borjú bornyú, borjú fn
1. Szögletes katonai hátitáska. A borjú egy ojan háti valami vót, a hátukon horták, és az borjúbűrbül vót, vörözs borjúbűrbül.
2. Borjúbőrből készült zsákféle, melyben a gulyás a kisebb tárgyait, apró-cseprő holmiját tartja.
Sz: Bámul, mind bornyú az új kapura: bambán bámul.
Bámúja, mind bornyú az új kaput: ua.
Megnízi, mint verezs bornyú az új kaput: ua.
Kihúzná a tehémbül a bornyút: jól tud kunyorálni; kapzsi.
Kikírné a tehémbül a bornyút: jól tud kunyorálni.
Ojat lök rajta, mint éhezs bornyú az annyán: durván meglöki.
Mindenki tugygya, ki tehene-bornya: kinek a leszármazottja, melyik társadalmi réteghez tartozik.
Nekiesik, mind bolond bornyú az annyának: durván nekitámad vkinek.
Ödöng, mint a hathetezs bornyú: céltalanul járkál. Bőg, mint az anyátlan bornyú: <ordítva síró kisgyerekre mondják>.
Km: Minden tehén a maga bor-nyát/bornyúját nyajja: mindenkinek az édes gyermeke a legkedvesebb. Akinek nem bornya, (az) nem nyajja: az árva- v. mostohagyerekkel sokat nem törődnek. Ha nem bornya, nem nyajja: a mostohaanya csak a saját gyerekével törődik.
Nr: A bornyúnak nem szabat fejihe verni a rocskát: hagyni kell, hadd szopjon eleget.
Ö: bivalyborjú, hasiborjú, ünőborjú, víziborjú.
Forrás:
