csapás1 csapás fn 1. Kaszavágás. 2. áSzűrkészítésnél:ñ a kifésült gyapjú tisztítása és finomítása fonás előtt a csapókészülék segítségével oly módon, hogy a kifeszített húrt v. madzagot lazára engedve belecsapják a tisztítandó gyapjúhalmazba, így a nehezebb gyapjú alulra, a könnyebb, jó minőségű felülre kerül. 3. A guba szőrének körömpővel való felkaparása. 4. áGubacsapóknál:ñ a megsodort béldarab orsóra való föltekerése fonás közben. Sz: Két legyet üt ecs csapásra: egyszerre két dolgot intéz el, kettős célt ér el. Az Isten csapásnak atta nékem eszt a ronty köjköt: áanya mondja rossz gyerekérőlñ. Ö: elcsapás, idegcsapás, istencsapás, mennykőcsapás.
Forrás: Kálnási Árpád
