buga buga fn 1. Általában kerek gömbölyű v. kúp alakú virágzat, ill. termés. 2. Mákfej üres állapotban. A máknak gubója van, de mikor már kiveszig belőle a magot, buga. 3. A napraforgó üres, ill. tele tányérja. A napraforgód bugásztuk, verőfa vót az ember kezibe, fél kézzel mek foktuk a °It, ütöttük a hátát, úty hult ki belőle a mag. 4. A dohány csoportos toktermése. Ö: napraforgóbuga.
Forrás:
