ég2 ég fn Égig írő: nagyon magas <fa>. Égre nyiló: kifelé nyíló <ablak, ajtó>. Azok az égre nyiló ablakok, améket úty ki lehet akasztani. Ég alatt: a szabadban, nem fedett helyiségben. Kinn az ég alat háltam.
Sz: Az égig lát: büszke. Csak az eget nízi: henyél, nem szeret dolgozni. Hun jártál, mikor az ég zengett?: hol voltál, mikor szükség lett volna rád? <Tréfás válasz: Alatta.> Ojan messzi van tűlle, mint ég a főttül: nagyon messze. Nem láttam se eget, se fődet: a sötétségtől semmit sem látott. Húzza az eget rá: szidja, átkozza. Nízzük meg a csillagos eget!: <társaságban férfiak között tréfás invitálásként:> menjünk ki a szabadba vizelni. Úty fűbe kollintalak, hogy az eget is nagybőgőnek látod: <félig tréfás fenyegetés>. Úty fűbe kollintalak, hogy a csillagos eget bőgőhegedűnek nízed/látod: ua. Úty pofon váglak, hogy az eget is nagybőgőnek nízed: ua. Ennye aszt a menybe ballagó, égen kopogó, fűszfán fütyörísző rézangyalát!: <szépítő káromkodás>. Az a jóságos menybe ballagó Atyaúristen szakiccsa rád az eget!: <erős felindulást kifejező káromkodás>. Roggyon rád az ég!: <felindulást kifejező káromkodás>. Az ég roggyon rád!: ua. Az Isten húzza rád az eget!: <főként asszonyoktól használt enyhébb káromkodás>. Az ég álgyom meg!: <jókívánság v. enyhe elmarasztalás kifejezése>. Mind derült égbül villámcsapás: váratlan, kellemetlen fordulat. Mintha az égbül pottyant vóna: teljesen váratlanul jelent meg vhol. Égnek áll a haja szála: irtózat, félelem fogja el.
Forrás: Kálnási Árpád
