bunda bunda fn
1. <Pásztorok viseleteként> juh gyapjas bőréből készült (ujjatlan) felsőruhadarab. Hétágra sütött a nap a Hortobágyon, de a juhászon rajta vót a bunda.
2. Az erjedő cefre felső rétege.
Sz: Bunda, köpenyeg!: itt az ideje útnak indulni. (Úgy) alszik, mint a bunda: mélyen alszik. Megalutt, mint a bunda: tejre mondják. Nr: A szél asz mongya a bundára: varták. A posztóra meg: szűttík. — A hortobágyi pásztor nagy melegben is bundát vesz fel, de akkor kifelé van a bunda bőre, amely nem engedi át a meleget. Télen pedig kifelé van a szőre, befelé pedig a bőre, így védi őt a hidegtől. — "Van nekem ety kizs bundám, nem az uram vette./ A debrecenyi pijacon a farom kereste./ Köszönöm a faromnak, farom járásának./ Göndör szőrű kis pinámnak, pörgöld bajuszának". (Pajzán vers a 20. század elejéről.)
Ö: asztrakánbunda, décbunda, díszbunda, gereznabunda, jegybunda, juhászbunda, kisbunda, lengyelbunda, nagybunda, nyeregbunda, útibunda.
Forrás:
