far

far far fn 1. Fara: áaz anyaháló, ill. nagy húzóháló részeñ.

2. Fara: a kenyér vége, sarka; farakenyér. A farát, a kenyír farát nagyon szerettem, sose attam a kutyának. A dijákoknak a legírtíkeseb brúgó a kenyírnek a víge vót, a fara. 

3. Fart löknek egymásnak: álovakñ egymásnak farral fordulva rugdalják egymást. Farát löki (feléje): hátat fordít vkinek, mert haragszik rá. Rázza a farát: himbálózva, magát kelletve megy. 

Sz: Ha úty tudnál szitálni, mint a farod riszálni: kacérkodni tud, de rossz gazdaasszony. 
Farral kelt fel: rosszkedvű, bal lábbal kelt fel. 
Farral forog rá: haragszik rá. 

Km: Aki farát emelíti, száját ízesíti: aki dolgozik, az meg tud élni. 
Aki bírbe atta a farát, asz szógájon!: magad vagy oka a bajodnak, hát türjél! 

Ö. kanfar, kasfar.

Forrás: Kálnási Árpád