Burkolólemezek

(fliszek, a ném. «Fliesen»-ből), rendesen négyszögü vagy sokszögü, ritkábban kerek, márványból, majolikából, porcellánból vagy üvegnemü anyagból álló csekély vastagságu lemezek padozatok vagy falak burkolására, melyek közönséges vagy cement vakolatba fektetve egyszinü v. többszinü, többé-kevésbbé gazdag diszítményt alkotnak. A padozatnak és falaknak márványlemezekkel való burkolása Rómában már Kr. u. a VI. sz.- ban közkedveltségnek örvendett, és e szokás az egész középkorban fenmaradt. A lemezeket a későbbi időkben alakos és ornamentális diszítményekkel, címerekkel stb. látták el, eleinte fehér alapon fekete rajzokban, később tarka márvány borításban. A burkolás e nemének fényes példáját látjuk a sienai dóm-ban. A XIII. sz.- tól kezdve a majolikából készült B.- ek jönnek divatba festett, vagy préselt mustrákkal diszítve, részben emallozva, részben aranyozva. Az ily módon készült B.-ek a spanyolországi arab-mór diszítésnek egyebek közt fő-tényezői voltak, mint ezt az Alhambrában, Szevillában és másutt mai napig ránk maradt példák bizonyítják (l. Azulejo). Nagy tökélyre vitték a majolika B.-ekkel való diszítést a persák, nemkülönben a XVI-XVII. századbeli olasz renaissance építészet. Napjainkban a majolika és porcellán B.-ek gyártása és az azokkal való diszítés ujból nagy lendületet vett. Számottevő gyárak e tekintetben: Stoke upon Trent (Minton), Mettlach (Villeroy és Bock), Pécs (Zsolnay). V. ö. Anie: Les carrelages émaillés du moyen-âge et de la renaissance (Páris 1859); Rotulini és Bremi: Raccolta di Ornamenti tratti de terre cotte dissinet in Siena nel secolo XV e XVI (Siena 1873); Bremi és Lessing: Majolikafliesen aus Siena 1500-1550, és mások.

Forrás: A Pallas nagy lexikona