etető etető, ítető fn 1. Olyan tárgy, amelyben az állatnak táplálékot helyeznek el. A méhek etetőjébe mán benne vót a cukros víz. 2. Cséplésnél az a személy, aki a gabonakévéket a cséplőgép dobjába beleeresztgeti. 3. Legelőhely. A jószág ítetője rendesen valami sűrű, bokros erdőrísz kisep tisztásán vót.
Forrás: Kálnási Árpád
