csín csín, csíny fn áTöbbnyire 3. sz.-ű birtokszóként:ñ hordó v. más faedény dongáinak a végén levő, a fenék beillesztésére való párkány és mélyedés. A csinnyát aszt óvatosan vertík körül, csinnyán bántak vele. Sz: Csínnyán bánik vele: óvatosan bánik vele. Ö: hordócsín.
Forrás: Kálnási Árpád
