far far fn 1. Fara: áaz anyaháló, ill. nagy húzóháló részeñ.
2. Fara: a kenyér vége, sarka; farakenyér. A farát, a kenyír farát nagyon szerettem, sose attam a kutyának. A dijákoknak a legírtíkeseb brúgó a kenyírnek a víge vót, a fara.
3. Fart löknek egymásnak: álovakñ egymásnak farral fordulva rugdalják egymást. Farát löki (feléje): hátat fordít vkinek, mert haragszik rá. Rázza a farát: himbálózva, magát kelletve megy.
Sz: Ha úty tudnál szitálni, mint a farod riszálni: kacérkodni tud, de rossz gazdaasszony.
Farral kelt fel: rosszkedvű, bal lábbal kelt fel.
Farral forog rá: haragszik rá.
Km: Aki farát emelíti, száját ízesíti: aki dolgozik, az meg tud élni.
Aki bírbe atta a farát, asz szógájon!: magad vagy oka a bajodnak, hát türjél!
Forrás: Kálnási Árpád