dübbencs dübbencs, dubbancs mn/fn
I. mn 1. Nagy testű, esetlen, tenyeres-talpas, rendszerint szellemileg is csökkent értékű <személy>.
2. Alacsony, kövér <férfi v. nő>. Micsoda egy dübbencs jány!
II. fn
1. Nagy testű, esetlen, tenyeres-talpas, rendszerint szellemileg is csökkent értékű személy.
2. Alacsony, kövér férfi v. nő.
3. <Kenyérsütéskor> a kenyér tésztájából készített, zsírral megkent v. összegyúrt, összehajtogatott v. tekerccsé formált sült tészta. A dübbencshez a kenyírtísztát összehajtogattuk, zsírral mekkentük, és az mekkelt a tepsibe ojan gyönyörű nagyra.
4. (tréf) Hátbavágás.
Ö. kenyérdübbencs.
Forrás: Kálnási Árpád
