A büntető jognak egy ujabb iránya az eddig uralkodó elméletnek azt veti szemére, hogy kizárólag a bűntetteket mint elvont jogi lényeket veszi figyelembe, teljes félreismerésével annak az igazságnak: Si duo faciunt idem, non est idem. Ha ketten ugyanazt követik el, az nem ugyanaz. Ez az uralkodó rendszernek sarkalatos hibája, s főoka a bűntettesek ellen vivott harc eddigi állítólagos sikertelenségének. A büntetöjognak célirányos reformja, mely általánosan érzett szükséget képezne, csakis az eddigi rendszerrel való teljes s gyökeres szakításban keresendő. A jelszó alatt« nem a tettet kell büntetni, hanem a tettest» - mintha az uralkodó rendszer a lopást s nem a tolvajt küldené börtönbe - az uj tanok szabályul azt állitják fel, hogy a büntetés minősége s mennyisége szempontjából a tettnek tárgyi minősége közömbös, a tettesnek alanyi minősége az egyedül irányadó. Nem az a döntő, «mit», követett el valaki, hanem az, hogy «kin», milyen ember az, aki a bűntettet elkövette. Azért ezentúl nem a bűntetteket, hanem a bűntetteseket kell osztályozni. A bűntettek kategóriái helyébe a bűntettesek kategóriáinak kell lépniök, s a büntetés megállapításánál nem az elkövetett bűntett minősége, hanem az az irányadó, hogy a tettes a bűntettesekre elfogadott osztályok melyikébe tartozónak bizonyul. Az osztály megállapításánál az elkövetett bűntett minőségének legfölebb alárendelt szerepe lehet.
Az olasz u. n. pozitiv iskola 5 osztályt különböztet meg: 1. elmebeteg bűntettesek, ami contradictio in terminis, mert habár azt, hogy számos bűntett a tettesnek elmebajában találja forrását, s közveszélyes elmebetegek létezését józanul senki sem tagadhatja, s nem is tagadja, a beszámítást kizáró elmebetegség és alanyi bünösséget feltételező bűntett egymást leghatározottabban kizáró fogalmak. Hogy a közveszélyes elmebetegek ellen a társadalmat meg kell védeni, az több mint bizonyos; hogy e téren nem történt meg eddig mindaz, ami megtörténhetett s aminek megtörténnie kellett volna, azt meglehet, talán meg kell engedni; hogy különösen s jelesül a közveszélyes elmebetegek, kivált akkor, ha közveszélyes voltuk tettleg, a bűntettnek objektiv ismérveit kimerítő tettekben, p. ölésben, testi sértésben, gyujtogatásban, a női szemérem erőszakos megtámadásában nyilvánult, a társadalmi rendre nem veszélyes örültektől eltérő bánásmódban részesítendők, s külön tébolydákban helyezendők el, a fölött a pszihiátria van hivatva döntő véleményt mondani; de mindehhez a büntető jogtudománynak, a büntető törvénynek s a büntető biróságnak semmi köze; ezzel a felfogással a járványok, az elemi csapások elleni védelmet is a büntetőjog körébe lehetne, sőt következetesen kellene is utalni, ami- képtelenség. Azzal, hogy a tébolydában való elhelyezés az egyéni szabadságot szerfelett közelről érdekli, azt is meg lehetne okolni, hogy a tébolydába való elhelyezés, sőt a társadalmi biztonság érdekében az elbocsátás is birói ellenőrzés alá helyeztessék; de a büntetőtörvénynek ehhez sincs köze, s az ezzel a hatáskörrel felruházott biróság nem mint büntető biróság járna el. A kérdés hasonló ahhoz a kérdéshez, vajjon p. a gyámügy közigazgatási birósági teendőt képezzen-e. 2. A született bűntettesek, akik sajátszerü szómatikus ismérvekkel birnának, amelyek az emberi nemnek kevésbbé fejlődött állapotába való visszaesésnek, az u. n. atavizmusnak képeznék bizonyítékát. Ilyen ismérvek - eltekintve az agynak rendellenességeitől, amelynél nemcsak az agynak architektonikus szerkezete, hanem sejtszöveti -hisztologiai - összetétele is szerepet játszik, de aminek megállapítása csak halál után a boncoló asztalon lehetséges - a koponyaszerkezet, a magasság, suly, mellkas, fej, arckifejezés, hajzat, homlok, szem (ferde szemek), szemöldök, fül (elálló fülek), orr, száj, pofacsontok, fogak, szakáll, nyak, végtagok sajátszerüségei, a dinamométer segélyével eszközlött erőmérések stb. Amely osztálynak gyakorlati hasznavehetőségét, helyesebben hasznavehetetlenségét bizonyítja az, hogy a rendszernek főképviselője, az olasz Lombrosoval szemben (aki különben mig eleinte az elmebetegek és született bűntettesek közt különbséget, később a született bünösöket is elmebetegeknek erkölcsi tébolydában szenvedőknek nyilvánítja, mely erkölcsi téboly az epilepsziának egyik válfaja) a jelenkor elsőrendü antropologusai, az eddig követett vizsgálati módszer hiányainak kiemelése mellett, egyértelmüen kijelentik, hogy a született bűntettes tipusát az antropologia - eddig legalább- meg nem határozhatja. 3. A javíthatatlan bűntettesek. Akiknek az előbbeniekkel közös jellemvonása az, hogy állandó társadalmi veszélyt képeznek s azért a társadalmi biztonság érdekében feltétlenül s mindenkorra ártalmatlanokká teendők. Különböznek ellenben az előbbeni osztálytól abban, hogy javíthatatlanságuk nem szómatikus ismérveikben, hanem szerzett tulajdonságokban alapszik; hogy továbbá, míg amazoknál egyetlen egy bűntett elkövetése is elegendő osztályozásukra (némelyek szerint ez sem szükséges), a javíthatatlanság csak ismételt visszaesés által állapítható meg, s mig végül született bűntetteseknél az állandó veszélyesség feltétlenül bizonyos, s azért a társadalomból feltétlenül életük fogytáig kizárandók, a javíthatatlanoknál, habár a javulás fölötte valószinütlen, feltétlenül kizártnak nem tekinthető, ellenük azért elvileg nem életfogytig való, hanem határozatlan tartamu elzárás alkalmazandó, mely csak tényleg válik a javulás szerfeletti ritkaságánál fogva életfogytig valóvá. 3. Az alkalmi bűntettesek, kiknél a bűntett csak epizódszerü jelentőséggel bir. 4. Tágabb értelemben az alkalmi bűntettesekhez tartozók, de sajátszerü és különleges elbánást igénylők azon egyének, kik erös felindulás hatása alatt ragadtatták magukat büntetendő cselekmény, legtöbbnyire élet s testi épség ellen irányuló merénylet elkövetésére.
Nevezetes Liszt hallei tanárnak hármas felosztása, aki 1. javíthatatlan, 2. javítható, 3. javításra nem szoruló bűntetteseket különböztet meg. A büntetésnek az elsö osztályban az illetők ártalmatlanokká tételére, a másodikban javításra, a harmadikban elrettentésre kell irányulnia. A javíthatatlanság a visszaesők statisztikájában találja kifejezését, a javítható bűntetteseknek legfontosabb elemét a fiatal bűntettesek teszik. A tett tárgyi momentumának teljes figyelmen kivül hagyása azonban elfogadhatatlan következményekre vezet, mert p. arról, hogy javíthatatlanság cimén életfogytig való, vagy határozatlan tartamu elzárás alkalmaztassék, a legenyhébb törvénysértés miatt s olyanok ellen, kik habár ismételten, de mindig csak enyhe törvénysértések miatt voltak büntetve, komolyan alig lehet szó. Verebekre ágyúkkal lőni gondolatnak is képtelenség; a komoly társadalmi veszélyességnek pedig a tett objektiv minősége mindig egyik s nem éppen utolsó ismérvét fogja nyujtani. A célgondolatnak a büntetőjogban mennél nagyobb mérvben való uralkodóvá tétele, s a célgondolatnak megfelelő, de a társadalmi védelem mellett az egyéni szabadság védelmét is biztosító, valóban életképes reformok keresztülvitele a büntetőjog eddig elfogadott alapjain is lehetséges, aminek klasszikus példája az uj olasz btkv.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Bűntettesek osztályozása
