dúc ~, ducc fn 1. A tenyér oldalsó húsos része. A tísztát a kéz dúcával verjüg bele a formába. 2. A kenyérnek sülés közben oldalt kihasadt, kidudurodó része; gyürke. A kenyírnek is van dúca, finom, ropogós. 3. áMézeskalácsosoknál:ñ egy faforma. A dúcokat rí-gen a mízeskalácsosok farakták. áKőműveseknél: rendszerint fából készültñ támasztó alkalmatosság. Ö: galambdúc, kenyérdúc, kiverődúc, nyomódúc.
Forrás: Kálnási Árpád
