bátor

bátor bátor mn/fn I. mn Gyors. Bátor lípísre fogom magam. Bátra(bba)n menny! Gyor-sa(bba)n. II. fn Félelem nélkül viselkedő ember. Sz: Bátorba való: bátor. Nem születed Bátorba: gyáva ember.

 

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár