csap csap fn 1. Szőlőtőkén, gyümölcsfán termésre hagyott, visszametszett vessző. A csap arasznyira, lekfejjeb nígy-öt szemre lemeccet szőlővessző, amin az új hajtások sarjadnak. Csapra mecc: szőlőt úgy metsz, hogy bizonyos számú szemet hagy meg a vesszőn. Rövit csap: a szőlőtőkén rövidre metszett szőlővessző, amelyen új hajtások sarjadnak. A kövidinkát aszt rövics csapra kel mecceni, háromníty szemre, mer esz terem a rövics csapon is. 2. áRézművesmesterségben:> az öntőszekrény falaiban lévő kis fémrudak, melyeknek segítségével a két fele összeerősíthető. 3. Szappanból faragott pálcika, amelyet a kisgyermek fenekébe dugnak, és megforgatnak benne, ha szorulása van, hogy a széklete meginduljon. Sz: Ríszeg, mint a csap: tökrészeg. Othaty csapot, papot: hirtelen távozik. Ö: bélcsap, biztosítócsap, csercsap, hüvelykcsap, küllőcsap.
Forrás: Kálnási Árpád
