enyhely enyhej fn/mn I. fn 1. áJószágnak esőtől, széltől, naptól védelmet adóñ kerítésféle, karám v. természettől kialakított hely. Az enyhej a Hortobágyon nádbúl vót, csak eggy ódala vót, az északi széltül vítte az állatokat. 2. Fa árnyéka. Dílbe nagy melegbe a fa árnyíkába, az enyhejre lepihentünk. II. mn áJószágnakñ esőtől, széltől, naptól védelmet adó áhelyñ. A szárnyík hátujja, ahun ugyi nem fújt a szél, ahon enyhejeb vót ety kicsit.
Forrás: Kálnási Árpád
