csont csont fn 1. Csontot lök: ásebñ gyógyulás közben csontdarabot, csontszilánkot dob ki magából. A sógornőmnek a mutatóujját mekszurta a napraforgóbugának a szilánkja, meksebesedett, meggennyesedett, és eggy íze a mutatóujjának levált, csontot lökött, eggy íze meksemmisült. 2. Ember. Vín/Örek csont: idős ember. Rosz csont: (tréf) pajkos gyermek. Sz: Csak a csont meg a bűr: nagyon sovány. A csontyát a bűre tartya össze: ua. Tán csont van a hasadba: áannak mondják, aki nem akar vmiért lehajolniñ. Lerágja a csontrúl a húst: fösvény, takarékos. Km: Csonton terem a hús: (tréf) ávigasztalásként mondják, ha kevés hús van a levesbe tett csonton.ñ Ö: bordacsont, cifrázócsont, csint-csont, dörzscsont, ebcsont, gámcsont, gerinccsont, hajtoga-tócsont, inacsont, rádörzsölőcsont, sarkantyúcsont, slusszcsont.
Forrás: Kálnási Árpád
