Bocska

(hordó), folyadékmérték Oroszországban = 40 vedro = 5.92 hl.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bocskai-család

Régi magyar család, mely a Boksa nemzetségből vette eredetet. Megkülönböztetendő a Bacskai vagy Bacskói családtól, mellyel pedig rendesen össze szokták zavarni. Ez utóbbi család az Anarcsi Tegzesekkel együtt a Guth-Keled nemzetség zemplénvármegyei ágából származott; első ismert őse András ispán fia Bacskai András 1282-92 körül említtetik, fiai pedig úgy mint Miklós, András és László 1330. jönnek elő; ehhez a családhoz tartozott Bacskai Miklós, ki II. Ulászló korában egri prépost, majd erdélyi püspök volt, megh. 1524., a dévai múzeum birtokában levő sírkövén határozottan a Guth-Keledek ősi címere, a három ék látható. Bocskai János 1565. zemplémi alispán, 1569. pedig országgyülési követ volt. A család, mely a bacskai Ujlaky nevet is viselte, 1640 körül halt ki s utána Bacskán az anarcsi Tegzesek örököltek.
[ÁBRA] BOCSKAI-CSALÁD CÍMERE.
A bocskói és kismarjai B. első ismert őse a mondai Micbán, tkp. pedig a Boksa nemzetségbeli Simon ispán, kinek hat fia volt. A B. az Agócsyakkal együtt a harmadik fiútól, Dienestől származik, ki 1271-85 közt említtetik. Simon ispán ivadékainak 1329-ki osztályakor Dienes fia Gergely (1321-42) többek közt a zemplénvmegyei Agócsot kapta s innen fiai, Demeter (1329-55), deák Dénes (1329-76) és László (1329-76) elébb Agócsyaknak nevezték magukat, amely nevet László ivadékai egész a család kihaltáig (XVI. sz. közepe) megtartották, míg Demeternek László nevü fiától származott Mihály és János nevü unokái a XV. század kezdetén már a B. nevet viselték. Jánosnak három fia volt.: László, Dienes és István; Dienesnek ugyanannyi: György, László és István, míg a másik két fiú maradék nélkül halt el; György 1478 körül élt, négy fia közül Simon (1493) a kismarjai ágat alapította, melyből származott a fejedelem (l. B. István); János maradék nélkül halt el; Péter a razinai előnevet viselte, ágazata négy ízen át ismeretes, az 1598. élt Istvánig, talán ettől származik a Marosszéken élő B., mely szintén egy Istvánhoz köti származását, kinek két fia közül András Remetén, János pedig Demjénházán lakott; György negyedik fia Gergely alapította a bocskói ágat, mely 1672. B. István zemplénvmegyei főispánban halt ki. (Wertner M., Magyar nemzets.; Nagy I., Magyarorsz. csal. I. 83, II. 128. Turul 1892. 23.).

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bocskay koronája

melyet Achmed török szultán 1605. küldött Bocskay Istvánnak, egy XVI. századbeli munkára valló, gyöngyökkel, rubintokkal és smaragdokkal diszített zárt aranykorona, persa motivumokkal. Bocskai halála után Homonnai Drugeth Bálinthoz került s ennek árvájától, Istvántól az 1609. XX. t.-c. alapján elkoboztatott; azóta a bécsi udvari kincstárban őrzik. Leírta s színes nyomásu képét közölte Thallóczy Lajos, az Archaeologiai Értesítő 1884. folyamában.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bocskay

