dűlő dülő, düllő fn 1. A határnak két út v. mezsgye közötti, általában külön névvel megjelölt része. Például elindult a Vedrezs-dülőbe, akkor jött általfele a másig dülőbe. 2. Dűlőút. A Kádár düllőn mentünk ki, és ott a Kádár-düllő. 3. Végrehajtható, kivihető dolog. Naty szélbe bajozs düllő vót a vetís. Sz: Dülőre jut: sikerül megegyeznie vkivel. Dülőre visz vmit: sikerül vmit elintéznie.
Forrás: Kálnási Árpád
