fehérruha fehírruha fn 1. Fehérnemű, alsóruha, váltóruha. Én a felső fijógba tartottam a fehírruhát.
2. áFérfiak, főként pásztorok viseletébenñ vászonból készült ing és hosszú, bő gatya együtt. Az elszegődöcs cselédeknek vót váltóruhájok. Ők kin vótak a tanyán, hazahoszták a szennyest, és mán akkor a mosónők másig zacskót kűttek. E vót a fehírruha, váltó fehírruha nekik.
Forrás: Kálnási Árpád
