l. Creus.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Creutzfelder
János, német festő, megh. Nürnbergben 1636., Elsheimer tanítványa volt, 1603. A nürnbergi Sebaldus-templom számára Ádámot és Évát ábrázoló képet festett; a bécsi császári képtárban van egy, szent Ignácot ábrázoló festménye.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Crescendo
(olasz, ejtsd: kresendo), röv. Cresc., a. m. növekedő erővel; zeneelőadási műszó, mely azt irja elő, hogy a hangokat fokonkin tmindig erősebben kell hangoztatni. A C.-t következő jellel is elő lehet irni:
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Creutz.
latin rovarneveknél Creutzer Keresztély osztrák természetbuvár nevének rövidítése, aki Entomolog. Versuche cimü munkát irt (Bécs 1799).
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Crescimbeni
(ejtsd: kresimbeni) János Mario, olasz iró, szül. Maceratában 1663 okt. 9., megh. u. o. 1728 márc. 8. Tanulmányait Rómában végezte, ahol XI. Kelemen kanonokké neveze ki. Néhány társával ő alapította az Arkádiai akadémiát (l. o.), melynek 38éven át elnöke is volt. Megirta ez alapítás történetét is Arcadia c. munkjában, valamint tőle való; Istoria della volgar poesia (1698) és néhány rümnai templom története.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Créneau
(franc., ejtsd: krenó, németül Zinne); ez elnevezésre eddig használt magyar műszavak a következők: rovátka, csorbázás. A középkorban C.-nak hivták a várfal vagy torony falazatának tetején minden a falban üött rést vagy nyilást, mely a védelemre szolgálhatott.
[ÁBRA] 1. ÁBRA. CRÉNEAU.
Most a C.-k alatt valamely várfal tetején végig futó mellvéden ütött nyilásokat, csorbázatokat értik, melyek arra szolgálnak, hogy azokon át a közeledő ellenséget kémlelni és reá lövegeket ontani lehessen. A nyilások parallelogramm alakuak, rendesen magasabbak mint szélesek; a közöttük meghagyott teli falazat (l. 1. Ábra) embermagasságnyi, míg a nyilás a csipőig ér.
[ÁBRA] 2. ÁBRA. CRÉNEAU BASEL VÁROS FALÁN ELÖLNÉZET.
[ÁBRA] ALAPRAJZ.
A nyilás néha egy vizszintes tengelyen forgó fatáblával elzárható, mely a mögötte állót a nyilaktól védi, a meghagyott teli falazatban pedig hosszukás lövő-rések vannak alkalmazva. A tüzi fegyverek tökélesbülésével, a XVI. század elejétől kezdve, a C. mindig feleslegesebbé vált, jóllehet eleinte iparkodtak azt a puska- és kiseb ágyutűz ellen is használni, amint ezt a 2. Ábrán látjuk, mely Basel városa egyik bástyájának a XV. századból származó C.-ját ábrázolja. A C.-nak erősen kiugró aláfalazása itt már csak diszítményül szolgál, a teli falazat lövőréseiben alkalmazott függélyes tengely körül forgó kőhengerek résein át pedig muskétások céloztak. Védelmi jelentőségüket a C.-k később egészen elvesztik, de a fal pártázatának megkoronázására kiválóan alkalmas diszítő motivumaik még később is használatban maradtak, amint ezt p. Bártfa városának egyik bástyatornyán látjuk.
[ÁBRA] 3. ÁBRA. CRÉNEAU BÁRTFA VÁROS TORNYÁN.
Éppen ez a körülmény, hogy t. i. a C.-k diszítményül igen célszerüen helhasnálhatók, hozta magával azt is, hogy az építészettől átveszi azokat az ötvösség, az asztalosság és használja peremek, szekrények stb. megkoronázására.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)