általában a megtakarítás és kamatoztatás céljából a betétek kamatoztatásával foglalkozó vállalatoknál való tőkeelhelyezés. A betétüzlettel foglalkozhatnak magánosok, társulatok és az állam. A magáncégek, kik a betétüzlettel foglalkoznak, a bankárok (l. o.), a társulatok pedig a bankok (l. o.), takarékpénztárak (l. o.). Az állam vagy közvetlenül fogad el B.-ket, melyekről kamatozó kincstári utalványokat, ú. n. tresorokat ad ki, vagy pedig a postatakarékpénztárak (l. o.) útján kamatoztatja a takarékbetéteket. A B.-k történhetnek betéti könyvecskékre, folyó számlára, cheque-számlára vagy végre pénztári jegyekre. A B.-k alatt itt jobbára csak a betéti könyvecskékre elhelyezett takarékbetétekről szólunk, míg a B.-k többi fajtái az illető jelszavak alatt beszéltetnek meg. A takarékosságnak fontos erkölcsi és nemzetgazdasági szerepe van a népek életében és bár a nemzetgazdaságilag fejlettebb államokban a megtakarított tőkék inkább értékpapirokban helyeztetnek el, a takarékbetétek növekedése és fejenkénti eloszlása is mutatja a nemzetek gazdagságát, takarékossági hajlamát. A takarékbetétek szaporodása Magyarországon rendkivül kedvező és sokkal nagyobb, mint a népek növekedése. Az összes hazai hitelintézeteknél 1870. 134.33 millió frtnyi takarékbetét volt elhelyezve, miből fejenkint 9.89 frt esett, ellenben 1889. 510.54 millió frtra rugott a takarékbetétek összege, amiből fejenkint 28.59 frt esett. A takarékbetétek évi növekedése volt 1870. összesen 10·99 millió frt, fejenkint 0·80 frt, 1889. ellenben összesen 28·59 millió frt, fejenkint 1·88 frt figyelembe veendő itt azonban, hogy a takarékbetéteket nemcsak az új B.-k növelik, hanem a már betett tőkék tőkésített kamatja is. A külföldi államokban a közönséges takarékpénztáraknál elhelyezve volt betétek összege volt a lélekszámhoz való arányban, tehát fejenkint: Dániában 100·03 frt, Svájcban 80·75 frt, Badenben 64·56 frt, Hessenben 53·10 frt, Norvégiában 51·86 frt, Poroszországban 49·39 frt, Ausztriában 48·89 frt, az északamerikai Egyesült-Államokban 47·59 frt, Franciaországban 26·12 frt, Bajorországban 14·73 frt, Olaszországban 14·31 frt.
A takarékbetéteknél még fontos különbség van abban, vajjon az elhelyezést kereső tőkék csak rövid időre helyeztetnek-e el a pénzintézeteknél, mint általában az üzletemberek forgó tőkéi, vagy állandóan ott gyümölcsöztetnek-e mint megtakarítások. Magyarországon a betétek lassu mozgása azt mutatja, hogy a betevők többsége állandó kamatozásra helyezi el tőkéit. A betétek nagysága szerint a statisztikai adatok azt mutatják, hogy Magyarországon a nagyobb B.-ek az uralkodók és az egy betéti könyvecskébe eső összeg volt átlagban: Magyarországon 773 frt, az északamerikai Egyesült-Allamokban 743 frt, Ausztriában 528 frt, Badenben 415 frt, Olaszországban 333 frt, Dániában 301 frt, Poroszországban 287 frt, Svájcban 276 frt, Norvégiában 226 frt, Franciaországban 186 frt, Szászországban 173 frt, Németalföldön 155 frt, Bajorországban 147 frt. A B.-ek kamatozását az általános kamatviszonyok szerint az illető betétüzlettel foglalkozó üzletek állapítják meg, de a betevők figyelembe veszik az illető betéti intézet megbizhatóságát is. A kamatozásra befolyással van a. pénzintézeteknél elhelyezett tőkéből folyó jövedelemnek megadóztatásáról szóló 1883. évi VII. t.-c., mely a.betétek kamataira 10% tőkekamat- és járadékadót vet ki. A B.-ek elhelyezésénél felmondási határidő tüzetik ki oly célból, hogy a pénzintézetek a kivételnél megrohanásnak ne legyenek kitéve. Ugyanis. a pénzintézetek; hogy az elhelyezett tőkéket gyümölcsöztethessék, a betéteket részint kölcsönökbe, részint magasabban kamatozó papirokba helyezik el, melyek nem mindig folyósíthatók azonnal. Oly esetekben, mikor a betevők bizalma csökken, különösen háború esetekben, vagy ha az illető intézetről rossz hírek vannak elterjedve, a betevők egyszerre követelik vissza pénzüket, megrohanják az illető intézetet, mely ha nem tudja a szükséges készpénzt előteremteni, fizetésképtelenné lesz. Ezért iparkodnak a pénzintézetek a B.-eket lehetőleg úgy elhelyezni, váltóleszámítolásban, értékpapirokban, hogy a B.-k minél mozgóbbak legyenek, míg a hosszu törlesztésre adott jelzálog-kölcsönökbe B.-ek nem helyezhetők el. A B.-ek összegét úgy lefelé, mint fölfelé is korlátozni szokták. Takarékpénztáraknál a B.-et minimuma rendszerint 1 frt; némely intézeteknél, mint a pesti hazai első takarékpénztár egyesületnél is 5 frt, a postatakarékpénztárnál pedig 50 kr. Ennél kisebb összegeket első betétül nem fogadnak el, utóbb pedig a minimum sokszorosát meghaladó törtrészeket nem kamatoztatják. Legkisebb a minimum az ugynevezett penny-bankoknál, melyeknek hazája Skótország és amelyek mintájára nálunk is alakultak már egyes vidékeken, többek között Békés vmegyében is u. n. picula-bankok, népbankok, melyek a legkisebb B.-et is elfogadják. Az apró B.-ek rendszerét követik az úgynevezett takarékjegyek (l. o.), melyekkel azonos a postatakarékpénztárnak az az intézkedése, hogy levélbélyegek is elfogadtatnak betétül. A maximum csak arra szorítkozik, hogy egy könyvecskére bizonyos megállapított összegnél több nem tehető be, illetőleg csak alacsonyabb kamatláb mellett helyezhető el. A postatakarékpénztárnál az 1000 frtot meghaladó betét már nem kamatozik. A kamatok rendszerint félévenkint a tőkéhez csatoltatnak és ezentul, mint a tőke, szintén kamatoznak. Némely pénzintézetnél a betévők betétük arányában részesülnek az intézet nyereségének egy bizonyos hányadában is, de ez a módozat még nem tudott eléggé elterjedni. Ahol a takarékpénztárak (l. o.) községi intézmények, ott a betevők befolyást gyakorolnak az intézet vezetésére is. Ezeknél az intézeteknél a tiszta nyereség közcélokra fordíttatik. Az állami takarék-pénztárak a B.-eket csak kamatozó értékpapirokban helyezhetik el gyümölcsözésre.
B. (zene), oly zenedarab, mely valamely nagyobb zeneműbe p. dalműbe utólagosan beillesztetik. Ily B.-ek célja vapy az, hogy a drámai hely tetet jelentékenyebbé tegye, vagy hogy valamely énekesnek egy oldalu bravourjának kifejtésére nyújtson alkalmat. Dalmüvekben a B.-ek csak kivételesen fordulnak elő, mig ellenben a katolikus isteni tisztelet zenével ellátott szertartásainál, főképen a misénél mindig előfordulnak és pedig a graduale és offertorium alkalmával.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Betét
