Babó

(növ.). a Tájszótár szerint Szeged vidékén a. m. vadbab. Diószegiék így nevezték a Vicia L. vitorlás virágu takarmányfüvet.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Babire néger

a bántúk középponti csoportjához tartőzó kisebb négertörzs a Luálába folyó mentén (Dél-Afrika).

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Babócsa

kisközség Somogy vmegyének nagyatádi járásában a Rinya partján, (1891) 2443 horvát és magyarajku lakossal, szép kastéllyal. Lakói földmíveléssel, sertéstenyésztéssel foglalkoznak; van vasút-, táviró- és postaállomása. A most romban heverő vár a török háborúk idején sok viszontagságon ment keresztül; először Toigon Ozman török hadvezér ostromolta, s a magyar őrség vigyázatlanságánál fogva el is foglalta; Nádasdy Tamás nádor nagy áldozatok árán visszavette s kiszorította ugyan a törököket, de midőn a győzők bevonultak, az aláásott aknák felrobbantak s a magyarokat a vár romjai alá temették. A várat Báthory András újból felépíttette, megerősíttette s őrséggel látta el, de Szigetvár bevétele után ismét a törökök kezébe került. Zrinyi György újra megtámadta s tetemes haderő közeledtére a törökök visszavonultak, de hátrahagyott aknáik mind a várnak, mind a bevonult császári seregnek nem csekély részét megsemmisítették. Ezután a vár még egyszer felépült s Horváth Miklós parancsnoksága alatt őrséget is kapott, melyet a törökök, nevezetesen 1566-ban eredménytelenül támadtak meg. 1595-ben Zrinyi György tanácsára újraépíttetett és megerősíttetett, de a törökök 1600-ban a várat három napi ostrom után ismét elfoglalták. 64 évvel utóbb (1664) Zrinyi Miklós visszafoglalta s azóta nem játszik szerepet; a nyugalom azonban csak akkor állott be, midőn a törökök a megyéből végkép kiköltöztek. B.-t a Babócsay-család, utóbb a gróf Somssich-család birta. A B.-i bencés rendű apátság a honfoglalás után keletkezett; 1555-ben Báthory Endre kezébe jutott, a Báthory-család a török ellen védelmezte, de 1664-ben IV. Mohammed hatalmába ejtette s lerombolta; az apátsághoz hajdan 30 falu tartozott.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Babinpotok

község Lika-Krbavam. otocsáci j.-ban, (1891) 1584 horvát-szerb lak.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Babisza négerek

melyek a bántúk keleti csoportjához tartoznak (Bángveolo és a Nyánza tavak közt, Dél-Afrika), rabszolga-, valamint elefántcsont- (agyar-) kereskedéssel és szállítással foglalkoznak.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bábikó

(növ.), göcsei szó, a. m. lósóska.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Babitt fém

az antifrikiciós ötvények közé tartozik. Áll 69 % cink, 19 % ón, 4 % réz, 3 % antimón és 5 % ólom keverékéből. Használják csapágycsészéknek.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Babimpe

a bántúk középponti csoportjához tartozó kisebb négertörzs a Zambézi folyó mentén (Dél-Afrika).

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Babić-Gjalski

(ejtsd: babics-gyálszki) Ljubumir, jelenleg a legkedveltebb horvát regényiró. Szül. a zágorjei Gredicában 1854 okt. 26. Jelenleg a horv. szlav. dalm. kormánynál fogalmazó. Az irodalom terén először 1884. lépett fel, mikor Gjalski álnév alatt első Batoric c. regénye a Vienac nevü szépirodalmi lapban megjelent. Később ugyanezen lap számára még több regényt és elbeszélést irt. Iz varmegjinskih dana (A vármegyei napokból) c. könyve 1881. a Matica Hrvatska kiadásában jelent meg.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Babindál

kisközség Nyitra vmegyének nyitrai járásában, (1891) 358 tótajku lakossal. E helység től vette elnevezését a B. család, melyről már a XIII. században van említés téve, s mely a XVII. század vége felé halt ki.

Forrás: A Pallas nagy lexikona