borítás borítás fn
1. Ruhaneműre kivülről rátett nagyobb folt.
2. A kotlóstyúkra ráhelyezett vesszőkosár v. szita.
3. Vadrejtő sűrű növényzet; takarás.
4. A madárfogásnak az a módja, hogy a madarat egy félig feltámasztott üres edény alá csalják, és azt hirtelen ráejtik.
5. <Gubásmesterségben:> festéskor a hordóba helyezett gubák elfedése a legfelső, szőrével lefelé fordított gubával.
6. <Paszományosoknál:> kocka, ill. káró mintás zsinórfajta, amelyet zsinórozásként alkalmaznak.
Forrás:
