deszka deszka fn
1. Padozat. A koporsóra deszkákat tettek, hogy ne írje a főd.
2. <Mézeskalácsosoknál:> a szárítóállvány polca. A deszkán ájzojjuk a huszárokat.
Sz: Deszkát árul: meghalt.
Elment Fődvárra deszkát árúni: ua.
Lóg egy deszkája: bolond(os).
Lóg egy deszkája, amék az összeset tartya: ua.
Ojan lapos/sovány, mint a deszka: <emberre vonatkoztatva:> nagyon sovány.
Ö: aldeszka, aljdeszka, bőrdeszka, csurgódeszka, ékdeszka, fazekasdeszka, formadeszka, fosznideszka, főaljdeszka, hágatódeszka, hidlásdeszka, húrolódeszka, húsvágódeszka, inasdeszka, kardeszka, koporsódeszka, kormánydeszka, könyvkötődeszka, lapítódeszka, munkadeszka, nyújtódeszka, oldaldeszka, pallódeszka, predlideszka, présdeszka, préselődeszka, rámázódeszka, röpdeszka, sárdeszka, sárgadeszka, simítódeszka, smirgliződeszka, stablondeszka, szabászdeszka, szállítódeszka, szárítódeszka, széldeszka, szikkajtódeszka, szövõdeszka, ülésdeszka, vagondeszka, zsírosdeszka .
Forrás: Kálnási Árpád