(bocskói és kismarjai),
1. István, erdélyi fejedelem, a B.-család legkiválóbb tagja, történelmünk kiváló nagy alakja. Született Kolozsvártt 1557., megh. 1606 dec. 29., apja B. György, anyja Sulyok Krisztina. 1592. váradi kapitány és bihari főispán volt. Mint Báthory Zsigmond meghitt embere, azt tanácsolta a fejedelemnek, hogy Rudolffal szövetkezzék és e szövetség létrehozásán buzgón fáradozott. Több ízben járt mint a fejedelem követe Prágában Rudolfnál, kit rábírt a lemondásra, de később a rajta esett sérelmek miatt a fölkelők pártjára állva, maga segítette vissza Báthoryt a fejedelmi székbe. Mikor 1599-ben Prágában követségben járt, Báthory András, mint Bocskay Boldizsár megöletésében részest, száműzte és birtokaitól megfosztotta. B. erre Prágában maradt és Rudolfnak az erdélyi ügyekben tanácsadója, Báthory András halála után (1599 nov. 3.) javait visszakapta és előbb Nagyváradon, majd Debrecenben telepedett meg.
Básta zsarnoksága Erdélyben s Rudolf 1604-ki, önkényesen alkotott törvénycikke (a hires 22. tv.c.), melyben megtiltotta a vallásügyeknek országgyülésen való tárgyalását, továbbá Belgiojoso, kassai kapitány erőszakős föllépése vele és a protestansokkal szemben elidegenítették Rudolftól és a harc terére szólították. A törököktől is, Bethlen Gábortól is biztatást vévén, 1604. az alkotmány és a vallásszabadság megvédése végett fegyverre szólította a nemzetet. Először csak a szolgálatába fogadott hajdukra támaszkodott; de csakhamar köréje csoportosult egész Erdély és Magyarország. Az erdélyi rendek Bástától megszabadulva, Medgyesen, a magyarországiak Szerencsen fejedelemökül választották 1605-ben. A török szultán külön követet küldött üdvözlésére, sőt kir. koronát is ajándékozott számára. A török barátságát B. megtartotta, de a kir. címet és méltóságot elutasította magától. A szabadságért fogott fegyvert, nem a koronáért. Mikor az uralkodóházat az a veszedelem fenyegette, hogy Magyarországot elveszítheti, Mátyás főherceg kierőszakolta lelki betegségbe sülyedt királyi bátyjától a békealkudozások megkezdését s magát hatalmaztatta fel az alkudozások vezetésére. Mátyás főherceg a lengyelországi bujdosásából hazahivott Illésházy Istvánt, a fölkelő rendek előtt is népszerü főurat kérte meg a közbenjárásra. Bocskay sem idegenkedett a békétől. A hatalom és szerencse el nem kábította, önzése és nagyravágyása el nem tántorította a nemzet javától. A bécsi udvar szükkeblüségét és a maga hívei heves türelmetlenségét legyőzve a fáradhatatlan Illésházy segítségével ugy kötötte meg a bécsi békét (igy nevezték a Bécsben folyt alkudozásokról) 1606 jul. 4., hogy az mind a nemzet jogait, mind az ő érdekeit teljesen biztosította. A békében Rudolf ujra megerősíti az alkotmányt s a protestánsok szabad vallásgyakorlatát; megigéri, hogy a jövő o. gyülésen nádor fog választatni s hogy Mátyás főherceg magyar tanácsosaival és a nádorral egyetértésben fog helyette kormányozni; a tisztségre csak magyarokat nevez ki; Bocskayt elismeri Erdély fejedelmének s megerősiti az erd. rendek fejedelemválasztási jogát. B. ezenfelül kapta a német kir. hercegicímet, Bereg, Ugocsa és Szatmár megyéket Tokaj várával együtt, ugy azonban, hogy ezek B. magtalan halála esetében a koronára visszaszálljanak. A bécsi békét mintegy kiegészítette a zsitvatoroki béke, melyet hasonlóképen B. hozott létre a törökökkel. De B. nem sokáig élvezhette nagy vívmányait, mert kevéssel reá, ugyanazon évben, állítólag Kátay Mihály kancellárjától megmérgezve, meghalt. B. hívei Kátayt ezért a kassai piacon felkoncolták. B. rövid szereplése nevezetes korszaka Magyarország történetének. A bécsi béke oly vivmány volt, mely megalkotóját történelmünk legnagyobb alakjainak egyikévé teszi. A szabad hajduk állandó megtelepítése is B. érdeme.
2. B. István, Miklós és Berzeviczi Judit fia, a bocskói ágból. Apja, ki utóbb Bethlen Gábor tanácsosa volt, 1608. báróságra emeltetett. István 1647. zempléni főispán lett; 1661. kétszáz embert vezetett a törökök ellen; 1667. jelen volt a besztercei gyülésen; belekeveredvén a Wesselényiféle összeesküvésbe, midőn Zrinyit, Frangepánt és Nádasdyt elfogták, Erdélybe menekült, hol meghalt 1672 dec. 24. Javait menekülése után a bécsi kormány elkobozta. Ha a marosszéki Bocskay-családnak a Boksa nembeli Bocskayakkal való összeköttetése nem igazolható: ezen Istvánban kihalt ez a nagy nevü család.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bockum-Dolffs

