fal ~ fn 1. Az edény belső terét határoló felület, edényfal. 2. Az asztag oldala. Az asztak falánál befele vótak a kalászok, kifele a torsa. 3. áKaszáláskorñ a még lábon álló gabona oldala. Falnak/Falra/Falho vág/álít: aratáskor oly módon kaszál, hogy a levágott gabona a még állóra dől. A jó kaszás a falnak tutta álítani a rendet, és a marikszedő asz könnyen tutta összeszedni. Sz: Sápat, mint a meszelt falfal: ábeteg v. ijedt arcról:ñ nagyon sápadt. Fehír, mint a falfal: ua. Bágyatt, mint a falho vert lúfasz: rosszul néz ki, rossz színben van. Úgy níz(el) ki, mint a falho vert lúfasz: ua. Uty pofon váglak, hogy a másik ódaladat a fal támasztya meg: áfenyegetésñ. Ugy a falho váglak, hogy odaragacc: ua. A falfalnak is van füle, a vaknak is van szeme: a titkot nem szabad kiadni. A falnak is füle van: ne beszéljünk hangosan, mert illetéktelen is meghallhatja. Falra hánd borsó: nincs foganatja a szavának. Ettűl se megyünk a falnak: amit kaptunk, az értéktelen, édeskevés. Ettűl a bortúl az ember nekimegy a falnak: rossz, ihatatlan. Akar a falnag beszíjj, akar (ű)neki: nem hallgat a jó szóra. Nem verem írte a falba a fejem: nem esem kétségbe miatta. Verheti a falfalba a fejit: van oka rá, hogy elkeseredjék ostoba tette miatt. Falho/Falnak álít vkit: rászedi, becsapja. Beszílhec neki, akár a falnak: nem hallgat a jó szóra, a jó tanácsra. Km: Falra, borsó, falra, nem ragad az āra: a) nincs foganatja a szavának. b) nem fogad szót, nem hallgat a szóra. Ö: edényfal, fecskefal, kantfal, karófal, kőfal, közfal, oromfal, sárfal, vályogfal.
Forrás: Kálnási Árpád
