ész ész fn Agyvelő. Rendesen a gyereknek atták a tyúk eszit, de a zsidók azok nem ettík meg a tyuk eszit. Sz: Ész/Esze nékűl: gondolkodás, megfontolás nélkül. Jönne mán hazafele ész nékűl. Elissza/Megissza az eszit: anynyira részeges, hogy elbutul. Feltekeri az eszit: erősen gondolkodik vmin. Eszin jár: észnél van, vigyáz magára. Mekhibbant az esze: gyengeelméjű. Legyél/Légy eszeden!: gondolkozz! Vegye ézbe!: el ne felejtse! Esze ágába sincs: a) egyáltalán nem szándékozik megtenni vmit b) nem is gondol rá. A lába szárába szállott az esze: a) meggyengült az elméje. b) nem sok esze van. Már a lábába szárad az esze: áidős kora miattñ már a szellemi képességei gyengék. Mindig ot jár az esze, ahun más embernek a fasza: mindig a közösülésre gondol. A farka feláll, az esze megáll: túlzott nemi vágya miatt nem tud gondolkodni. Most jutott eszibe, pedik tavaj rukták segbe: elkésett, későn jutott az eszébe vmi. Km: Többet ésszel, mint erővel: a nyers erőnél többet ér a megfontolás, ill. a ravaszság. Hosszú haj, rövid ész: a nőknek gyengébb az értelmi képességük.
Forrás: Kálnási Árpád
