy l. Rőtszakállu Frigyes (1178). A Hohenstaufok bukása után azonban a B. és Németország között fenállott kapocs mindjobban és jobban lazult. IV. Károly volt az utolsó császár, ki magát burgundi királynak koronáztatta (1364); halála után az ország több apró fejedelemségre oszladozott, melyek idővel - Savoya és Mömpelgard kivételével - Franciaország fenhatósága alá kerültek.
Hasonló sors érte a B.-hercegséget, mely később a Bourgogne nevet is viselte. Rikárd grófot, az alapítót, ugyanoly nevü fia követte a trónon, kit utobb a francia nagyok királyukká választottak. Miután 936. gyermektelenül elhalt, a hercegség Ottó capetingi hercegre (Capet Hugó király öccsére) szállt, ki Rikárd herceg unokahugát, Ludegardist birta nőül. 936-1361-ig B. a capetingi család mellékágának maradt birtokában, mely 1361. Fülöp hercegben kihalt. Erre János francia király az országot a francia koronával egyesítette, de már 1363. mint hűbért legifjabb fiára, Merész Fülöpre ruházta.
Fülöppel kezdődik a burgundi hercegek uj sorozata s egyuttal B.-nak fénykora. A művészetek, az ipar és kereskedés a XIV. és XV. század folyamában B.- ban olyan lendületnek indultak, hogy Európában hozzá hasonló virágzást abban a korban hasztalan keresnénk. Fülöp flandriai Margittal (III. Lajos flandriai gróf egyetlen leányával) kötött házassága révén Flandriára, Mecheln és Antwerpenre meg Franche-Comtéra is fenhatósági igényt szerzett. Midőn VI. Károly francia király megtébolyodott, Fülöp lett Franciaország kormányzója, de éppen emiatt gyült meg a baja a király mellőzött öccsével, Lajos orléansi herceggel. Alig hogy Fülöp 1404. elhalt, Lajos herceg magához ragadta a francia kormányzóságot. mig Fülöp fiának, Rettenthetetlen Jánosnak B, birtokával kellett beérnie. E miatt az unokatestvérek kölcsönös gyülölettel viselkedtek egymás iránt. Elvégül János herceg rokonát Párisban, a Temple-utcábán orgyilkosok által megölette (1404), mely gyilkosságnak hosszadalmas háboru lett a következménye, melynek folyamában a dauphin kisérői János herceget a monteraui hidon lekaszabolták (1415). E tett, fiát és utódát, Fülöp charolaisi grófot az angolok táborába hajtotta; kinek sürgetésére az 1420. kötött troyes-i békeszerződésben a dauphint a közbéke biztosításai alól kivették. Fülöp B. területi nagyságát igen sikeresen öregbítette. Meghódította Hennegaut, Holland és Zélandot, megvásárolta (1429) Namurt és örökölte Brabantot meg Limburgot, mely tartományok a Burgundi Antal, Merész Fülöp második fiától származó család kihalta után reá szállottak (1430). Az arrasi békében (1435) Macont, Amienst, St.-Quentint és a boulognei grófságot kapta; 1443. pedig megszerezte a luxemburg-i hercegséget. Harmadik nejétől, I. János portugál király leányától, Izabellától megszületett végre a várva-várt trónörökös is: Merész Károly. Ez 1461. követte atyját a trónon és a maga részéről is növelte B.-t Geldern és Zütphennel, de midőn a szabadságszerető svájci pórokkal háboruba elegyedett, Granson és Murton mellett csatát, Nancy mellett pedig életét is vesztette (1477).
B. most Károly egyetlen leányára, Máriára szállott, ki hét kérő közül a lovagias Miksa osztrák herceget (III. Frigyes császár fiát) szemelte ki férjéül. Miksa versenytársa XI. Lajos francia király csak a Picardiában fekvő városokat kapta osztályrészül, valamint a megüresedett bourgognei hercegséget. Midőn Mária korai halála után (1482) Miksa megkisérlette (mint a Máriától szül. gyermekek gyámja) a B. fölött való kormányhatalmat magához ragadni több tartomány adós maradt a hódolattal, sőt Flandria lakói Miksát elfogták és három hónapig foglyukként őrizték. Csak 1489. ismerték el őt kiskoru fia, (Szép) Fülöp helyettesének. Fülöp korai halála után (1506) B. Fülöpnek spanyol Jankától született fiára, Károlyra szállott (a későbbi V. Károly császárra). B. további történetét l. Németalföld és Belgium.

Forrás: A Pallas nagy lexikona