fene fene fn/mn/hsz I. fn 1. Fekély, gennyes seb.
2. Fenéje van: elpusztul, tönkremegy.
II. mn 1. Félelmetes, elszánt.
2. Fene pokolvar: <a pokolvar egyik fajtája>.
III. hsz 1. Mérhetetlenül, szörnyen. Fene rossz erkölcsű ez az ember.
2. <Indulatos beszédben:> erősítő szócska. Hun a fenébe vótál ijen sokájig?
3. <Indulatos beszédben:> az ördög, manó stb. helyett. A fene (se) látott ijet.
Sz: Szereti, mint a hiripi fene a gyenge malacot: —.
A fene egyen meg (ojan) apróra, mint a fédervájsz!: <szitkozódás>.
Egye meg a Mándoki uram fenéje!: ua.
Egye meg a fene!: ua.
Egye le a fene a derekad!: ua.
Egye ki a fene a szemedet!: ua.
A fene megeszi a fajját!: ua.
A fene essem bele!: ua.
A fene essíg beléd!: ua.
A fene egye le a húst rullad még íletedbe!: ua.
Addig egye meg a fene, ameddig meleg: ua.
A fene et vóna meg egynapos korodba!: ua.
A fene egye(n) meg!: ua.
Egye le a fene a kezeszárát!: ua.
A fekete fene egye(n) meg!: ua.
A físzkes fene vigye(n) el: ua.
Fene essík hasra veled!: ua.
A fene a gyetrádba!: ua.
Hogy a fene a gyetrádat!: ua.
Egye meg a fene a más macskáját, csak az enyimet ne, a nagy irom-batarkát!: (tréf) nem törődöm másnak a bajával.
Fene, aki eszi/ egye: mindegy, egye fene!
Eszi a fene: vágyakozik vkire, vmire.
Hun eszi a fene?: hol van?
Törje ki/Egye meg a válogatós fene!: mit válogat, ha nincs benne módja.
A fene egye ki innen eszt a mocskot!: <a házban levő szeméttel kapcsolatos szitkozódás>. J
ó ember ez, csak a fene vót rossz, hogy el nem vitte: (gúny) rossz ember.
Eszt is jókor eszi ide a fene: rosszkor jött.
Megette a fene: semmire se jó.
Nr: Ídes jányom, megehet mán a fene, domborodik a te kötőd eleje. (Nd.)
Ö. ábrázat(rák)fene, fityfene, lábtörésfene, nemzőrészfene, szájfene.
2. Fenéje van: elpusztul, tönkremegy.
II. mn 1. Félelmetes, elszánt.
2. Fene pokolvar: <a pokolvar egyik fajtája>.
III. hsz 1. Mérhetetlenül, szörnyen. Fene rossz erkölcsű ez az ember.
2. <Indulatos beszédben:> erősítő szócska. Hun a fenébe vótál ijen sokájig?
3. <Indulatos beszédben:> az ördög, manó stb. helyett. A fene (se) látott ijet.
Sz: Szereti, mint a hiripi fene a gyenge malacot: —.
A fene egyen meg (ojan) apróra, mint a fédervájsz!: <szitkozódás>.
Egye meg a Mándoki uram fenéje!: ua.
Egye meg a fene!: ua.
Egye le a fene a derekad!: ua.
Egye ki a fene a szemedet!: ua.
A fene megeszi a fajját!: ua.
A fene essem bele!: ua.
A fene essíg beléd!: ua.
A fene egye le a húst rullad még íletedbe!: ua.
Addig egye meg a fene, ameddig meleg: ua.
A fene et vóna meg egynapos korodba!: ua.
A fene egye(n) meg!: ua.
Egye le a fene a kezeszárát!: ua.
A fekete fene egye(n) meg!: ua.
A físzkes fene vigye(n) el: ua.
Fene essík hasra veled!: ua.
A fene a gyetrádba!: ua.
Hogy a fene a gyetrádat!: ua.
Egye meg a fene a más macskáját, csak az enyimet ne, a nagy irom-batarkát!: (tréf) nem törődöm másnak a bajával.
Fene, aki eszi/ egye: mindegy, egye fene!
Eszi a fene: vágyakozik vkire, vmire.
Hun eszi a fene?: hol van?
Törje ki/Egye meg a válogatós fene!: mit válogat, ha nincs benne módja.
A fene egye ki innen eszt a mocskot!: <a házban levő szeméttel kapcsolatos szitkozódás>. J
ó ember ez, csak a fene vót rossz, hogy el nem vitte: (gúny) rossz ember.
Eszt is jókor eszi ide a fene: rosszkor jött.
Megette a fene: semmire se jó.
Nr: Ídes jányom, megehet mán a fene, domborodik a te kötőd eleje. (Nd.)
Ö. ábrázat(rák)fene, fityfene, lábtörésfene, nemzőrészfene, szájfene.
Forrás: Kálnási Árpád
