bő

bő bű mn 1. Tág(as). Bű szoknya. 2. Bőséges. Bű víz. 3. Gazdag, sokat termő. Bű esztendő. Sz: Bűvibe van a píznek: sok van neki. Km: Bű szüret, nacs csizma: az esős idő bő termést hoz.

 

Forrás:

Debreceni cívis szótár