cső csű fn 1. A kukorica termése. Kécs csű vót rajta. áJelzőként:ñ Kécs csű tengerit vett a kezibe. 2. Bab, borsó hüvelye. áJelzőként:ñ Ecs csű borsóba hét szem mag vót. 3. Kályhacső. Sz: Akkora, mint ecs csű tengeri: áfőként újszülöttre vonatkoztatvañ. Teszi magát, mint kécs csű tengeri egy zságba: nevetséges módon henceg, büszkélkedik. Ö: ájzcső, csigacső, fúvócső, füstcső, konyhacső, levegőcső, levélcső, nefelejcscső, oldalcső, paszulycső, perme-tezőcső, ramflicső, szeszpárlócső, tengericső, tufcső.
Forrás: Kálnási Árpád