Florens Henrik, német politikus, szül. Soestben 1802. febr. 15. Jogi tanulmányait Berlinben és Heidelbergában végezte, és birói pályára lépett. 1852. a képviselőházba választották, 1861. a képviselőház másod-alelnöke lett s megalkotta a bal-közép-pártot. Mint a ház elnöke heves összeütközésbe került Roon hadügyminiszterrel, aki magát a házszabályoknak alávetni nem akarta (1863. máj. 11.); B. ekkor kalapját fejére téve az ülést felfüggeszté, I. Vilmos király pedig az országgyülést feloszlatta. 1865. kilépett az államszolgálatból s azóta a mezőgazdaságnak él, amellett 1867 óta az észak-német, s azután a nemet birodalmi gyülésnek állandó tagja.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bocage

l. Barbosa du Bocage.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Boca

(spany., ejtsd: bocca) a. m. torkolat, bejárat, öböl.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bochkor

Károly, tanár, pénzügyi iró szül. Csik-Somlyón 1847. Iskoláit Kolozsváron végezte s 1867-ben állami számvivőségi tisztviselő lett. Időközben jogi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen, hol 1877. magántanárrá habilitálták, 1889. pedig rendes tanárnak nevezték ki. Egy izben képviselő is volt. Munkája: Magyar államszámvitel rendszere, Budapest 1887.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bochmut

Károly Viktor, a szászországi statisztikai hivatal igazgatója, a nemzetgazdászat tanára, szül. egy Lipcse melletti faluban 1829 aug. 23. 1857-66. a Bremer Handelsblatt szerkesztője, később zürichi politechnikumi tanár volt, majd 1875. Drezdába hítták. Évek óta buzgó szószólója a munkások nyereségben való részesülése elvének (Die Gewinnbetheiligung, 1879), 1873 óta az Arbeiterfreund, 1875 óta a szászországi statisztikai folyóirat szerkesztője. Számos előadást tartott és értekezést irt, különösen a munkáskérdésről és a szegényügyről.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Boccardo

(ejtsd: bokkardo) Jeromos, olasz nemzetgazdasági iró, szül. Genovában 1829 márc. 16. 2848-ban az olasz függetlenségi háboru harcaiban résztvett mint önkéntes. 1850-ben a genovai kereskedelmi intézetnek, 1851-ben a tengerészeti iskolának lett tanára, s korán magára vonta Cavour figyelmét. 1859-69-ig a kereskedelmi kamara műtani iskoláján, 1862 óta pedig a genovai egyetemen, nagyszámu hallgatóság előtt tartott előadásával nagy szolgálatokat tett a nemzetgazdaságtani eszmék terjedésének. Munkáinak is ez a főérdeme. B. 1877-ben szenátorrá lett, 1888 óta mint államtanácsos él Rómában. Művei közül felemlítjük a következőket: Trattato di Economia politica (3 kötet, 1853, 7-ik kiadása 1885); Storia della Geografia e del Commercio (1866); Dizionario universale di Economia politfca (2 kötet, 1885-87 2. kiad.): II. Negoziante italiano (1863); Dell' applicazione dei metodi quantitativi alle scienze economiche. (1876); II. riordinamento delle banche in Italia (3 kötet, 1881); Doveri e diritti del cittadino (5. kiad. 1886); Trattato di diritto amministrativo (1866); Trattato di diritto commerciale (1862); Note e Memorie di un Economista (1873); Le banche ed il corso forzato (1879); I principj delle scienze e dell' arte delle finanze (1887); L' economia politika moderna e la Sociologia (1863). Ezekhez csatlakoznak történelmi munkái: Antichitá romane e grecche; Corso di storia universale (5 kötet); Feste, ginochi e spettacoli s néhány a természettudományok körébe vágó dolgozat: La natura e I' uoma; Fisica del globo; La tarra e la sua progressiva conquisita, mely utóbbi magyarul is megjelent Dungov István fordításában: A föld és fokozatos meghódítása cimen. Ő szerkesztette a külföldi nemzetgazdasági irók gyüjteményét, mely különösen becses magyarázatokat tartalmaz.

Forrás: A Pallas nagy lexikona