bőg bőg i
1. <Szarvasmarha, szamár, némely vadállat> elnyújtott, tompa, mély hangot ad.
2. <Tehén> a borját siratja. Egyre bőg a Csákó tehén. Hogyne bőgne, rína szegény. Bocikája, a kisz szőke, odavan, elvittík tőlle. Mészárosnag drága áron, el is atták a vásáron. Fejni megyen a szógálló, tejet nem ád ám a Csákó. Danol neki szép nótákat, mindent hijába próbálgat. De a tejet le nem aggya, kisfijának tartogattya. (Gyermekvers az 1910-es évekből.)
3. <Bárány, juh> béget.
4. <Kecske> mekeg.
5. Hangosan sír.
Ö.: kibőg.
Forrás:
