csillag csillag fn 1. áLó homlokán levőñ kis fehér folt.
2. Bőrdíszek, lószerszámok díszítésére használt, domborítással, hideg megmunká-lással készített réztárgy.
3. Református templom tornyának tetején levő csillag alakú dísz.
4. áBecézés kifejezésére, E/1. személyben: csillagom.ñ
Sz: Annyi (vam belőle), mint csillag az é-gen: áannak jelölésére, ha vmiből nagyon sok van.ñ Annyi ott a bogja, mint csillag az égen. Me-resztik a szemüket a csillagok: fényesen ragyognak. Rosz csillag alat született: mindenben szerencsétlen. Lehazuggya a csillagot is az égrül: egy szavát se lehet elhinni.
Nr: Ha egy csillag lehull, meghal vki. — Télen, ha nagyon fényesen ragyognak a csillagok, hideg lesz.
Ö: Esthajnalcsillag, Hajnalcsillag, kaszáscsillag, vacsoracsillag, zsidócsillag.
Forrás: Kálnási Árpád
