csúf

csúf csúf mn/fn I. mn Csúf ítel: ápiszkos gyerek megnevezéséreñ. II. fn Csúfocs csinál ma-gábúl: csúfot űz magából. Csúfocs csinált magábúl az, aki úgy őtözött, nem hozzávaló módon.

 

Forrás: Kálnási Árpád

Debreceni cívis szótár